Betegségek

Krónikus fájdalom és antidepresszáns kezelés

A tartós fájdalomérzés és a depresszív zavarok együttes előfordulása gyakori jelenség. Hónapokon, éveken keresztül fennálló fájdalom előbb-utóbb depresszióhoz vezet. Az állandó szomatoform fájdalomzavar hátterében pedig sokszor nem könnyű felismerni a lelki okokat, hiszen a testi tünetek egyéb betegségek irányába terelik a figyelmet. Az atípusos depresszió vegetatív formájában szintén felléphet az elhúzódó fájdalom jelensége.

A krónikus fájdalom 3 hónapnál hosszabb ideig, tartósan, vagy gyakran visszatérő fájdalom, melyre az ismert fájdalomcsillapítók nem, vagy csak kevéssé hatnak.

A leggyakoribb ilyen fájdalmak: fejfájás,/ fogfájás, arcfájdalom/, gerinc- és egyéb reumatológiai eredetű fájdalom, övsömört követő,- cukorbetegség, krónikus alkoholbetegség okozta idegfájdalom, stroke-ot követő fájdalom, rosszindulatú daganat okozta fájdalom, fantomfájdalom.

A betegség fellépésére hajlamosító tényezők: női nem, 35 év feletti életkor, alacsonyabb szociális helyzet, munkaképtelenség, magány.

Tartós fennállása az idegrendszert túlérzékennyé teszi, korábban fájdalmatlan, kisebb ingerek is meghaladhatják a fájdalomküszöböt. Ezt a jelenséget centrális szenzitizációnak nevezzük.

A krónikus fájdalom állandóan a tudat előterében álló, az életminőséget súlyosan romboló jelenség. A beteg elvesztheti korábbi aktivitását, munkaképességét, rokkant nyugdíjba kényszerülhet, vagy munkanélkülivé válhat. A személyiség egy jellegzetes átalakuláson megy keresztül, kialakul az un. „fájdalom személyiség”. A családi- és a társas kapcsolatok sérülnek.

Jó látható tehát, hogy a tartós fájdalom kezelése alapvető fontosságú.  A terápiának alapos diagnosztikus munkára kell épülnie. A fellépő fájdalmat már az akut szakban hatékonyan, adequat módon szükséges kezelni.

A krónikus fájdalom kezelése sokszor team munkát igényel, melyben az adott terület szakorvosai mellett a pszichiáter és a pszichológus szerepe is elengedhetetlen.

A fájdalomcsillapítás, fizikoterápia, gyógytorna, stb. mellett a mentális állapot javítására is nagy hangsúlyt kell fektetni. Ez gyógyszeres- és/vagy pszichoterápiás úton érhető el.

A gyógyszeres lehetőségek közül kiemelendők az antidepresszánsok. A triciklikus-, szerotonin visszavételt-, és a szerotonin-noradrenalin visszavételt gátló gyógyszerek egyaránt eredményesen használhatók a kórkép kezelésében. Az antidepresszánsoknak – a hangulat javítása mellett, – közvetlen fájdalomcsillapító, alvást segítő, fáradtságot, izomfájdalmakat csökkentő hatása egyaránt hozzájárul a panaszok enyhüléséhez. Az állandó szomatoform fájdalom és az atípusos depresszió esetén pedig a háttérben meghúzódó depresszióra fejtenek ki közvetlen hatást.

A pszichoterápiás módszerek közül a kognitív-behavior terápia, a relaxációs módszerek, hipnoterápia, biofeedback kiemelendők. Az akupunktúra hatásossága is visszatérő tapasztalat.

Fontos emellett, hogy a paciens hatékony megküzdési stratégiákra tegyen szert. Törekedni kell a diszfunkcionális, negatív attitűdök felszámolására, hosszú távú életcélok, aktivitások kidolgozására. A szociális képességek fejlesztése, a családi kapcsolatok rendezése szintén a terápiás célkitűzések közé tartozhatnak.

 

 

Related Articles

Back to top button
Close