terápiák kategória bejegyzései

Az antidepresszív gyógyszeres terápiák szexualitást érintő mellékhatásai

A hangulati élet és a szexualitás összefüggései
Depresszióban megfigyelhető az érdeklődés, külvilág felé fordulás csökkenése, ezzel együtt – jellemző módon – alábbhagy a szexuális érdeklődés is. Szexuális funkciózavarok – potenciazavar, orgazmus készség csökkenése, korai magömlés jelentkezhetnek. A szexuális téren átélt kudarcok pedig önbizalomhiányt okozhatnak, tovább fokozhatják a depresszió mértékét.
Máskor a depresszió, a szorongások – mintegy öngyógyításként, – fokozott szexuális aktivitásra serkentik a betegeket.
Felhangolt, mániás állapotban fokozódik, – akár a kritikátlanság irányába hajlik – a szexuális aktivitás.
A depresszió gyógyszeres kezelése
Amennyiben a beteg és kezelőorvosa a depresszió gyógyszeres kezelését választja, rövid- és hosszú távú mellékhatások jelentkezésével kell számolni. A rövidtávú kellékhatások / pl. aluszékonyság, szédülés, fejfájás, emésztőszervi panaszok / rendszerint 3-4 nap alatt megszűnnek. Hosszútávon, – a gyógyszerszedés teljes időtartama alatt – a páciensek kb. fele tapasztal a gyógyszer által okozott nem-kívánatos tüneteket. Ezek közül a leggyakoribbak a hízás, a szexuális diszfunkciók és az érzelmi élet elszíntelenedése.
Hangsúlyozni kell, hogy egyénileg eltérő, kinél jelentkezik mellékhatás az egyes gyógyszerek szedése során. Ezt pedig előre megjósolni nehéz. Talán csak a családon belül tapasztalt reakciók adnak némi útmutatást. / Ha egy gyógyszer beválik valakinél, és nem okoz panaszokat, akkor közeli hozzátartozó kezelésének megkezdésekor érdemes elsőként ezt a hatóanyagot választani./
A ma alkalmazott szorongásoldó és a antidepresszív gyógyszerek többsége okozhat szexuális téren fellépő mellékhatást. Ezek – mindkét nem esetében – a nemi vágy csökkenése, az orgazmus készség gyengülése, vagy megszűnése, az erogén zónák csökkenő érzékenysége. Nőknél a hüvely szárazsága lehet a panasz. Férfiaknál a merevedés és az ejakuláció sérülhet. Ha fellépnek ezek a panaszok, adott gyógyszer szedésének idejére fennmaradnak, megszűnni csak a terápia elhagyása után fognak.
Mit lehet tenni a mellékhatások megszűnése érdekében?
– A gyógyszer napi két részre osztása csökkentheti a panaszokat
– A szexuális aktivitást követő napszakban érdemes bevenni a készítményt
– Gyógyszermentes napokat lehet beiktatni
– Csökkenteni lehet a hatóanyag mennyiségét a legalacsonyabb, – de még hatékony – mértékig
– A depresszió elleni terápia mellé kiegészítő gyógyszerelést lehet beállítani. A foszfodieszteráz-5 gátlók / sildenafil, tadalafil, vardenafil/ alkalmasak a csökkent szexuális funkciók javítására. Ezek némelyik a nők tüneteinek oldására is használható.
– A bevált antidepresszáns kiegészítése egyéb hatásmechanizmusú, – szexuális területen panaszt nem okozó – készítménnyel.
– Végül pedig a gyógyszer váltása egyéb készítményre. Vannak olyan hatóanyagok – a bupropion, mirtazapin, buspiron, – melyek nem okoznak ilyen jellegű diszfunkciót, sőt esetenként kedvezően hathatnak a depresszió, vagy szorongások okozta szexuális aktivitásra.
Nagyon fontos, hogy az orvos és páciense nyíltan beszéljenek a fellépő mellékhatásokról. Amennyiben a paciens – ismeretek hiányából, vagy szégyenérzetből – nem osztja meg panaszait a kezelőjével, ez hosszú távon a depresszióra is kedvezőtlenül hat.

A kognitív- és viselkedésterápia

Kognitív- és viselkedésterápia

A ma már világszerte elterjedt terápiás módszer kialakulásának kezdete az 50-es évek végére tehető. A viselkedésterápia és a kognitív terápia önálló tudományágként és terápiás gyakorlatként formálódott, majd a 70-es években a kettő fúziójaként egységes elméleti rendszer és terápiás gyakorlat alakult ki.

