Az átlagéletkor emelkedésével, – az egyéb krónikus betegséggel együtt – az időskori depresszió is egyre több embert érint. A felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy a betegség aluldiagnosztizált.

Az időskori depresszióban szenvedőknek csak kis százaléka kerül szakorvoshoz, kap megfelelő ellátást. Az érintettek és környezetük sokszor az időskor természetes velejárójának tekintik a betegség tüneteit, ezért nem is keresnek segítséget. Máskor a testi tünetek, krónikus betegségek nyomják el a depresszió jeleit. A betegek sokszor maguk is szégyellik hangulatuk nyomottságát, a motiválatlanságot, a keserűséget, személyiségük megváltozását. Ez is akadálya lehet a szakember felkeresésének.

Az időskori depresszió hátterében többféle kórok állhat.

Lehet, hogy korábban meglévő, visszatérő depresszív állapot jelenik meg, immár az egyéb betegségekkel kombinálódva. Ha a kórelőzményben depresszió, vagy egyéb pszichiátriai betegségek állnak, akkor hangsúlyosan kell figyelni ezek időskori megjelenésére.

Sokféle idegrendszeri és belszervi betegség tüneteként jelentkezhet depresszió / pl. diabetes mellitus, Alzheimer kór, pajzsmirigy működés zavara, mellékvese betegség, Parkinson kór, veseelégtelenség, stb./ Előfordul, hogy elsőként a hangulati élet zavara jelentkezik, ezt követi a betegség egyéb tüneteinek jelentkezése.

Más esetben krónikus betegségek másodlagos kísérőjeként jelenik meg a depresszív állapot. Elsősorban krónikus, fájdalommal járó, az életminőséget rontó, progrediáló betegségek esetén kell erre gondolni. Az érzékszervek csökkent működése szintén hajlamosít depresszióra.

A megváltozott életkörülmények, – a nyugdíjba vonulás, a feladatok, külső elvárások csökkenése, a korábbi célok, hajtóerők megszűnése – szintén visszahúzódáshoz, feleslegesség érzéséhez, ennek talaján depresszióhoz vezethet. Idős korban halmozódhatnak a traumák, a veszteségek. Közeli hozzátartozó, jó barát súlyos betegsége, halála, baráti, rokoni kapcsolatok lazulása természetes módon szorongással, szomorúsággal, és akár depresszióval járhat együtt.

A fizikai állapot hanyatlását, az öregedés megállíthatatlan folyamatát, az közeledő elmúlás gondolatát sok idős ember éli meg a hangulat zavarával kísérve. Régebbi feldolgozatlan traumák, kudarcok, elégedetlenségek kerülhetnek a mindennapok fókuszába, keserűséget, értéktelenség érzését, depresszív hangulatot okozva.

Egzisztenciális fenyegetettség, anyagi problémák is vezethetnek depresszióhoz.

Az időskori depresszió tüneti képe eltérhet a megszokottól. Gyakran a hangulati élet zavara kevésbé jelentős, inkább csak disztímia jelentkezik. Az atípusos depresszió során felerősödhetnek azonban a lelki alapon jelentkező testi tünetek / pl. mozgásszervi, emésztőszervi panaszok/. Gyakori az inaktivitás, indokolatlan fáradtság, alvászavar, az étvágytalanság. Jellemző a koncentráció, a figyelem, a memória zavara.

A depresszió tüneteként sokszor agitáltság, irritábilitás tapasztalható. Nem ritka a fokozódó bizalmatlanság, a paranoid élményfeldolgozás, mely pszichotikus mértéket is elérhet.

Fontos tudni, hogy az időskori öngyilkossági kísérletek nagyobb arányban válnak halálos kimenetelűvé.

Az időskori depresszió kezelése, terápiája komplex. Előtérben kell állnia az életmód változásának. Ebben sokszor szociális- és orvosi segítséget is érdemes igénybe venni. Segítséggel, – vagy a nélkül, – fontos meghatározni azokat a célkitűzéseket, amelyek motivációul szolgálhatnak a változáshoz. Lehetnek ezek a napirendet érintő változások, több mozgás, séta. Emellett étrendi változások is hasznosak lehetnek. A szociális élet, a társas kapcsolatok felélesztése szintén kedvező hatású.

