A szociális fóbiáról

A tünetek

Mint az elnevezés is utal rá, a szorongás szociális térben, mások társaságában, mások figyelmének – vélt, vagy valós – kereszttüzében jelentkezik.

A helyzet, melyben átélhetők a tünetek, sokféle lehet.

Van, aki számára a vásárlás, – az eladóval történő kapcsolatfelvétel- okoz jelentős zavart.

Mások étkezés során érzik úgy, hogy a figyelem rájuk irányul. a szorongás következtében kezük remegni kezd, a leves kilötyög a kanálból, kezük szinte megbénul a feszültségtől. Sokan emiatt kerülik a nyilvános étkezéseket, éttermeket, munkahelyi étkezdéket.

Megint mások számára az írás válik nehezen végrehajtható feladattá, mihelyt úgy érzik, ezt mások figyelme kíséri. Tipikusan ilyen nehéz helyzet pl. egy szerződés aláírása.

A bemutatkozás válhat egy megpróbáltató helyzetté, különösen sokak jelenlétében, sokak figyelmének kereszttüzében.

A feszültség, szorongás személyes beszélgetés során is felléphet.

Vizsgahelyzetben sokan élnek át extrém mértékű szorongást. Ilyenkor már sokszor napokkal, hetekkel korábban kezdetét veszi az aggódás. A tét rendszerint nem is a vizsga sikeressége. Az aggodalom elsősorban arra irányul, el tudja-e rejteni szorongását, és ennek látható megnyilvánulásait a vizsgázó. Figyelme a feladatról saját magára terelődik, azt figyeli, milyen benyomást tesz a vizsgáztatóra. Eközben az ismeretek szinte elérhetetlenné válnak, gondolkodása megbénul.

Előadás, prezentáció tartása nagy közönség előtt, az első alkalmakkor talán mindenki számára feszültséget keltő helyzet. Vannak azonban, akik egész életükön át elviselhetetlen mértékű izgalmat élnek át, ha ki kell állniuk a pódiumra. Sokan nem is vállalkoznak a feladatra. A szakmai előrejutás jelentős gátja lehet a szociális fóbia.

Lehetne sorolni a helyzeteket, melyben a szociális fóbia felléphet.

A tünetek szintén különbözhetnek. Az elpirulás, szapora szívverés, szájszárazság, intenzív székelési, vagy vizelési inger, a hang, vagy kéz remegése, a beszéd elakadása, a verejtékezés, a szemkontaktus felvételére való képtelenség, elájulástól való félelem, stb..

Általánosságban elmondható, hogy a szociális fóbia olyan helyzetekben jelentkezik, ahol az érintett személy mások figyelmének van, – vagy lehet- kitéve. A szociális helyzetbe lépve, vagy már azt megelőzően gondolatai a helyzet esetleges negatív kimenetele körül járnak. A gondolkodásban leggyakrabban felbukkanó témák a negatív megítélésre, az esetleges fizikai megnyilvánulásokra (elpirulásra, kéz, fej remegésre, ügyetlenségre,stb.), a helyzetből való menekülés lehetőségeire vonatkoznak. A személy fantáziájában jelentősen torzítja az adott helyzetet. Attól retteg, hogy nevetségessé, megalázottá válik, hogy szorongásos tüneteit mindenki hallja, látja, őt pedig ez alapján ítélik meg. Esetleg visszaemlékezik egy hasonló helyzetre, melyben sikertelen volt, vagy amikor már átélt hasonló félelmeket.

A szociális fóbia jelentkezhet izoláltan, egy adott helyzetre vonatkozóan. vagy generalizáltan, az élet szinte minden területén.

A szociális fóbiában szenvedők többségében élénken él az első olyan helyzet, melyben tünetei jelentkeztek. Jellemzően az érintettek azt gondolják, hogy ezeket a kínokat csak ők élik át. Sokáig igyekeznek eltitkolni szorongásaikat a környezetük elől.

B.A.41

Kik érintettek

A szociális fóbiával kapcsolatosan az elmúlt negyed században történtek vizsgálatok. Meglepően magas a betegségben érintettek aránya. Élete során egy európai, vagy észak-amerikai környezetben nevelkedett embernek 10%- él át a fentiekhez hasonló tüneteket enyhébb, vagy súlyosabb formában. Ebben a szociokulturális környezetben a vizsgáltak kb. 3%-a szenved aktuálisan szociális fóbia tüneteitől.