A viselkedés / behavior/ terápiás módszer a tanuláselméletekre épül. Megalapozója Joseph Wolpe volt, aki a tanult, hibás viselkedésmódok elemzésével, viselkedésterápiás sémák kidolgozásával fektette le a terápia elméleti alapjait. Elméletének alaptétele, hogy a kóros viselkedés kialakulásában meghatározó szerepe van a hibás tapasztalatoknak és tanulásnak. Egy külső inger és egy reakció véletlenszerű egybeesése során rögzülhet az ingerre adott válasz, és ez a későbbiekben automatikusan megjelenik. Egymástól távoli ingerek és reakciók kapcsolódhatnak ilyen módon egymáshoz hosszútávra. / pl. egy vihar során átélt erős fejfájás, egy magasban megtapasztalt szédülés, egy színházi előadáson átélt hányinger, stb./  

A következő évtizedekben az elmélet egyre komplexebb helyzetek, viselkedésmódok elemzésére és kezelésre alkalmas sémákkal bővült.

A kognitív terápia megalkotói Albert Ellis és Aaron T. Beck voltak, a 60-as évektől kezdődően. Elméletük arra a feltevésre épült, hogy az egyén érzései, gondolatai és viselkedése egymással szoros összefüggésben állnak. A lelki zavarok hátterében hibásan beépült, rögzült mentális tartalmak, un. kogníciók állnak. Ezek a hiedelmek fogják a későbbiekben meghatározni az érintett viszonyát, viselkedését egy adott helyzethez, kapcsolati történéshez, az őt körülvevő valóságot ezek alapján a hibás tartalmak alapján strukturálja. Az egyén reakcióját, viselkedését tehát nem a külső körülmények, hanem ezek belső reprezentációja, értelmezése fogja meghatározni. 

Beck szintézisbe hozta a többféle kognitív irányzatot /tanuláselmélet, személyiségfejlődés, szocializáció/. Elméletét kezdetben a depresszió kezelésére alkalmazta, a későbbiekben kiterjesztette a szorongásos zavarok és a személyiségzavarok, evészavarok és egyéb patológiák terápiájára is. Feltételezte, hogy ezekben a zavarokban hibás információ feldolgozási folyamat történik, ezáltal a valóság értelmezése visszatérően torzításokat szenved. Beck megalkotta a kognitív triász fogalmát.B.A.49

E három jellegzetes gondolkodási minta a következő:

·        Automatikus negatív gondolatok / váratlanul, előzmények nélkül jelenik meg, nem irányított gondolkodási folyamat végterméke, a kiváltó eseményhez olyan módon kapcsolódik, mintha közvetlen összefüggésben állna azzal/.

·        Rendszerezetten fellépő logikai hibák / nem igazolható összefüggések érvényre jutása, a tapasztalatok szélsőségekbe rendezése – „jó-rossz”, „fehér-fekete” kategorizálás, a negatív történések iránti szelektív érzékelés, stb.

·        Depressziót generáló kognitív sémák / semmire nem vagyok alkalmas, nem vagyok szerethető, soha nem fogok párt találni, stb/.

A kognitív-viselkedésterapeuták törekvése, hogy támogassák pacienseiket a hibás, torzított gondolkodási folyamatok felismerésében. A diagnosztikus szakaszban segítenek az automatikus gondolatok beazonosításában, tudatossá válásában, rámutatnak a kognitív torzításokra, a depressziót generáló sémákra. Ezt követi a hibás gondolati tartalmak korrekciója, jelentésük módosítása, az adaptívabb gondolati struktúra kiépítése, reálisabb helyzetkép megalkotása. A folyamat során a kognitív-behavior terápiás technikák széles repertoárja alkalmazható.

Ez a terápiás módszer jellemzően rövid terápia, 10-20 közötti ülésszámmal. A terápiás folyamat, – szemben a feltáró terápiás módszerekkel, – döntően a jelenre, az aktuális problémára összpontosít, a tünetekre fókuszál. Emellett kitér azonban a tünetek kialakulásának okaira, az ezeket fenntartó tényezőkre is.

Relaxációs és hipnoterápiás módszerek – ezek pszichoterápiás alkalmazása

 A relaxációs és hipnoterápiás módszerek tárháza igen széles.

Közös jellemzőjük, hogy a terápiás foglalkozások, – részben, vagy a kezelés egésze alatt – speciálisan módosult tudatállapotban zajlanak.

A terápiás módszerek többsége a keleti és nyugati kultúra, filozófia, gyógyítás elemeit kombinálja.

A hipnózissal, hipnoterápiával kapcsolatosan máig sok félreértés él a köztudatban. Irodalmi művek, filmek, maguknak mágikus erőt tulajdonító kuruzslók azt a képet közvetítik, hogy a hipnózis során elvesztjük személyiségünket, akaratunkat, és a hinotizőr hatalma alá kerülve cselekszünk. Ezzel szemben a valóság az, hogy módosult tudatállapotban mindvégig követjük tudatunkkal az eseményeket. Semmilyen olyan cselekedetre nem vehetnek rá minket, amely ellentétes morális értékítéletünkkel, meggyőződésünkkel. A hipnoterapeuta pedig a paciens érdekeit tartja szem előtt, és semmilyen számára káros, vagy veszélyes instrukciót nem ad.