Fontos a testi betegségek kivizsgálása, kezelése, hiszen az ezekkel járó panaszok meghatározóak a hangulati élet alakulása szempontjából.

A betegség szakorvosi kezelése pszichoterápiából és gyógyszeres kezelésből állhat. A pszichoterápia irányulhat régmúlt események, traumák feldolgozására, átértelmezésére, illetve az aktuális panaszok kezelésére.

A gyógyszeres kezelés során fokozott óvatossággal kell eljárni, alacsonyabb dózist kell alkalmazni. A lelassult lebomlás és az egyéb gyógyszerekkel való interakció szem előtt tartása a kezelőorvos feladata. Az altatók és nyugtatók idős korban szintén könnyebben felhalmozódhatnak a szervezetben, súlyosbítva ezzel, – egyebek mellett, – a depresszió tüneteit is. A gyógyszeres kezelés beállításakor figyelemmel kell lennie a kezelőnek a gyógyszer túladagolás lehetőségére is.

Fontos, hogy az időskori depressziót gyakran a beteg környezetében élők érzékelik. Ilyenkor tanácsos beszélni erről az érintett családtaggal, baráttal. Sokszor támogatás szükséges ahhoz, hogy a beteg megtalálja a megfelelő terápiás lehetőséget.

A koncentráció, a figyelmi képességek zavara egy tünet, nem egy betegség. Hátterében sokféle testi- és lelki elváltozás állhat. Ritkán jelentkezik önmagában. Rendszerint egyéb panaszokhoz társul, ami megkönnyíti a háttérben húzódó betegség diagnózisát.
A koncentráció képessége egészséges emberekben is hullámzást mutat. Függ az aktuális lelki- és fizikai állapottól, a leterheltségtől, a feszültség mértékétől, a külső környezeti feltételektől.
A zavar első jeleit már kisgyermekkorban megfigyelhetjük. Egyes gyerekek figyelme nehezen köthető le, nehezebben jegyeznek meg dolgokat, kevéssé mélyülnek el a tevékenységekben. A többféle lehetséges ok között egyre gyakrabban diagnosztizált tünetegyüttes az ADHD, a figyelemhiányos- hiperaktivitás zavar. Már az iskoláskort megelőzően jelentkezik. Az ebben érintett gyerekek nehezen figyelnek hosszasabban egy dologra, gyakran nyugtalanok, az átlagnál mozgékonyabbak, impulzívak. A későbbi években az iskolai teljesítményt jelentősen ronthatja ez a magatartászavar, mely gyakran részképesség hiányokkal / diszlexia, diszgráfia, stb./ jár együtt.
Az ADHD a kamaszkor környékén rendszerint javulást mutat. Az esetek kisebb százalékában azonban fennmarad, és a felnőtt kornak is meghatározó viselkedészavarává válik.
Az életkor előre haladtával a testi- és lelki működésben egyaránt beállhatnak olyan változások, melyek hatással vannak a koncentrálóképességre.
A belgyógyászati betegségek közül fontos megemlíteni a vérszegénységet, a szívműködés elégtelenségét, egyes máj- és vesebetegségeket, A magas vérnyomást, a cukorbetegséget, a vitaminhiányt. A változókor során is romolhat a koncentráció.
A neurológiai elváltozások közül a mentális hanyatlással, – demenciával – járó betegségek érintik a figyelmi funkciókat. Leggyakoribb az Alzheimer kór és az agyi keringés zavarával járó, un. vaszkuláris demencia. Az agyi vérátáramlás tartósan elégtelen volta – egyéb tünetek mellett – szintén koncentrációs nehézségekkel jár.
A koncentrációzavar legtöbbször mégis lelki jelenségekhez, pszichés betegségekhez társul.
A szorongásos betegségek – szociális fóbia és egyéb fóbiák, generalizált szorongás, kényszerbetegség, pánikbetegség- különböző mértékben járhatnak a koncentrációs képesség romlásával.
Az elhúzódó stressz, túlterheltség, kiégés / burn out/, a poszttraumás stressz szindróma a figyelmi funkciók jelentős hanyatlását okozhatják. Az alvás elhúzódó zavara szintén jelentős zavart okozhat ezen a téren.
A hangulati zavarok közül gyakrabban a depressziónak, de a felhangoltságnak is lehet vezető tünete a koncentrálás nehezítettsége. Paranoid kórképekben, skizofréniában, skizoaffektív zavarban szintén zavar jelentkezik ezen a területen is.
Összefoglalásként elmondható tehát, hogy a koncentráció zavara egy tünet, egy jelzés a szervezet részéről, mely – ha tartósan fennáll, vagy hirtelen nagymértékű hanyatlást mutat, – feltétlenül további belszervi, és/vagy pszichiátriai vizsgálatokat igényel.