A betegség gyakran lép fel a serdülőkor változásait követően. 95%-ban 20 éves kor előtt jelentkezik. Nőknél a szociális fóbia aránya gyakoribb, mint férfiaknál.

 

Mi okozza

Erre vonatkozóan a különböző terápiás iskolák eltérően fogalmaznak, különböző vonatkozásokat hangsúlyoznak. Általánosságban megfogalmazható, hogy a szociális fóbia hátterében a pszichés fejlődés jellegzetes zavara áll. Az érintettek énképe gyakran sérült, magukat alulértékelik, környezetüknél értéktelenebbnek tartják. Ennek hátterében kora gyermekkori kapcsolati mintázatok sérülését valószínűsítjük. A szociális fóbiában szenvedők mélyen bevésődött, hibás kogníciókat, ítéleteket fogalmaznak meg magukkal kapcsolatosan. A környezetből érkező visszajelzéseket tévesen, – a valóságosnál negatívabb színben – érzékelik. Gyakran kerül felszínre szociális fóbiások terápiája során rejtett, eltitkolt gondolat, érzés, emlék. Az érintettek ennek felszínre kerülésétől rettegnek, úgy érzik, a figyelem központjába kerülve, ez mindenki számára láthatóvá válik.

A konkrét, egyedi pszichés tartalmak egyéni, – vagy csoportos- pszichoterápia során kerülnek felszínre.

B.A.36

Kezelés, terápia

Betegségtudat a jelenséggel kapcsolatosan csak lassan alakul ki. Hamar megerősödik azonban az énképnek, önértékelésnek a zavara. A szociális fóbiában szenvedők másoknál értéktelenebbnek látják, negatív minősítésekkel illetik magukat.

Az érintettek igyekeznek kerülni a számukra veszélyes helyzeteket. Ez a szociális tér beszűkülésével, kapcsolatok kerülésével, a munkahelyi érintkezések minimalizálásával, az idegenektől való félelemmel, és végső esetben akár teljes elzárkózással, öngyilkosság veszélyével járhat.

A betegek sok esetben maguk próbálnak túljutni szorongásaikon. A szorongásoldás eszköze lehet az alkohol, a drog, a kontroll nélkül szedett feszültségoldó gyógyszerek, melyek értelemszerűen újabb problémákat generálnak. A sikertelen öngyógyítás következménye az alkohol- és drogfüggőség, a depresszió, a munkanélkülivé válás.

Hatékony segítséget több irányba indulva is el lehet érni. Fontos, hogy mindenki megtalálja a maga számára legmegfelelőbb megoldást.

Általánosságban az mondható, hogy minden a segítségére lehet az érintettnek, mellyel önbizalmát, énképét, belső biztonságérzetét tartósan és maradandóan fokozni tudja, mely a személyiség érési folyamatát segíti, és ezzel párhuzamosan eredményekhez, sikerekhez juttatja őt társas kapcsolataiban.

 

A pszichiátria és pszichoterápia területén a következő terápiás technikák terjedtek el a szociális fóbia kezelésére:

Pszichoterápiás technikák:

Kognitív-Viselkedésterápiák fő célkitűzései:

  • a figyelem irányításának megtanítása,
  • a negatív meggyőződésekkel ellentétes tapasztalatok szerzésének elősegítése, ezen keresztül a viselkedést akadályozó negatív gondolatok átdolgozása,
  • a biztonságkereső viselkedések”, az elkerülő viselkedés feladása,
  • a szükséges készségek fejlesztése,
  • szorongásoldás relaxáció segítségével.

A szociális tréning és az „éles helyzetben” végrehajtott expozíció szintén e terápiás módszer eszköze.

Az expozíció során

  • Az első lépésben bemutatják a személynek a rettegett helyzetet.
  • A második szint az elutasítás kockázatának növelése ebben a helyzetben, amelynek révén a személy megerősödik abban, hogy el tudja viselni a visszautasítást és a kritikát.
  • A harmadik lépésben a személy különböző módszereket tanul, amelyek segítségével meg tud küzdeni az elutasítással. Ebben a szakaszban a személy elképzel valamit, amitől a legjobban fél, miközben arra bátorítják, hogy konstruktív módon reagáljon a félelmére és az általa észlelt elutasításra.