Fontos tudni azonban, hogy hipnoterápiát csak erre kiképzett és felkészült szakemberek végezhetnek. Gondosan kell kiválasztani, kihez fordulunk. Ebben esetleg szakmai szervezetek tanácsát is ki lehet kérni. / Magyar Hipnózis Egyesület, Integratív Pszichoterápiás Egyesület/.

 A módosult tudatállapot a mindennapi éltünkből jól ismert. Sokféle, különböző megnyilvánulását ismerjük.

Ide tartozik:

  • az alvás, a szendergés
  • a feszültség, szorongás, stressz, pszichés trauma hatására beszűkült tudatállapot
  • az alkohol és drog, gyógyszer használatakor kialakuló tudatállapot módosulás
  •  intenzív sportolás, mozgás hatására is megváltozik tudatállapotunk
  • hiányállapotok – alváshiány, éhezés, folyadékhiány, oxigénhiány változtatják meg a tudatállapotot
  • belszervi betegségek / pl. magas várnyomás, cukorbetegség, központi idegrendszeri elváltozások, keringési, és légzési elégtelenség, stb./ tünete lehet a tudatállapot, éberségi szint megváltozása

big_a186410bbff8972b3e4b7304c900688eA fentiekkel szemben a relaxációs- és hipnoterápiák speciálisan módosított tudatállapotban történnek. A tudatállapot változásának mélysége személyenként és alkalmanként is nagyon különböző lehet.

A tudatállapot megváltozását ki-ki maga is létrehozhatja. Terápiás keretek között pedig a terapeuta indukálja és követi a folyamatot.

Terápiás célú tudatmódosulást többféle módon lehet elérni. Alapvetően két nagy csoportba oszthatjuk ezeket a módszereket: aktív, éber, vagy ellazulás irányába ható módszerekre. Az aktív technikák valamilyen intenzív, monoton mozgás / pl. szobabiciklizés/ útján érik el a változást. A relaxációs módszerek nyugalmi helyzetben, a testi és lelki működések ellazításával érik el hatásukat.                                                                                                     Mindkét módszerre jellemző, hogy fokozatosan csökken a kapcsolat a külvilággal, a külső ingerek háttérbe szorulnak, a figyelem egyre inkább befelé fordul. Elhalványulnak a közelmúlt eseményei, csökkennek a belső feszültségek, a gondolatok pedig elszakadnak a közvetlen valóságtól.

Ez a megváltozott tudatállapot és ennek változó mélysége műszeresen nyomon követhető. Gyakorlással egyre könnyebben, és egyre mélyebbre jutva érhető el a változás.

A módosult tudatállapotban regresszív folyamatok indulhatnak el. Elmosódik a tudatos és a tudattalan élményvilág közötti határ. Régebbi, akár gyermekkori hangulatok, érzések, élmények jelenhetnek meg élesen, élményszerűen. A terapeuta és a paciens fokozottan egymásra hangolódik. A terapeuta instrukcióra, értelmezéseire fokozottan érzékennyé válik a paciens, az élmény együttes hatása a későbbiekben, éber állapotban is erőteljesebben érvényesül.

Az ülések végén a paciens a terapeuta irányításának megfelelően tér vissza az éber állapotba. Jellemzően ekkor újból megbeszélik az ülés során történteket, az átélt élményeket, a terápia során megtapasztalt változást. Az ülések között a paciensek írásos, vagy képi formában rögzíthetik az átélt élményeiket.

big_3b77d204d1b7941aabdb8909dbb81868 (1)

A módosult tudatállapot leggyakoribb pszichoterápiás alkalmazásai:

  • Autogén tréning
  • KIP / Katathym imaginatív pszichoterápia/
  • Egyéb szimbólumterápiás módszerek
  • NLP /Neuro-linguisztikus Programozás/
  • Ego state / én-állapot terápia/
  • Ericssoni hipnoterápia

 

Autogén tréning

A múlt század 20-as évei óta terjedő terápiás irányzat. Johannes Heinrich Schultz, német pszichiáter fejlesztette ki. A módszer a testi, lelki, vegetatív működések kölcsönös egymásra hatására épül. Önállóan, vagy egyéb terápiás módszerek kiegészítéseként alkalmazható. Elsősorban aktuális feszültség, stressz oldására, neurotikus élményfeldolgozás kezelésére, lelki eredetű testi tünetképzés esetén, alvászavarok terápiájára alkalmazzuk.

Egyéni terápia során, csoportos terápia keretei között és hanganyagról is elsajátítható. Utóbbi esetben is fontos a terápiás kontroll megléte.                                                                             Fontos a nyugodt, ingermentes környezet. A terapeuta – rendszerint megnyugtató zenei aláfestés mellett, – kellemes környezet felidézésére, imaginálására szólítja fel a pacienst. Ebben a megnyugtató légkörben különböző testi változások átélésére szólít fel. Ezek jellemzően a következők:

  • végtag elnehezedése
  • végtag átmelegedése
  • nyugodt, egyenletes légzés
  • nyugodt ritmusú szívműködés
  • hasi, zsigeri szervek átmelegedése
  • homlok hűvösségének érzése

A létrejövő testi változásokat mentális folyamatok kísérik. A feszültségek oldódása, aktuális gondok, gondolatok eltávolodása, kiürülése, nyugodt, derűs lelki állapot létrejötte a jellemző változás. A gyakorlatok 15-30 percig tartanak.  Rendszeres gyakorlás eredményeként a kedvező változások tartós hatásúakká válnak, kihatnak a testi és mentális állapotra a nap további részében is.

