Relaxációs és hipnoterápiás módszerek – ezek pszichoterápiás alkalmazása

 A relaxációs és hipnoterápiás módszerek tárháza igen széles.

Közös jellemzőjük, hogy a terápiás foglalkozások, – részben, vagy a kezelés egésze alatt – speciálisan módosult tudatállapotban zajlanak.

A terápiás módszerek többsége a keleti és nyugati kultúra, filozófia, gyógyítás elemeit kombinálja.

A hipnózissal, hipnoterápiával kapcsolatosan máig sok félreértés él a köztudatban. Irodalmi művek, filmek, maguknak mágikus erőt tulajdonító kuruzslók azt a képet közvetítik, hogy a hipnózis során elvesztjük személyiségünket, akaratunkat, és a hinotizőr hatalma alá kerülve cselekszünk. Ezzel szemben a valóság az, hogy módosult tudatállapotban mindvégig követjük tudatunkkal az eseményeket. Semmilyen olyan cselekedetre nem vehetnek rá minket, amely ellentétes morális értékítéletünkkel, meggyőződésünkkel. A hipnoterapeuta pedig a paciens érdekeit tartja szem előtt, és semmilyen számára káros, vagy veszélyes instrukciót nem ad.

Fontos tudni azonban, hogy hipnoterápiát csak erre kiképzett és felkészült szakemberek végezhetnek. Gondosan kell kiválasztani, kihez fordulunk. Ebben esetleg szakmai szervezetek tanácsát is ki lehet kérni. / Magyar Hipnózis Egyesület, Integratív Pszichoterápiás Egyesület/.

 A módosult tudatállapot a mindennapi éltünkből jól ismert. Sokféle, különböző megnyilvánulását ismerjük.

Ide tartozik:

• az alvás, a szendergés
• a feszültség, szorongás, stressz, pszichés trauma hatására beszűkült tudatállapot
• az alkohol és drog, gyógyszer használatakor kialakuló tudatállapot módosulás
•  intenzív sportolás, mozgás hatására is megváltozik tudatállapotunk
• hiányállapotok – alváshiány, éhezés, folyadékhiány, oxigénhiány változtatják meg a tudatállapotot
• belszervi betegségek / pl. magas várnyomás, cukorbetegség, központi idegrendszeri elváltozások, keringési, és légzési elégtelenség, stb./ tünete lehet a tudatállapot, éberségi szint megváltozása

A fentiekkel szemben a relaxációs- és hipnoterápiák speciálisan módosított tudatállapotban történnek. A tudatállapot változásának mélysége személyenként és alkalmanként is nagyon különböző lehet.

A tudatállapot megváltozását ki-ki maga is létrehozhatja. Terápiás keretek között pedig a terapeuta indukálja és követi a folyamatot.

Terápiás célú tudatmódosulást többféle módon lehet elérni. Alapvetően két nagy csoportba oszthatjuk ezeket a módszereket: aktív, éber, vagy ellazulás irányába ható módszerekre. Az aktív technikák valamilyen intenzív, monoton mozgás / pl. szobabiciklizés/ útján érik el a változást. A relaxációs módszerek nyugalmi helyzetben, a testi és lelki működések ellazításával érik el hatásukat.                                                                                                     Mindkét módszerre jellemző, hogy fokozatosan csökken a kapcsolat a külvilággal, a külső ingerek háttérbe szorulnak, a figyelem egyre inkább befelé fordul. Elhalványulnak a közelmúlt eseményei, csökkennek a belső feszültségek, a gondolatok pedig elszakadnak a közvetlen valóságtól.

Ez a megváltozott tudatállapot és ennek változó mélysége műszeresen nyomon követhető. Gyakorlással egyre könnyebben, és egyre mélyebbre jutva érhető el a változás.

A módosult tudatállapotban regresszív folyamatok indulhatnak el. Elmosódik a tudatos és a tudattalan élményvilág közötti határ. Régebbi, akár gyermekkori hangulatok, érzések, élmények jelenhetnek meg élesen, élményszerűen. A terapeuta és a paciens fokozottan egymásra hangolódik. A terapeuta instrukcióra, értelmezéseire fokozottan érzékennyé válik a paciens, az élmény együttes hatása a későbbiekben, éber állapotban is erőteljesebben érvényesül.

Az ülések végén a paciens a terapeuta irányításának megfelelően tér vissza az éber állapotba. Jellemzően ekkor újból megbeszélik az ülés során történteket, az átélt élményeket, a terápia során megtapasztalt változást. Az ülések között a paciensek írásos, vagy képi formában rögzíthetik az átélt élményeiket.