 

Pszichoanalitikus kezelés során a terapeuta a tünetek hátterének feltárásához nyújt segítséget. A terápia fókuszában a kliens élete során, – elsősorban gyermekkorában – megtapasztalt élményei, meghatározó kapcsolatai állnak. A korai kötődések, a szülőkhöz, testvérekhez fűződő kapcsolatok jellege a szociális fóbia kialakulása, tünetképzése szempontjából is meghatározó fontosságú. A belső pszichés tartalmak, melyek az önmagunkról alkotott képet alakítják döntő módon a gyermekkori fejlődés során alakulnak ki.

A pszichoanalitikus, / és dinamikus feltáró / terápia célja a tünetek, és az ezek hátterében álló személyiségfejlődésbeli defektusok közötti kapcsolat megtalálása, a személyiség érésének, – és ezzel tünetek meghaladásának – elősegítése.

 

Relaxációs technikák széles spektruma érhető el a piacon.                                                                                                           Pszichoterápiás keretek között az imaginációs technikák /KIP, NLP, Erickson-i hipnoterápia, ego-state terápia, stb. / megváltozott tudatállapotban kísérlik meg a hibás belső tartalmak, a sérüléshez vezető élmények átírását, a hatékonyabb, pozitívabb belső pszichés tartalmak megerősítését. A terápia, – a tünetek megszüntetése mellett, –  hatékony eszköze a személyiség fejlesztésének.

Az autogén tréning testi- és lelki ellazulást segítő technika, mely segít a feszültségek, szorongások oldásában, az egészségesebb önértékelés és testkép kialakításában. Egyéni- és csoportos keretek között is elsajátítható.

 

Gyógyszeres kezelés ideális esetben a pszichoterápia kiegészítéseként ajánlható.

A béta blokkolók enyhébb, –  izoláltan jelentkező –  tünetek esetén alkalmilag használva is jótékony hatásúak lehetnek.

A szelektív MAO-bénító antidepresszánsok / Aurorix/ a szociális fóbia hatékony terápiás eszközét jelentik.

A szelektív szerotonin visszavételt gátló antidepresszánsok szintén választható készítmények.

A feszültség- és szorongásoldók veszélyei óvatosságra intenek szociális fóbiában történő alkalmazás esetén is. A hozzászokás mellett a kiszámíthatatlan hatás / álmosság, tompább reflexek, a pszichés éberség és a koncentrációs képesség csökkenése, stb/. nehezíti az alkalmazást.

 

Amit végezetül hangsúlyozni szeretnék: a szociális fóbia nem feltétlenül egy életre szóló csapás, mely megnehezíti kapcsolatainkat és kapcsolatteremtésünket, visszavet a szakmai előrejutásban, eltávolít az emberektől.

Kinek-kinek érdemes megtalálni az a technikát, mely hozzá a legközelebb áll, és mielőbb elindulni az e felé vezető úton. Mint a pszichés betegségek általában, a szociális fóbia is a kezelés korai megkezdésével kezelhető hatékonyan.

 

 

Dr. Pálvölgyi Rita pszichiáter, pszichoterapeuta

www.harmoniamuhely.hu

palvolgyirita(@)upcmail.hu

A depresszióról

ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL A DEPRESSZIÓRÓL

A depresszióról már mindenki hallott. Mindenkinek van valamiféle képe arról, mit is jelent számára ez a fogalom. Sokaknak van olyan rokona, ismerőse, akit a környezete depressziósként tart számon.

Mi az, ami nem depresszió?

Gyakran előfordul, hogy rossz kedvünket, bánatunkat, veszteségünket, önbizalmunk hiányát, fáradtságunkat, alvászavarunkat valamiféle címkével látjuk el, – nem ritkán depressziósnak minősítve magunkat.

Pedig a fenti érzések, hangulatok az egészséges lelki működés részei lehetnek.

Egy szeretett személy elvesztése felett érzett fájdalom természetes módon hordozhat magában önvádlásokat, bűntudatot, a megmásíthatatlanság élményét.

Kapcsolati sikertelenségünket, teljesítménybeli kudarcainkat gyakran kísérik önértékelési zavarok, levertség, visszahúzódás a társas kapcsolatoktól.

Hosszan lehetne sorolni azokat az állapotokat, melyek, – bár nem vágyott, – mégis természetes részei lelki életünknek.

Az átmenet az egészséges lelki folyamatok és a betegség között nem éles. Így a tartós lehangoltság már elérheti azt a mértéket, melyet már joggal tekinthetünk depressziós állapotnak.