KIP / katathym imaginatív pszichoterápia/

Az 50-es évek óta alkalmazott relaxációs, imaginatív eljárás. Hanscarl Leuner fejlesztette ki. Elméleti alapjaiban a pszichoanalízisre támaszkodik. Ettől eltérően azonban nem a szabad asszociációra, hanem a megváltozott tudatállapotban felszínre kerülő élményekkel történő pszichoterápiás munkára épít.

A KIP tehát – a többi szimbólumterápiás, relaxációs és hipnoterápiás módszerrel együtt, – relaxált állapotban, megváltozott tudatállapotban zajlik. A tudattalanban jelen lévő, – éber állapotban rendszerint nem hozzáférhető – problémák, konfliktusok szimbolizációjaként megjelenő élmények, fantáziák tudatosítására és feldolgozására épít. Ezek a felmerülő élmények, fantáziák a korai életkorból származó emlékek érzelmileg telített szimbolikus reprezentációi, /erre utal a katathym kifejezés/.

Egy korai fejlődési szintre történő regresszió következtében az imaginációk elszakadnak az éber állapotban jellemző tudatos, logikus élményfeldolgozástól. A felmerülő képek ősi, primer élményfeldolgozás termékei /ezt jelenti az imaginatív kifejezés/.

A terápia során, – a relaxált állapot elérését követően, – a terapeuta úgynevezett hívóképeket alkalmaz. Ezek a képek tudattalan tartalmak szimbolikus megjelenítői. Ilyen módon alkalmasak arra, hogy aktiválják a vonatkozó tudattalan élményvilágot.

Leuner alapján a hívóképeket három – alap-, közép és felső – szintre osztjuk. Ezek a szintek az egymásra épülő személyiségfejlődési szintekhez köthetők. A terápiás technika is eltérő attitűdöt kíván a terapeutától az egyes szinteken.

A hívóképek meghatározását követően a terapeuta feladata a paciens asszociációinak követése, az élményvilág minél teljesebb átélésének elősegítése, a tudattalan tartalmak archaikus szinten történő feldolgozása, korrekciója. A traumatizáló, félelmet okozó tartalmak a feldolgozás során megszelídülnek, elvesztik traumatikus jellegüket.

Az ülés befejező részében, – már éber tudatállapotban, – paciens és terapeutája feldolgozzák az élményeket, tudatos szinten rögzítik ezeket. A biztonságos terápiás helyzet, a terapeuta támogató, elfogadó attitűdje segíti a korai érzelmi deficitek utólagos pótlását.

A KIP segítségével a személyiségfejlődés korai zavarai, gyermekkori sérülések, kötődési traumák, – illetve ezek talaján megjelenő szorongások, hangulati zavarok, érzelmi deficitek, személyiségproblémák hatékonyan kezelhetők.

 

Egyéb szimbólumterápiás módszerek

A KIP-pel megegyezően relaxációban, megváltozott tudatállapotban zajló pszichoterápiás technika. A szerteágazó módszer elméleti alapját az autogén tréning, a Leuner-féle katathym imagináció és aCoué féle autoszuggesztív módszer képezik. Nagy lendületet adott a módszer fejlődésének Carl Gustav Jung, a neves svájci analitikus munkássága.

A terápiás gyakorlat iskolánként eltérő.  Közös azonban, hogy a módosult tudatállapotban, hívóképek segítségével történik a tudattalan, koragyermekkori tartalmak, traumák szimbolikus, érzelemtelített megidézése, terápiás feldolgozása.

A módszer alkalmas a korai sérülések, személyiségdeficitek talaján létrejövő késői tünetek / szorongásos betegségek, hangulatzavarok, sérült személyiségstruktúrák, szomatikus tünetképzés, stb./ terápiájára.

 

NLP / Neuro-Lingvisztikus Programozás/

Az NLP egy széles körben alkalmazott, kommunikáció elméleti alapokra épülő rendszer, melynek pszichoterápiás felhasználása is kidolgozásra került.