A depresszió komplex mentális betegség, szerteágazó tünetegyüttes. Hatása érvényesül a lelki és testi folyamatokban, a szociális kapcsolatokban, a tanulás és munkavégzés, és az életminőség egyéb területein.
A vezető pszichés tünetek a következők: a hangulat nyomottsága, kedvetlenség, a motiváció hiánya, örömtelenség, szorongások, alvászavar, önértékelési zavarok, gátoltság, indulatosság, reménytelenség érzés, öngyilkossági fantáziák, majd ezek talaján kialakuló öngyilkossági kísérletek.
A testi tünetekben a táplálkozás zavara, / étvágytalanság, vagy túlzott táplálékbevitel, elhízás/, a testi higiéné elhanyagolása, pszichoszomatikus betegségek megjelenése, az immunrendszer meggyengülése lehetnek a vezető tünetek.
Depresszió már gyermek- és kamaszkorban is felléphet. Ebben az időszakban a depresszió megjelenése még a felnőttekétől eltérő tünetekkel járhat. Figyelmetlenség, a teljesítmény romlása, társas kapcsolatok beszűkülése, elutasító, bezárkózó magatartás, alvászavar, rémálmok jelentkezése.
Gyermek- és kamaszkorban különösen fontos, hogy a fiatal környezetében élő felnőttek / szülők, tanárok, háziorvos/ tájékozottak legyenek a tüneteket illetően, és felismerjék a depresszió tünet együttesét. Ebben a korban még nehezen azonosítják a fiatalok betegségüket, vonakodnak segítséget kérni.
Máig a depressziós felnőttek és fiatalok jelentős része ellátatlan, nem kerül megfelelő szakorvosi kezelésbe. Ez a tény súlyosan rontja a betegek életminőségét, lehetőségeit és fokozza az öngyilkosság kockázatát.
A kezelésbe került depressziós betegek terápiája gyógyszeres, és/vagy pszichoterápiás kezelésből állhat. Optimális eredmény a két módszer kombinációjától várható.
A gyógyszeres kezelés az esetek többségében szorongásoldó és hangulatjavító kezelésből áll. Az előbbit átmenetileg, – a lehető legrövidebb ideig – a szorongásos tünetek, alvászavar oldódásáig adjuk, szem előtt tartva a hozzászokás lehetőségét.
Az antidepresszánsok hosszútávon adható készítmények. Fontos, hogy elhagyására csak a teljes gyógyulást követően, szoros szakorvosi felügyelet mellett kerüljön sor.
Ideális esetben a gyógyult beteg időszakos kontrollja szükséges. Ezek során fel lehet tárni az esetleges maradvány tüneteket, – mint pl. örömtelenség érzése, öngyilkossági fantáziák fennmaradása, elakadás a személyiségfejlődés, vagy a társas kapcsolatok terén. A tartós örömtelenség állapota fokozza az öngyilkosság kockázatát. Ha ezekkel a tünetekkel találkozunk, szükséges lehet az ismételt szorosabb kontroll, vagy terápiába vétel.
A nemzetközi és hazai kutatások egyöntetűen és egyértelműen megerősítik az antidepresszív terápia eredményességét a depresszió összes tünetének oldódása, az öngyilkossági fantáziák, – és öngyilkossági kísérletek – visszaszorulása, az életminőség javulása terén kamasz és felnőttkorban egyaránt.