A depresszió mind megjelenési módját, mind kórokát tekintve igen színes kórkép.

Valószínűleg a leggyakoribb lelki betegség.

 

Mi a depresszió?

Rendszerint a vezető tünet a hangulati élet zavara. A depressziós ember nyomott hangulatán igen nehéz, vagy lehetetlen változtatni. Érdeklődését nem ragadja meg semmi, nem lát reményt a változásra. Élete örömtelenné válik, mindent sötét színben lát, szorong.

Emellett jellemző a lelki- és fizikai gátoltság. A depresszióban szenvedő fáradt, képtelen koncentrálni, gondolkodása megnehezül, teljesítménye lecsökken. A mozgása is lelassul, darabossá válik. Megváltozik, – rendszerint csökken – az étvágy, alvászavar jelentkezik.

Súlyos esetekben a depresszióhoz téveszmék társulhatnak, hallucinációk jelentkezhetnek. Máskor erős öngyilkossági késztetések lépnek fel. Ilyen esetekben feltétlenül indokolt kórházi kezelést igénybe venni.

A depresszióhoz gyakran társulnak testi tünetek. Gyakori a mellkasi- nyaki szorítás érzése, fejfájás, székrekedés, gyomor-bélpanaszok, gerincfájdalom, légúti panaszok.

Az állapot jellegzetes napszaki ingadozást mutathat. Jellegzetesen reggel erősebbek a tünetek, és a nap előrehaladtával oldódik a nyomottság. Az alvászavar és a szexuális élet zavarai is gyakori jelenségek.

slide_beb26f92669401f57865850cac1f0c34

A depresszió azonban nem mindig mutatja a fent leírt, jellegzetes képet. Gyakran más tünetek által elfedve jelentkezik.

Leggyakoribb a típusos változat az, mikor a normális hangulati, lelki jelenségek megtartottsága mellett a fent említett testi tünetek az uralkodóak. Ilyenkor természetesen a fizikai kivizsgálás kerül előtérbe, mely vizsgálati eredmények negativitása hívja csak fel esetleg az orvos figyelmét a háttérben csendben meghúzódó hangulati nyomottságra.

Külön csoportot képez az a tünet együttes, melyben enyhe hangulatzavar mellett domináló a szorongás, mely rohamok formájában is jelentkezhet.

A napi ritmus is megváltozhat. Nem-típusos esetben délután-este kifejezettebb a hangulati nyomottság.

Alvászavar helyett túlzott aluszékonyság jelentkezhet.

Az étvágytalanság helyett féktelen evés lehet a meghatározó.

Nem ritka, hogy a depresszió jelentkezése évszaki ingadozást mutat. Minden érzékelhető ok nélkül, minden év egy adott időszakában felüti a fejét.

Máskor a depressziót indokolotlan feldobottság, felhangoltság váltja, a két állapot egymást válthatja, akár hónapokon keresztül.

Gyakran tapasztaljuk, hogy a depresszió másodlagosan, egyéb lelki, vagy fizikai betegségek kísérőjeként lép fel. Krónikus fájdalom mellett előbb-utóbb elkerülhetetlenül fellép a depresszió.

Alkohol- és drogbetegség hátterében szintén állhat krónikus depresszió, mely – talán sok évvel korábban – arra késztette a beteget, hogy ezekkel a szerekkel próbáljon enyhíteni hangulati nyomottságán.

Szoros a kapcsolat a táplálkozási zavarok / étvágytalanság, anorexia nervosa, bulimia/ és a depresszió között is.

Egyre több vizsgálat igazolja a szenvedélybetegségek és a depresszió szoros kapcsolatát.

A depressziós gyermek

Depressziós gyerekek tünettana szintén igen gazdag lehet. A fejlődése során változik a gyermek képessége a bánat, a szomorúság, félelem, szorongás átélésére és kifejezésére. A depresszív hangulati jegyek mellett az alvás-, és étvágyzavar, szorongás, nyugtalanság, a kontaktus felvételének és megtartásának zavara, agresszió, a figyelem és koncentráció zavara, testi betegségek / fejfájás, hasfájás, szédülés / utalhatnak az alapbetegségre a különböző életkorokban.
TerápiaA depresszió nem mindig szorul kezelésre. A kiváltó tünet, jelenség, konfliktus, vagy egyéb probléma elmúltával rendez?dik a hangulati élet zavara is.Kinek-kinek meglehet a maga jól bevált módszere depressziója oldására. Pihenés, a stresszes, vagy szorongató helyzetek elkerülése, testedzés, zene hallgatás, életritmus, életmód változtatása, stb. mind segítség lehet  a kóros hangulati nyomottság kezelésére.Van azonban, hogy úgy érezzük, magunk már nem bírunk megküzdeni a helyzettel, próbálkozásaink nem vezetnek eredményre. Ilyenkor érdemes segítséghez fordulni, új eszközöket bevetni.

depresszió4

Megint különbözhetünk a tekintetben, merre is indulunk el a segítségkérés útján.