A módszer alapjait a 70-es évektől kezdődően két amerikai pszichológus, – John Grinder és Richard Bandler – fektette le Kaliforniában, Santa Cruzban. Nagy hatású pszichoterapeuták terápiás sikereinek magyarázatát igyekeztek feltárni kommunikáció elméleti módszerekkel. Azt állították, hogy a sikerek leírhatóak, elemezhetőek, reprodukálhatóak. Erre alapozva építettek ki egy kommunikációs rendszert, mellyel a „tökéletes kommunikáció” elérése irányába törekedtek. Az elkövetkező évtizedekben, – melynek során több neves kutató csatlakozott hozzájuk, később pedig éles belső konfliktusok tagolták az elméleti és gyakorlati munkát, – megteremtették az NLP gyakorlatát, kidolgozták fő alkalmazási területeit. Ezek a területek a következők:

  • Hatékony, hiteles kommunikációs gyakorlat, technikák elsajátítása
  • Személyiségfejlesztés és önismeret erősítése
  • Képzés, oktatás
  • Üzleti életben történő alkalmazás / pl. hatékony időgazdálkodás, célkitűzések meghatározása, sikeres marketing tevékenység, tárgyalástechnika, prezentáció, stb./
  • Pszichoterápiás- gyógyító célú – alkalmazás
  • Kapcsolati problémák – párkapcsolat, gyermeknevelés, konfliktuskezelés, stb.

Az NLP módszer képzések, tréningek során elsajátítható. Használata nem kötött szakmai előélethez, végzettséghez. A jogosítványokat az adott képző intézmények, központok állítják ki.

Az NLP pszichoterápiás alkalmazása végzettséghez, pszichoterápiás képzési előírásokhoz kötött. A kognitív-behavior terápia, tanuláslélektan, bio-pszicho-szociális modell elemeivel kombinálva egyéni, csoportos és párterápiás keretek között is alkalmazható. Imaginatív technikaként és éber tudatállapotban is hatékony.

Az NLP terápiás felhasználása segítséget jelent – a fókuszba helyezett – hibás viselkedések korrekciójában, elakadások oldásában, hibás inger-válasz mintázatok megszüntetésében. A módszer célja elsősorban a viselkedés szintű korrekció, nem a mögöttes lelki történések feltárása, megjelenítése, vagy a személyiség rekonstrukciója. Megfelelően működő személyiséggel, elégséges motivációval és énerővel rendelkező paciensek terápiás módszere.

 

Ego state / én-állapot/ terápia /EST/

Hatékony hipnoterápiás feltáró technika. Elméletét Federn alapozta meg, majd Helen és John Watkins dolgozták ki a módszer részleteit. A módszer alapstruktúrája emlékeztet a Gestalt terápiában és a Tranzakció Analízisben /TA/ alkalmazottakhoz, azokhoz hasonlóan én-állapotokkal dolgozik a terapeuta és paciense.

Federn ismerte fel, hogy a személyiség nem pusztán érzékelések, gondolatok, érzések, indulatok összessége, hanem ezek meghatározott én-állapotokba szerveződnek, és a személyiségen belül önálló egységeket alkotnak. Federn, Freud libido elméletét elvetve, attól eltérő mozgató energiákat fogalmazott meg. Ezeket az energiákat ego cathexis / én-megszállás/, és object cathexis /tárgy-megszállás/ névvel illette. Az elmélet szerint, mikor egy kisgyerek magába építi a számára fontos személyek viselkedési mintázatát, ez két különböző módon rögzülhet a személyiségstruktúrában. Ha ego chatex energiával telítődik, szereppé, viselkedési mintázattá válik. Ha pedig object cathex energiához kapcsolódik, belső tárgyakká válnak, melyek tudattalanul fejtik ki hatásukat a személy működésében, ilyen módon tovább képviselve a szülői attitűdöt.                                                                                                  Ezen én-állapotok elméletét fejlesztette tovább Helen és John Watkins. Elméletük szerint ezek a – személyiségen belül önálló egységet képező – én állapotok gyakran egymásnak ellentmondó üzeneteket közvetítenek a paciens számára, egymással konfliktusba kerülnek, mentális, vagy pszichoszomatikus tünetet eredményezve.  A terápia során a kezelő kapcsolatba lép az egyes én-állapotokkal, ezek hatását, működését befolyásolni képes.

Az ego-state terápia megváltozott tudatállapotban zajló feltáró, – hipnoanalitikus – módszer. Segítségével a személyiség mély rétegei, korai élményei, sérülései és ezek késői hatásai / szorongások, depresszió, agresszív impulzusok, függőségek, stb. / összekapcsolhatók és a tudatos működés számára hozzáférhetővé tehetők.

Ericksoni hipnoterápia

Milton H. Erickson – Az arizonai Phönixben dolgozó neves pszichiáter, hipnoterapeuta – volt az egyike azoknak a karizmatikus terapeutáknak, akiknek munkásságát John Grinder és Richard Bandler, az NLP elméletalkotói behatóan vizsgálták.

Ericsson közel 60 éven keresztül folytatott terápiás tevékenységet. Ez alatt terápiás módszere jelentősen megváltozott, és munkásságát dokumentálva jelentős elméleti és gyakorlati tudást hagyott maga mögött 1980-ban bekövetkezett halálakor. Módszerét széles körben oktatják, alkalmazzák a terápiás munkában. A hipnoterápia nagy megújítójaként tartjuk őt számon.