Az emésztőrendszer és a hasűri szervek érzékeny jelzői lehetnek a pszichés állapotnak, stressznek, szorongásnak, elfojtott feszültségnek.. Hányszor halljuk: kilyukad a gyomrom az idegességtől.., vagy ”nem veszi be a gyomrom ezt a hazugságot”…
A hasfájások egy jelentős része funkcionális jellegű. A hátterében semmilyen szervi elváltozás nem mutatható ki. Más esetben belgyógyászati vizsgálatokkal igazolható elváltozás áll a panaszok hátterében. Ilyenkor is igaz azonban, hogy a betegség kialakulásában többnyire jelentős szerepe van a lelki okoknak.
Funkcionális elváltozások okozta fájdalmak:
• A gyomor görcsös fájdalmát a simaizom összehúzódása okozza. Ennek hátterében gyakran elfojtott düh, feszültség áll. Az érzésekkel való szembe nézés hiánya vezet testi tünetek megjelenéséhez. Máskor régi, traumatikus eseményeken, sérelmeken való szüntelen rágódás a fenti tünetek okozója. A negatív gondolkodás, az örökös aggódás szintén fenntartója lehet a tünetnek. Tartósan fennálló panasz a gyomor szervi elváltozásaihoz vezethet. Gyomorhurut, fekély alakulhat ki.
• A görcsös hasfájás – és az ezzel együtt járó hasmenés – sokaknál kötődik feszült, stresszes helyzetekhez. Vizsgadrukk, felvételi interjú, előadás tartása tipikusan ilyen alkalmak lehetnek. Sokszor a tünetek hátterében belső bizonytalanság, önbizalomhiány áll. A tünet elszenvedője bizonytalan lehet benne, vajon képes-e megküzdeni az adott nehézséggel, képességei, felkészültsége elégségesek-e a feladat sikeres megoldásához. Tudata beszűkül, csak a kudarc lehetőségére képes gondolni.
• A pánikbetegségi hasi megjelenési formája erős gyomortáji-, vagy alhasi fájdalommal, hányingerrel, hasmenéssel, puffadással járhat. Súlyos betegségtől való félelem kíséri.
• Az IBS – irritábilis bél szindróma – szintén funkcionális zavar. Hasi fájdalom, puffadás, diszkomfort érzés, a székletürítés zavara kíséri. A bélrendszer fokozott érzékenysége, irritábilitása érzékenyíti a beteget erre a tünet együttesre. Helytelen életmódbeli szokások, alkohol- és drogfogyasztás, dohányzás mellett elhúzódó stressz, lelki problémák állhatnak a panaszok hátterében.
• Az alhasi panaszok mögött sokszor szintén nem lehet szervi bajt kimutatni. A szexualitást, a párkapcsolatot, belső bizonytalanságot érintő lelki problémák megnyilvánulása lehet.
• A hasfájás, hányinger, puffadás, emésztési panaszok a gyermekek és kamaszok feszültségének, szorongásának is gyakori tünetei. Az iskolafóbia gyakran jár reggelente a fenti panaszok megjelenésével.

A hasűri szervek betegségei:
A hasi fájdalmak más részében kimutathatóak az elváltozások. A tünetek megjelenése azonban szorosan kötődik lelki, érzelmi tényezőkhöz.
• A reflux, – a gyomorsav túltermelődése és visszaáramlása a nyelőcsőbe – erős gyomortáji, vagy mellkasi fájdalommal jár. A betegség hátterében sokszor elhúzódó stressz, feszültség áll.
• A gyomorhurut, és a későbbiekben kialakuló gyomor- és nyombélfekély – a kórokozó baktérium megléte mellett – sokszor jellemző személyiségvonásokkal, pszichés tünetekkel társul.
• A Chron betegség és a Colitis ulcerosa már komoly elváltozásokkal járó, súlyos bélbetegségek. Kialakulásukban szintén jelentős faktort képviselnek az érzelmi, lelki problémák.
Gyógyítás:
A hasi panaszok és betegségek gyógyítása egyidejűleg belgyógyászati és pszichiátriai – pszichoterápiás – feladat.
A pszichoterápiás módszerek közül kiemelhetők a különböző relaxációs módszerek, / autogén tréning, meditáció, jóga/, a feltáró terápiák, a hipnoterápiás módszerek, a kognitív-behavior terápiák.
A gyógyszeres kezelések közül a feszültség- és szorongásoldás, vagy az antidepresszív terápia lehet hatékony.