Van aki a jóga, a meditáció, relaxáció felé veszi az irányt. Mások csoportos pszichoterápiás helyzetet keresnek / pszichodráma, csoportos dinamikus terápia/.

Megint mások pszichológusok, vagy pszichiáterek egyéni terápiás segítségét keresik.

Itt megint válaszút elé kerülhetünk. Már szakember segítségével dönthetjük el, hogy a gyógyszeres, – vagy pszichoterápia , vagy a kettő kombinációja hozza legkielégítőbb változást. A pszichoterápiák között is kereshetünk hozzánk közel állót.

Ha gyermekeken veszünk észre „ gyanús” tüneteket, szintén érdemes szakemberhez fordulni. Annál is inkább, mert az ? esetükben a fellép? lelki jelenségek, panaszok megfejtése nehezebb lehet, mint felnőttek esetében.

Azt javaslom, semmiképpen ne fogadjuk el a depressziós állapotot, ne süppedjünk bele. Gondoljuk végig, dolgozzunk ki egy tervet arra nézve, mit tehetünk állapotunk, hangulatunk, közérzetünk jobbá tétele érdekében. Ha megvan a terv, könnyebb már ez elindulás ezen az úton….

Dr. Pálvölgyi Rita
www.harmoniamuhely.hu
palvolgyirita(@)upcmail.hu

 

A család- és párterápia

Ma már jelentős és egyre elterjedtebb pszichoterápiás irányzat. Az ötvenes években vette kezdetét az USA-ban. Európában lassabban, a hetvenes, nyolcvanas években vált jelentős elméletrendszerré és kezelési módszerré.

A családterápia maga sem egységes. Az egyes műhelyek különböző elméleti bázisról kiindulva dolgozták ki terápiás gyakorlatukat.

Az elmúlt évek világszerte az un. rendszerszemléletű családterápiák megerősödését hozták. Ennek egyik elméleti bölcsőjét azok a palo-altoi kutatások jelentették, melyek a közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségeit vizsgálták. Egy kóros kommunikációs mintát demonstráló kutatási eredményük, – a “double bind” / kettős kötés / elmélete – széles körben elterjedt. A másik elméleti alapot a rendszerelmélet jelentette. Ennek hatására a rendszerszemléletű családterapeuták a családot, mint egységes és nyitott szociokultúrális rendszert kezelik, mely állandó változásban, fejlődésben van, és melyben minden változás hat az egész rendszerre, miközben az fenntartja folyamatosságát, viszonylagos állandóságát is.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármely családtag változása, a családon belüli, vagy külső esemény a rendszer, – a család – szintjén fejti ki a hatását. A család minden változásra a saját belső szabályai szerint reagál. Ezek lehetnek rugalmas, a helyzethez jól alkalmazkodó , vagy éppen merev, rigid, a változások útjában álló szabályok. Diszfunkcionális családokra jellemző, hogy ellenállnak azoknak a változásoknak, melyek a család életciklusának szükségszerű velejárói lennének. A gyermekek születése, vagy éppen leválása, az anya ismételt munkába állása, , a nagyszülőkről való gondoskodás feladata vagy a szülők nyugdíjba menetele, napjainkban az önálló vállalkozói karrier indítása az alkalmazotti státusz helyett pl. olyan tipikus változások, melyek az egészséges kapcsolati rendszerrel bíró családokat is megterhelhetik. Rejtett, vagy manifeszt kapcsolati zavarok esetén gyakori, hogy ilyen életciklusbeli változás szükséglete kapcsán borul fel a családi egyensúly, és jelentkeznek a tünetek valamely családtagnál.big_dac88ca0fc30596bb5e8279b32619c08