Kezdetben ő is a hagyományos, – tekintélyelvű – hipnoterápiát alkalmazta. Az évek során azonban technikája mindinkább indirekt, megengedő irányba terelődött. Nem alkalmazott szuggessziókat a transz állapot elérésére. Azt tartotta, hogy a transz a létezéssel együtt járó, természetes állapot, mely a terápiás ülés során is fluktuáló módon jelen van. Nem igyekezett legyőzni paciensei ellenállását, hanem inkább azokat igyekezett a terápiás munka szolgálatába állítani. Terápiás eszköztárába tartozott a paradox instrukció, a lezáratlan szuggesszió. Hosszan mesélt történeteket terápiás praxisából, saját életéből. Gyakran alkalmazott történetekbe beágyazott leírásokat és utasításokat. Kettős kötést tartalmazó instrukcióival meghagyta a választás lehetőségét paciense számára. Az ellentétek alkalmazásával, a megengedő tagadással igyekezett paciense számára a kontroll megnyugtató érzését meghagyni. A „nem tudás” és „nem cselekvés” megengedésének szuggessziójában a paciens számára új megvilágításba helyezte a korábban rigiden tagadott tudást és cselekvési lehetőséget.

A terápia végén közösen értékelték a történteket. A pozitív változások direkt utasítások nélkül, az ellenállást megkerülve, részben tudattalanul történnek a z ericksoni terápia hatására.

Erickson módszere ma – széles körben alkalmazott, – elsősorban rövidterápiás technika, mely jól funkcionáló személyiség, énerő és kellő motiváció esetén alkalmazható neurotikus és szorongásos tünetek, elakadások, kapcsolati zavarok esetén.

 

A pszichoterápiás kereteken túl, széles körben elterjedt relaxációs, imaginációs technikákat ismerünk, melyek különböző arányban támaszkodnak keleti filozófiákra és gyógyító módszerekre. Ezeknek a módszereknek – egyebek mellett, – szintén terápiás hatásuk van. A teljesség igénye nélkül, néhány ezek közül:

  • Meditáció
  • Meditációs mozgásterápiák / pl. tai chi/
  • Jóga
  • Agykontroll

Jóga és meditáció

Közel tízezer évre tehető megjelenése Ázsiában. Kiteljesedése Indiában valósult meg, indiai jógik és bölcsek fejlesztették ki, tanítványaiknak adva tovább az ősi bölcsességet.                  .

A jóga és meditáció tanításait mesterek továbbítják tanítványaiknak, segítve őket a választott úton történő előre jutásban.

 

Agykontroll

José Silva dolgozta ki a módszert az 50-es években. Szintén merít a keleti meditációs technikák gyakorlatából.

A relaxációt az agykontroll során az un. alfa állapot elérésére használják, mely szintén megváltozott tudatállapotot jelent. Hangsúlyt helyeznek a jobb agyféltekei működések erősítésére.  Agyi kapacitásunk nagyobb kihasználását igyekeznek elérni az alfa állapotban történő gyakorlatokkal.  Az intrapszichés / belső, lelki/ történéseken túl a kapcsolati elemekre is erősen fókuszálnak.  A módszer segítségével történő gyógyítást, másokkal történő spirituális kapcsolat megvalósítását, egymás tudattalan tartalmainak felszínre hozását tűzik ki célul.

 

 

 

Hová fordulhatunk lelki, idegi természetű panaszokkal?

Hirtelen lelki megrázkódtatás, váratlan veszteség, előzmény nélkül feltörő szorongások, depresszív tünetek, megváltozott viselkedés gyakran nehéz helyzetben találják a tünetek elszenvedőjét és környezetét is. Nem tudják, kihez is fordulhatnak, kitől kérhetnek segítséget.

Sokszor a testi tünetek, rosszullétek hátterében is lelki okok húzódnak meg. A belszervi kivizsgálás negatív eredménnyel zárul, az elbocsájtó diagnózis pedig pánikbetegség, generalizált szorongás, kevert szorongásos-depressziós zavar lehet.
Sokszor azt is nehéz elfogadni, hogy nincs testi betegség a panaszok mögött.

Még ha a paciens maga is sejti, hogy tünetei hátterében lelki okok állhatnak, nehéz a továbbindulás. Kihez forduljon? Milyen kezelést kérjen? Szedjen-e gyógyszert, vagy keressen pszichoterápiás lehetőséget, esetleg alternatív gyógymódokat?
Mindenki számára elérhető a háziorvos segítsége.big_30235297daf48e2810275363bcb8c3f0

Ők rendszerint jól ismerik, hogy a közelben milyen terápiás lehetőség adódik. Minden településhez kapcsolódik Ideggondozó /Mentálhigiénés Központ/, és 18 éves kora alattiak számára Nevelési Tanácsadó.