Örömtelenség, anhedónia
Az öröm képességének elvesztése egy markáns lelki jelenség, melyet az érintett rendszerint nagy szenvedéssel él át. A változás a környezet számára is jó látható, érzékelhető tünetekben mutatkozik meg.
Jellemző módon elveszik az örömérzés azokkal a tevékenységekkel kapcsolatban, melyeket az ebben érintett személy korábban lelkesen, örömmel végzett. Ezek a változások – egyebek mellett – érinthetik a munkavégzést, a korábbi hobbikat, a szexualitást, a társas együttlétet, a fizikai aktivitást, az étkezést / a kedvenc ételek íze fokozatosan eltűnik /.
Az örömtelenséget ritkán tapasztaljuk önmagában, rendszerint egyéb lelki jelenségekkel társul. Ilyenek: az apátia / közönyösség, érdektelenség/, anergia / erőtlenség, fáradékonyság/, kiüresedés, jövőkép elvesztése.
A tünet hátterében többféle testi – és lelki betegség állhat. Ezért első jelentkezésekor kivizsgálást igényelhet.
A szomatikus betegségek közül a központi idegrendszer elváltozásai / induló demencia, – agyér elmeszesedés, Alzheimer kór, – homloklebenyi tumor, különböző eredetű enkefalopátiák gyakori kórokok. Egyebek mellett a pajzsmirigy alul működésének és a cukorbetegségnek is jellemző lelki tünete lehet.
Az anhedónia többféle mentális betegségnek is lehet a megnyilvánulása. Leggyakrabban a depresszió része, akár vezető tünete lehet. Emellett a skizofrénia, a bipoláris hangulati betegségek, drog- és alkoholfüggőség, egyes személyiségzavarok, korábbi traumák is állhatnak a háttérben.
A krónikus fáradtságnak, kiégésnek / burn out/ gyakran első jeleként tapasztaljuk. A krónikus stressz, túlhajszoltság, szociális, egzisztenciális bizonytalanság, elmagányosodás, tartós alvászavar szintén lehet kóroki tényező.
A tartósan fennálló örömtelenség, anhedónia állapota maga is újabb betegségeknek lehet a forrása. Súlyproblémák léphetnek fel, másodlagosan megnő a magas vérnyomás és a cukorbetegség kockázata. Mozgásszervi tünetek jelentkezhetnek, melyek idővel krónikussá válhatnak. Kórossá válhat az alkohol- és drogfogyasztás, mely szerekkel a paciens a kínzó tüneteit igyekszik oldani.
Sérül az érintett munkavégző képessége, családi- és társas kapcsolatrendszere, mindezek tovább súlyosbítják a kezdeti tüneteket.
Az anhedónia tehát feltétlenül indokolja– a kivizsgálás eredményének megfelelő – kezelést megkezdését.
• Testi elváltozás esetén az alapbetegség gyógykezelése elsődleges.
• Amennyiben a háttérben pszicho-szociális, egzisztenciális, kapcsolati problémák állnak, ezek rendezésére kell elsősorban koncentrálni akár szociális- vagy pszichoterápiás szakemberek bevonásával.
• Krónikus stressz, túlhajszoltság, kiégés esetén az életmód megváltoztatása a kitűzendő cél. Ez szintén gyakran igényel pszichoterápiás segítséget.
• Mentális betegségek esetében a megfelelő gyógyszeres- és pszichoterápia kombinációja nyújthatja a leghatásosabb segítséget. A gyógyszeres kezelések közül az antidepresszánsok adása a legfontosabb. Emellett szorongásoldó, altató, hangulatstabilizáló készítmény is szükségessé válhat. Fontos, hogy az antidepresszánsok szedése ne csak a depresszió, vagy a szorongásos tünetek oldódásáig, hanem a korábbi örömképesség teljes visszatéréséig tartson.