A családterapeuta tehát ebből a megközelítésből vizsgálja a legkülönbözőbb lelki zavarokat / szorongást, depressziót, drog fogyasztást, skizofrén tünet együttest stb. / éppúgy, mint a gyermek magatartás zavarát, tanulási nehézségét, vagy valamely családtag lelki hátterű testi megbetegedését. Úgy tekint ezekre a jelenségekre, mint a rendszer megbomlott egyensúlyi állapotának jelzőire, mely ugyanakkor a már kórossá vált egyensúlyi állapotban segíti a rendszert a fennmaradásban / pl. a súlyos konfliktusokkal küzdő házaspár gyakran a gyerek problémássá vált viselkedése miatt kerül terápiás helyzetbe /. Igyekszik megérteni, hogy szimbolikus szinten milyen üzenetet hordoz egy adott tünet és mi az a családi patológia, ami a jelenséget kitermelte. A felajánlott tünet, probléma újradefiniálásával / “újracímkézésével” / segíti a családot abban, hogy az megváltozott módon tekintsen családtagjára és annak tünetére.

Feladata, hogy segítse a családot a megbomlott egyensúlyi helyzet helyre állításában, a család szerkezetének újra struktúrálásában. Ezek a változások a tünethordozó családtag viselkedésbeli változásához is vezetnek.

Előfordul ma már, hogy a pszichoterápiás rendelőben már család,- vagy párterápiás igénnyel jelentkeznek az ez irányú döntést magukban kiérlelő, a terápiára érzelmileg is felkészült családtagok. Ez azonban a ritkább eset. Rendszerint a probléma és a családi élethelyzet megismerése után a terapeuta ajánlja fel a családterápiás lehetőséget. Máskor egyéni terápiás üléseket váltják fel átmenetileg családterápiás ülések, majd a kitűzött cél elérése után lezárul a terápia, vagy esetleg folytatódnak az egyéni ülések.

A családterápiás ülés optimális esetben meghatározott óraszámban, előzetes szerződés kötést követően, az egész család részvételével történik. A család minden tagjának tudnia kell, mi az a cél, melyet el kívánnak érni. Egyes esetekben indokolt lehet a tágabb család egy-egy tagjának bevonása / pl. a családdal együtt élő nagymama /. Egyes terapeuták a családhoz közel álló egyéb személyeket / pl. háziorvos, gyámügyi referens / is meghívnak az ülésekre.

Rendszerint két terapeuta vesz részt az üléseken. Egyikük aktív részvétele mellett a másik számára lehetőség nyílik a családi dinamika, folyamatok megfigyelésére. Nem ritka az un. “reflektív team” részvétele a terápia során. Ennek tagjai egy egyirányú tükör segítségével figyelik az eseményeket, – természetesen a családdal történt előzetes egyeztetés után -, és kívülállóként fogalmazzák meg észrevételeiket.big_144e381458a78a96d45d4d6887351a74

A családterápia egy- egyre elterjedtebb – változata a párterápia. Házaspárok, vagy élettársak problémás élethelyzetben, visszatérő és megmerevedő konfliktusok esetén, fontos döntési helyzetben kérhetik szakember segítségét az elakadás feloldásához, a döntés meghozatalához.

A párterápiás ülések is előre tervezettek, a kitűzött célokat, az óraszámukat és időtartamukat illetően egyaránt. Párterápiás ülések zajlanak egy terapeuta részvételével is.

Nem ritka, hogy a közbeeső időszakra feladatokat adnak a terapeuták a család számára, melynek teljesítését a következő ülés elején megbeszélik.

A kitűzött cél elérésével a terápia lezárul, vagy esetleg egyéb probléma megoldására szerződnek a résztvevő felek.

 

Dr. Pálvölgyi Rita

www.harmoniamuhely.hu

palvolgyirita(@)upcmail.hu

 

A pánikbetegség, és ami a hátterében meghúzódik…

A pánikroham mindig váratlanul érkezik, súlyos, – akár az életet is fenyegető – betegség látszatát keltve. A testi tüneteket ennek megfelelően heves szorongás kíséri.

A roham általában 20-30 perc alatt magától is lecsendesedik. Az érintettek, – vagy a rosszullétet észlelők – többsége sürgős orvosi segítséget keres. Gyakran a rosszullétet követő kivizsgálás, negatív leletek terelik a gyanút a pánikbetegség irányába.

A pánikbetegség mára már a köztudatban is elterjedt, jól ismert fogalom. Bár a kifejezést csak a 80-as évek eleje óta használjuk, maga a jelenség nem új keletű. Korábban a szorongásos neurózisok csoportjába sorolták a hasonló tünetekkel jelentkező kórképet.