Az előbbiekben pszichiáterek, / sok helyen pszichológusok is/, a Nevelési Tanácsadóban pedig pszichológusok, fejlesztő pedagógusok, logopédusok, asszisztensek dolgoznak. A területi kórházak pszichiátriai osztályai háziorvosi – vagy ideggondozói beutalóval, illetve sürgősséggel vehetők igénybe – természetesen csak indokolt esetben.
Aki nem szeretné bevonni háziorvosát, vagy elutasítja a gyógyszerek szedését, gyakran kezd egyéb lehetőségek keresésébe. Pszichoterápiás ellátás állami egészségügyi keretek között ma már csak esetlegesen érhető el.

Nagyobb településeken egy–egy pszichoterápiás szemléletű kórház, klinika, / utóbbi az egyetemekhez kötődően…/, vagy pszichiátriai osztály pszichoterápiás részlege biztosít ilyen kezelést.
A pszichoterápiás ellátás ugyanakkor, ma már döntően magánrendelőkbe szerveződött.

Felnőtt- és gyermekpszichológusoktól, pszichiáterektől lehet segítséget kérni. A pszichiáterek azok, akik szükség esetén gyógyszereket is írnak, – magánrendelés keretei között is. Ismeretség útján, illetve az interneten keresve érdemes tájékozódni.
Fontos az is, hogy milyen pszichoterápiás módszert válasszunk, keressünk. Széles a választék, nehéz az eligazodás. Egyéni, pár – és családterápiás, és csoportterápiás módszerek léteznek.
Az egyéni terápián belül különböző módszerekkel dolgozó kollégákat találhatunk.

Legelterjedtebbek az analitikus feltáró-dinamikus terápia, a kognitív-behavior terápia, az imaginatív- relaxációs módszerek, / hipnoterápia, jóga, autogén tréning, különböző meditációs módszerek/, a személyközpontú terápia, és ezek kombinációja.
Pár-és családterápiás ellátás elég széles körben elérhető, kisebb településeken is találhatunk ezzel a módszerrel dolgozó kollégákat.
Csoportterápiás módszerek választéka is széles.

Önismereti céllal pszichoanalitikus csoportterápiákat, pszichodráma csoportokat hirdetnek. Tematikus csoportok érhetők el az egyes betegségekre, betegségcsoportokra. Egyre népszerűbbek a családállításra szerveződő csoportok. Gondokkal küzdő párok számára csoportterápia is található. Pszichiátriai betegek családtagjai számára is szerveznek csoportokat, programokat. Szülőcsoportok elérhetők mentális problémákkal küzdő gyermekek szülei számára.

B.A.33

Pszichiátriai gondozók, pszichiátriai osztályok, független civil szerveződések, közhasznú szervezetek kínálnak szocioterápiás ellátást tartósan gondozásra szoruló pszichiátriai betegek kezelésére.
Fontos tehát, hogy részletesen tájékozódjunk, mielőtt meghozzuk a döntést, miszerint pszichoterápia segítségével igyekszünk panaszainkon túljutni. Ha pedig egy módszer nem válik be, elkeseredés helyett el lehet indulni, keresni egy hatékonyabb módszert.
A pszichiátriai- és pszichoterápiás ellátó rendszeren kívül is igen széles a hirdetett ellátások köre: gyógyszerek helyett homeopátiás kezelés, gyógynövény készítmények, alternatív terápiás módszerek. Ezoterikus gyógymódok, kineziológia, energia-átviteli módszerek, virágterápia, keleti filozófiákra épülő technikák, stb. Újabb, és újabb lehetőségek jelennek meg a piacon, az interneten. Ezekre nézve fokozottan igaz, hogy alapos tájékozódást követően érdemes bizalmat szavazni. Ha pedig nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, akkor le kell vonni a konzekvenciát, és új lehetőség után nézni.

Dr. Pálvölgyi Rita
pszichiáter-pszichoterapeuta
1055 Budapest, Kossuth tér 13-15.
www.harmoniamuhely.hu
T: 20/9419096

A család- és párterápia

Ma már jelentős és egyre elterjedtebb pszichoterápiás irányzat. Az ötvenes években vette kezdetét az USA-ban. Európában lassabban, a hetvenes, nyolcvanas években vált jelentős elméletrendszerré és kezelési módszerré.

A családterápia maga sem egységes. Az egyes műhelyek különböző elméleti bázisról kiindulva dolgozták ki terápiás gyakorlatukat.

