Milyen veszéllyel jár a pánikbetegség?

Akik átéltek már pánikrohamot, maguk is megerősíthetik: leggyakrabban a halálfélelem, vagy a megőrüléstől való félelem kíséri a testi tüneteket.

A rohamok rendszerint váratlanul, semleges élethelyzetben jelentkeznek, és megjelenésük, hevességük életveszélyes betegség lehetőségét veti fel.

A különböző testi tünetekkel jelentkező rohamot mindig intenzív szorongás kíséri. Általában három nagyobb csoportját különítjük el a pánikbetegségnek.

1. Leggyakoribbak a mellkasi tünetek. Szívtáji fájdalom, heves, szapora szívdobogás, fulladásérzés, nehézlégzés. A tünetekhez halálfélelem, – típusosan infarktustól való félelem – társul.
2. Idegrendszeri tünetek: Intenzív fejfájás, szédülés, ájulásérzés, zsibbadás. Agyvérzéstől, megőrüléstől, önkontroll elvesztésétől, haláltól való félelem kíséri. Nem ritka, hogy a szédülés már napokkal korábban megjelenik, megelőzve a rohamot.
3. Emésztőszervi tünetek: gyomortáji, – vagy alhasi fájdalom, hányinger, hasmenés, puffadásérzés. Súlyos szervi bajtól / daganatos betegségtől, bélcsavarodástól, elzáródástól/ való félelem kíséri.

A fenti tünetcsoportokhoz további testi- és lelki jelenségek társulhatnak. Remegés, verejtékezés, hidegrázás, kipirulás, vérnyomás emelkedés, a realitás érzékelésének zavarai.

Egy adott paciens tünetei általában visszatérően ismétlődnek.

Az újabb és újabb rohamokat változatlan mértékű szorongás, halálfélelem, megőrüléstől való félelem kísérheti. Hiába a visszatérő tapasztalat,- miszerint a rosszullét rendszerint 20-30 perc alatt oldódik – a tudás csak nehezen, hosszú idő után oldja némileg a szorongás mértékét.

Mivel nem jár tehát a pánikbetegség?

1. Nem okoz hirtelen halált

2. A megőrülés veszélye nem fenyegeti a roham elszenvedőjét

Milyen valódi kockázatokkal jár a – krónikus, kezeletlen – pánikbetegség?

1. A tévesen diagnosztizált pánikbetegség elfedhet valódi testi betegségeket, melyek kezelés hiányában okozhatnak súlyos, – akár életveszélyes – állapotokat. Ezért a pánikbetegség diagnózisát – ha a legkisebb kétség is felmerül, – meg kell, hogy előzzék belgyógyászati és neurológiai vizsgálatok. Ezek negatív eredménye birtokában állíthatjuk csak fel a diagnózist.

2. A kezeletlen pánikbetegség hosszútávon valódi belszervi, ideggyógyászati betegségeket is okozhat. A rohamokkal gyakran együtt járó magas vérnyomás az érrendszer állapotára valódi veszély jelent. / A pánikbetegség gyógyulásával együtt rendszerint a magas vérnyomás is rendeződik./ Pánikbetegnél gyakran észlelt elváltozás a mitrális prolapszus szindróma / a szív egyik billentyűjének funkcionális zavara/. A diagnózis jelentőségét az adja, hogy az időben felismert és kezelésbe vett pánikbeteg mitrális prolapszusa kb. fél év múlva szívultrahanggal is igazolhatóan eltűnik, a kezelés elmaradásával viszont további súlyosbodás várható.

3. Az elhúzódó, kezelés nélküli lefolyás a testi betegségek megjelenésén túl számos pszichiátriai következménnyel járhat. Ezek másodlagosan alakulnak ki, a pánikbetegség következményének tekinthetők.

• Pánikbetegek között lényegesen nagyobb az alkohol és/vagy drogabúzus, gyógyszerfüggőség előfordulása a normál népességhez viszonyítva. Az érintettek megtapasztalják, hogy ezek oldják a szorongást, megszüntetik a rohamot, így a szerek könnyen az „öngyógyítás” eszközévé válhatnak.
• A pánikbetegek között gyakrabban tapasztalható depresszió, illetve öngyilkosság a lelki teherbíró képesség kimerülésének tekinthető. A paciens lassan elvesztheti a reményét arra, hogy valaha még élhet a kínzó rohamok, félelmek nélkül.
•  Az agorafóbia, / a bezártságtól való félelem, például a közlekedés nehezítettsége/ a pánikbetegség tüneteihez másodlagosan kapcsolódó jelenség. A rosszulléttől való félelem megakadályozhatja az érintettet, hogy a biztonságos környezetét elhagyja, járműre szálljon, autót vezessen.
• A betegségtudat kialakulásával hosszabb távon önértékelési zavar léphet fel, az énkép negatív irányba torzulhat.

4. Az elhúzódó pánikbetegség jelentősen hathat az érintett életvitelére, aktivitására. Az ismétlődő rosszulléttől való félelem korlátozhatja őt megszokott tevékenységeiben. A munkavégzésben csökkentheti a hatékonyságot, a koncentrációs képességet. Gátját képezheti a testmozgásnak, sportolásnak. Gátolhatja az érintettet az utazásban – legyen ez munkához kötött, vagy szabadidős jellegű, – mivel az eltávolodás a biztonságérzet csökkenésével járhat. A szakmai kihívásokat gyakran visszautasítják a pánikbetegek, félve az új helyzetek szorongást provokáló hatásától. A kikapcsolódást, szórakozást szintén gátolhatja a rosszullét fellépésének lehetősége.

5. A krónikus pánikbetegség kedvezőtlenül hat a társas kapcsolatokra is. Az érintett függő helyzetbe kerülhet családtagjaitól, fokozottan igényelve állandó gondoskodó jelenlétüket. A családban kialakult szerepe sérülhet, mivel figyelme elsősorban magára irányul, a korábban tőle megszokott praktikus és érzelmi jelenlét megszűnik. A családon túli, baráti, társas kapcsolatok is áldozatául eshetnek a befelé fordulásnak, a rosszulléttől való félelemnek.

Összefoglalóan elmondható tehát, hogy a pánikbetegségnek nem reális veszélye az, amit a roham során megtapasztal az ebben szenvedő. Nem veszélyezteti az életet, és nem jár „megőrüléssel”. Ennek ellenére nem tekinthető veszélytelennek, hiszen hatása az élet számos területén megjelenhet, kedvezőtlenül befolyásolva az érintettek életvezetését.

Bár a szorongásos rohamok néha maguktól is megszűnnek, általában – egy hónap alatti többszöri roham esetén – érdemes szakember segítését kérni, elkerülni a tünetek tartóssá válását, a másodlagos kedvezőtlen jelenségek fellépését.