Vizsgálati eredmények a betegek számának emelkedését mutatják kedvezőtlen társadalmi, gazdasági folyamatok esetén. A bizonytalanság érzés erősödése, a munkanélküliség, vagy annak veszélye, a fokozott stressz, a bizonytalan jövőkép a szorongások fokozódásának irányába hat.

A pánikroham jellemzően semleges helyzetben, néha éjszaka jelentkezik. Nem jellemző, hogy az érintettre irányulna a figyelem. / Ez utóbbi jól elkülöníti a szociális fóbia tünet együttesétől/. A különböző testi tünetekkel jelentkező rohamot mindig intenzív szorongás kíséri. Általában három nagyobb csoportját különítjük el a pánikbetegségnek.

  1. A mellkasi tünetek. Szívtáji fájdalom, heves, szapora szívdobogás, fulladásérzés, nehézlégzés. A tünetekhez halálfélelem, – típusosan infarktustól való félelem – társul.
  2. Idegrendszeri tünetek: Fejfájás, szédülés, ájulásérzés. Agyvérzéstől, megőrüléstől, önkontroll elvesztésétől, haláltól való félelem kíséri.
  3. Emésztőszervi tünetek: gyomortáji, – vagy alhasi fájdalom, hányinger, hasmenés. Súlyos szervi bajtól való félelem kíséri.

 

A fenti tünetcsoportokhoz további testi- és lelki jelenségek társulhatnak. Remegés, verejtékezés, hidegrázás, kipirulás, vérnyomás emelkedés, a realitás érzékelésének zavarai.  Egy paciens tünetei visszatérően ismétlődnek.depresszio44

A pánikbetegség diagnózisát akkor állítjuk fel, ha egy hónapon belül legalább 4-szer fellépett a rosszullét. Addig csak pánikrohamokról beszélünk.

A betegség típusosan a kora felnőtt korban, a 20-as évek elején, a szülőkről történő leválás, az önálló egzisztencia kialakulásának idejében jelentkezik.

Nők kétszer olyan gyakran élnek át pánikbetegséget, mint férfiak.

A betegség jelentkezésének gyakoriságát még ma is nehéz megállapítani. Sok pánikbeteg belgyógyászati kezelésben részesül, mások – gyaníthatóan még többen, – egyáltalán nem fordulnak orvoshoz. Sokan pánikbetegséghez kapcsolódóan kezdenek nyugtatókat szedni, melyek hosszútávon függőséget és hozzászokást okoznak. Az öngyógyítás másik tévútja az alkohol.  Alkalmilag oldja a szorongást, enyhítheti a tüneteket, a függőség kialakulásának veszélye azonban ez esetben is jól ismert.

A diagnosztizált pánikbetegség a felnőtt lakosság 3-6 %-át érinti.

Rendkívül fontos a mielőbbi pontos diagnózis és kezelésbe vétel. A kezeletlen pánikbetegség – a fenti veszélyeken túl – hosszútávon valódi belszervi, ideggyógyászati betegségeket is okozhat. A betegséggel gyakran együtt járó magas vérnyomás az érrendszer állapotára valódi veszély jelent. A pánikbetegség gyógyulásával együtt rendszerint a magas vérnyomás is rendeződik. Pánikbetegnél gyakran észlelt elváltozás a mitrális prolapszus szindróma / a szív egyik billentyűjének funkcionális zavara/. Jelentősége az, hogy az időben felismert és kezelésbe vett pánikbeteg mitrális prolapszusa kb. fél év múlva echoval is igazolhatóan eltűnik, a kezelés elmaradásával viszont további súlyosbodás várható.

A kezelés nélküli, természetes lefolyás a testi betegségek megjelenésén túl számos pszichiátriai következménnyel járhat. Pánikbetegek között lényegesen nagyobb a depresszió, alkohol és/vagy drogabúzus, illetve öngyilkosság előfordulása a normál népességhez viszonyítva. Az agorafóbia, / elsősorban a közlekedés nehezítettsége/ a pánikbetegség tüneteihez másodlagosan kapcsolódó jelenség.

Általánosan elterjedt tévhit, hogy a pánikbetegség nem gyógyítható, csak gyógyszeresen szinten tartható betegség.