A generalizált szorongás az egyik leggyakoribb szorongásos betegség. Gyakrabban, – kb. kétszer gyakrabban – fordul elő nőknél. Jellemzően fiatal-, akár gyermekkorban kezdődik. Élete során a lakosság 6-9 %-a megtapasztalja a betegséget. Hullámzó lefolyást mutat, a kezeletlen esetekben az évek során krónikussá válhat a kép.
Szerteágazó, – és az idők során változó – lelki és tünetek jellemzik a betegséget. A fő meghatározó a nem múló aggodalmaskodás. Félelem jövőbeli negatív események megtörténésétől, saját és szerettei egészségéért, életéért való aggódás. Emellett jellemző tünetek lehetnek:

• állandó készenléti állapot
• nyugtalanság, irritábilitás, izgatottság
• a figyelem és a koncentráció zavara
• alvászavar
• fáradékonyság
Fő testi panaszok:
• emésztőszervi panaszok / hasmenés, székrekedés, gyomortáji fájdalmak, puffadás, stb./
• mellkasi tünetek / légzési nehézség, szívtáji fájdalom, szapora szívdobogás /
• gyengeség, izzadékonyság
• izomfeszülés
• gerincbántalmak, reumatológiai panaszok
• fejfájás
Ha 6 hónapon keresztül gyakran jelentkeznek a fenti tünetek jól beazonosítható, konkrét kiváltó ok nélkül, a generalizált szorongás diagnózisának felállítása indokolt. Bár egy konkrét magyarázó ok nincs, a szorongásos betegség kialakulása mégsem előzmény nélküli.
Jellemzőnek mondható a személyiség, melynek talaján kifejlődik. Tipikus a maximalizmus, a tökéletességre való törekvés / perfekcionizmus/. Gyakori az iskolai teljesítménytől, vizsgahelyzetektől való aggódás, félelem a késéstől, meg nem feleléstől. Sokszor megfigyelhető a belső bizonytalanság, az önértékelési zavar. Fokozott az elismerés iránti vágy. Felnőtt korban az érintettek munkahelyen is kitűnnek szorgalmukkal, tökéletes megoldásokra törekvésükkel. Magánéletükben nem ritka a társfüggőség kialakulása.
Megállapítható a genetikai hajlamosítottság, jellemző a családon belüli halmozódás. Emellett gyakran feltárható gyermekkori lelki sérülés, pszichotrauma. Máskor súlyos, elhúzódó gyermekkori betegség szerepel az előzményben.
A GAD gyakran társul egyéb lelki betegségekkel. Egyéb szorongásos betegségek, – elsősorban pánikzavar -, depresszív epizódok előfordulhatnak. A gyógyszer – és alkoholfüggőség másodlagosan társulhat a generalizált szorongáshoz, hibás öngyógyító törekvések eredményeképpen.
A kezelés mielőbbi megkezdése sokat segíthet a krónikussá válás megelőzésében.
A pszichoterápiás módszerek közül kiemelendőek a pszichodinamikus, feltáró módszerek, a kognitív-behavior terápia és a relaxációs technikák.
A gyógyszerek kezelések közül a szorongásoldók és az antidepresszánsok javasolhatók. A szorongásoldók /benzodiazepinek/ a hozzászokás veszélye miatt csak korlátozott ideig adhatók. Az antidepresszánsok közül elsőként a szerotonin visszavételét gátló szerek ajánlhatók. Ezek alkalmatlansága/ hatástalanság, vagy kedvezőtlen mellékhatások jelentkezése/ esetén a kombinált / szerotonin és noradrenalin visszavételét gátló/ szerek következhetnek.
A pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés kombinációjától várható a legjobb terápiás eredmény.