Az elmúlt évek világszerte az un. rendszerszemléletű családterápiák megerősödését hozták. Ennek egyik elméleti bölcsőjét azok a palo-altoi kutatások jelentették, melyek a közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségeit vizsgálták. Egy kóros kommunikációs mintát demonstráló kutatási eredményük, – a “double bind” / kettős kötés / elmélete – széles körben elterjedt. A másik elméleti alapot a rendszerelmélet jelentette. Ennek hatására a rendszerszemléletű családterapeuták a családot, mint egységes és nyitott szociokultúrális rendszert kezelik, mely állandó változásban, fejlődésben van, és melyben minden változás hat az egész rendszerre, miközben az fenntartja folyamatosságát, viszonylagos állandóságát is.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármely családtag változása, a családon belüli, vagy külső esemény a rendszer, – a család – szintjén fejti ki a hatását. A család minden változásra a saját belső szabályai szerint reagál. Ezek lehetnek rugalmas, a helyzethez jól alkalmazkodó , vagy éppen merev, rigid, a változások útjában álló szabályok. Diszfunkcionális családokra jellemző, hogy ellenállnak azoknak a változásoknak, melyek a család életciklusának szükségszerű velejárói lennének. A gyermekek születése, vagy éppen leválása, az anya ismételt munkába állása, , a nagyszülőkről való gondoskodás feladata vagy a szülők nyugdíjba menetele, napjainkban az önálló vállalkozói karrier indítása az alkalmazotti státusz helyett pl. olyan tipikus változások, melyek az egészséges kapcsolati rendszerrel bíró családokat is megterhelhetik. Rejtett, vagy manifeszt kapcsolati zavarok esetén gyakori, hogy ilyen életciklusbeli változás szükséglete kapcsán borul fel a családi egyensúly, és jelentkeznek a tünetek valamely családtagnál.big_dac88ca0fc30596bb5e8279b32619c08

A családterapeuta tehát ebből a megközelítésből vizsgálja a legkülönbözőbb lelki zavarokat / szorongást, depressziót, drog fogyasztást, skizofrén tünet együttest stb. / éppúgy, mint a gyermek magatartás zavarát, tanulási nehézségét, vagy valamely családtag lelki hátterű testi megbetegedését. Úgy tekint ezekre a jelenségekre, mint a rendszer megbomlott egyensúlyi állapotának jelzőire, mely ugyanakkor a már kórossá vált egyensúlyi állapotban segíti a rendszert a fennmaradásban / pl. a súlyos konfliktusokkal küzdő házaspár gyakran a gyerek problémássá vált viselkedése miatt kerül terápiás helyzetbe /. Igyekszik megérteni, hogy szimbolikus szinten milyen üzenetet hordoz egy adott tünet és mi az a családi patológia, ami a jelenséget kitermelte. A felajánlott tünet, probléma újradefiniálásával / “újracímkézésével” / segíti a családot abban, hogy az megváltozott módon tekintsen családtagjára és annak tünetére.

Feladata, hogy segítse a családot a megbomlott egyensúlyi helyzet helyre állításában, a család szerkezetének újra struktúrálásában. Ezek a változások a tünethordozó családtag viselkedésbeli változásához is vezetnek.

Előfordul ma már, hogy a pszichoterápiás rendelőben már család,- vagy párterápiás igénnyel jelentkeznek az ez irányú döntést magukban kiérlelő, a terápiára érzelmileg is felkészült családtagok. Ez azonban a ritkább eset. Rendszerint a probléma és a családi élethelyzet megismerése után a terapeuta ajánlja fel a családterápiás lehetőséget. Máskor egyéni terápiás üléseket váltják fel átmenetileg családterápiás ülések, majd a kitűzött cél elérése után lezárul a terápia, vagy esetleg folytatódnak az egyéni ülések.

A családterápiás ülés optimális esetben meghatározott óraszámban, előzetes szerződés kötést követően, az egész család részvételével történik. A család minden tagjának tudnia kell, mi az a cél, melyet el kívánnak érni. Egyes esetekben indokolt lehet a tágabb család egy-egy tagjának bevonása / pl. a családdal együtt élő nagymama /. Egyes terapeuták a családhoz közel álló egyéb személyeket / pl. háziorvos, gyámügyi referens / is meghívnak az ülésekre.

Rendszerint két terapeuta vesz részt az üléseken. Egyikük aktív részvétele mellett a másik számára lehetőség nyílik a családi dinamika, folyamatok megfigyelésére. Nem ritka az un. “reflektív team” részvétele a terápia során. Ennek tagjai egy egyirányú tükör segítségével figyelik az eseményeket, – természetesen a családdal történt előzetes egyeztetés után -, és kívülállóként fogalmazzák meg észrevételeiket.big_144e381458a78a96d45d4d6887351a74

A családterápia egy- egyre elterjedtebb – változata a párterápia. Házaspárok, vagy élettársak problémás élethelyzetben, visszatérő és megmerevedő konfliktusok esetén, fontos döntési helyzetben kérhetik szakember segítségét az elakadás feloldásához, a döntés meghozatalához.

A párterápiás ülések is előre tervezettek, a kitűzött célokat, az óraszámukat és időtartamukat illetően egyaránt. Párterápiás ülések zajlanak egy terapeuta részvételével is.

Nem ritka, hogy a közbeeső időszakra feladatokat adnak a terapeuták a család számára, melynek teljesítését a következő ülés elején megbeszélik.

A kitűzött cél elérésével a terápia lezárul, vagy esetleg egyéb probléma megoldására szerződnek a résztvevő felek.

 

Dr. Pálvölgyi Rita

www.harmoniamuhely.hu

palvolgyirita(@)upcmail.hu