Az én tapasztalatom ezzel kapcsolatosan sokkal inkább az, hogy a pánik tünetek jellemzően bizonyos személyiségtípusok adott élethelyzetben fellépő szorongásának a megnyilvánulásai. A személyiség fejlődése, az adott élethelyzet meghaladása a tünetek enyhülésének, majd végleges megszűnésének irányába hat.

A fejlődés, a változás lehet spontán folyamat. Életesemények, az élethelyzetben bekövetkező változások maguk is vezethetnek a személyiség fejlődéséhez, megerősödéséhez. Gyakran látjuk azonban azt terápiában, hogy a paciensek nem képesek az adott változás megtételére, tüneteik épp egy ilyen „elakadás” termékeként jelentkeznek.

Ha egy pánikbeteg terápiás lehetőséget keres, érdemes döntés előtt feltérképezni a lehetőségeket. A gyógyszeres kezelés mellett a pszichoterápiás eljárások széles köréből lehet választani.

Kognitív-Viselkedésterápiák fő célkitűzései:

  • A hibás gondolati sémák átdolgozása,
  • A figyelem irányításának megtanítása,
  • A biztonságkereső, elkerülő viselkedések feladása,
  • A tünetek feladásához szükséges készségek kifejlesztése

A szociális tréning és az „éles helyzetben” végrehajtott expozíció szintén e terápiás módszer eszköze.

Az expozíció során

  • Az első lépésben bemutatják a személynek a rettegett helyzetet.
  • A személy megerősítése abban, hogy el tudja viselni a visszautasítást és a kritikát.
  • A harmadik lépésben a paciens különböző módszereket tanul, amelyek segítségével meg tud küzdeni az elutasítással. Ebben a szakaszban a személy elképzel valamit, amitől a legjobban fél, miközben arra bátorítják, hogy konstruktív módon reagáljon a félelmére és az általa észlelt elutasításra.

Pszichoanalitikus kezelés során a terapeuta a tünetek hátterének feltárásához nyújt segítséget. A terápia fókuszában a kliens élete során, – elsősorban gyermekkorában – megtapasztalt élményei, meghatározó / szülőkhöz, testvérekhez fűződő/ kapcsolatai állnak. A belső pszichés tartalmak, melyek az önmagunkról alkotott képet alakítják, és a szorongásoknak a megjelenését is kiváltják, döntő módon a gyermekkori fejlődés során alakulnak ki.

A pszichoanalitikus, / és dinamikus feltáró / terápia célja a tünetek, és az ezek hátterében álló személyiségfejlődésbeli defektusok közötti kapcsolat megtalálása, a személyiség érésének, – és ezzel tünetek meghaladásának – elősegítése.

Feltáró terápia csoportos keretek között is választható, önismereti csoportok keretei között.

Relaxációs technikák széles spektruma érhető el a piacon. Pszichoterápiás keretek között az imaginációs technikák /KIP, NLP, Erickson-i hipnoterápia, ego-state terápia, stb. / megváltozott tudatállapotban kísérlik meg a hibás belső tartalmak, a sérüléshez vezető élmények átírását, a hatékonyabb, pozitívabb belső pszichés tartalmak megerősítését. A terápia, – a tünetek megszüntetése mellett, –  hatékony eszköze a személyiség fejlesztésének is.

Az autogén tréning testi- és lelki ellazulást segítő technika, mely segít a feszültségek, szorongások oldásában, az egészségesebb önértékelés és testkép kialakításában. Egyéni- és csoportos keretek között is elsajátítható.

Gyógyszeres kezelés ideális esetben a pszichoterápia kiegészítéseként ajánlható.

Az antidepresszánsok széles köre hatékony a pánikbetegség kezelésében. A tünetek – gyakran meglepően gyors – megszűnése után, a tartós gyógyszerszedés hozzásegíti a pacienst ahhoz, hogy önmagáról más, – pozitívabb – tapasztalatokat szerezzen, önbizalma fokozódjon, képes legyen véghezvinni azokat a változásokat, melyek előre lépést jelentenek életútjában, elősegítik a személyiség fejlődését.

A feszültség- és szorongásoldók veszélyei óvatosságra intenek pánikbetegségben történő alkalmazás esetén is. A hozzászokás mellett a kiszámíthatatlan hatás / álmosság, tompább reflexek, a pszichés éberség és a koncentrációs képesség csökkenése, stb/. nehezíti az alkalmazást. Az első időszakban, illetve nagyon heves tünetek esetében azonban használatuk feltétlenül indokolt.