A módosult tudatállapot leggyakoribb pszichoterápiás alkalmazásai:

• Autogén tréning
• KIP / Katathym imaginatív pszichoterápia/
• Egyéb szimbólumterápiás módszerek
• NLP /Neuro-linguisztikus Programozás/
• Ego state / én-állapot terápia/
• Ericssoni hipnoterápia

 

Autogén tréning

A múlt század 20-as évei óta terjedő terápiás irányzat. Johannes Heinrich Schultz, német pszichiáter fejlesztette ki. A módszer a testi, lelki, vegetatív működések kölcsönös egymásra hatására épül. Önállóan, vagy egyéb terápiás módszerek kiegészítéseként alkalmazható. Elsősorban aktuális feszültség, stressz oldására, neurotikus élményfeldolgozás kezelésére, lelki eredetű testi tünetképzés esetén, alvászavarok terápiájára alkalmazzuk.

Egyéni terápia során, csoportos terápia keretei között és hanganyagról is elsajátítható. Utóbbi esetben is fontos a terápiás kontroll megléte.                                                                             Fontos a nyugodt, ingermentes környezet. A terapeuta – rendszerint megnyugtató zenei aláfestés mellett, – kellemes környezet felidézésére, imaginálására szólítja fel a pacienst. Ebben a megnyugtató légkörben különböző testi változások átélésére szólít fel. Ezek jellemzően a következők:

• végtag elnehezedése
• végtag átmelegedése
• nyugodt, egyenletes légzés
• nyugodt ritmusú szívműködés
• hasi, zsigeri szervek átmelegedése
• homlok hűvösségének érzése

A létrejövő testi változásokat mentális folyamatok kísérik. A feszültségek oldódása, aktuális gondok, gondolatok eltávolodása, kiürülése, nyugodt, derűs lelki állapot létrejötte a jellemző változás. A gyakorlatok 15-30 percig tartanak.  Rendszeres gyakorlás eredményeként a kedvező változások tartós hatásúakká válnak, kihatnak a testi és mentális állapotra a nap további részében is.

KIP / katathym imaginatív pszichoterápia/

Az 50-es évek óta alkalmazott relaxációs, imaginatív eljárás. Hanscarl Leuner fejlesztette ki. Elméleti alapjaiban a pszichoanalízisre támaszkodik. Ettől eltérően azonban nem a szabad asszociációra, hanem a megváltozott tudatállapotban felszínre kerülő élményekkel történő pszichoterápiás munkára épít.

A KIP tehát – a többi szimbólumterápiás, relaxációs és hipnoterápiás módszerrel együtt, – relaxált állapotban, megváltozott tudatállapotban zajlik. A tudattalanban jelen lévő, – éber állapotban rendszerint nem hozzáférhető – problémák, konfliktusok szimbolizációjaként megjelenő élmények, fantáziák tudatosítására és feldolgozására épít. Ezek a felmerülő élmények, fantáziák a korai életkorból származó emlékek érzelmileg telített szimbolikus reprezentációi, /erre utal a katathym kifejezés/.

Egy korai fejlődési szintre történő regresszió következtében az imaginációk elszakadnak az éber állapotban jellemző tudatos, logikus élményfeldolgozástól. A felmerülő képek ősi, primer élményfeldolgozás termékei /ezt jelenti az imaginatív kifejezés/.

A terápia során, – a relaxált állapot elérését követően, – a terapeuta úgynevezett hívóképeket alkalmaz. Ezek a képek tudattalan tartalmak szimbolikus megjelenítői. Ilyen módon alkalmasak arra, hogy aktiválják a vonatkozó tudattalan élményvilágot.

Leuner alapján a hívóképeket három – alap-, közép és felső – szintre osztjuk. Ezek a szintek az egymásra épülő személyiségfejlődési szintekhez köthetők. A terápiás technika is eltérő attitűdöt kíván a terapeutától az egyes szinteken.

A hívóképek meghatározását követően a terapeuta feladata a paciens asszociációinak követése, az élményvilág minél teljesebb átélésének elősegítése, a tudattalan tartalmak archaikus szinten történő feldolgozása, korrekciója. A traumatizáló, félelmet okozó tartalmak a feldolgozás során megszelídülnek, elvesztik traumatikus jellegüket.

Az ülés befejező részében, – már éber tudatállapotban, – paciens és terapeutája feldolgozzák az élményeket, tudatos szinten rögzítik ezeket. A biztonságos terápiás helyzet, a terapeuta támogató, elfogadó attitűdje segíti a korai érzelmi deficitek utólagos pótlását.

A KIP segítségével a személyiségfejlődés korai zavarai, gyermekkori sérülések, kötődési traumák, – illetve ezek talaján megjelenő szorongások, hangulati zavarok, érzelmi deficitek, személyiségproblémák hatékonyan kezelhetők.

 

Egyéb szimbólumterápiás módszerek

A KIP-pel megegyezően relaxációban, megváltozott tudatállapotban zajló pszichoterápiás technika. A szerteágazó módszer elméleti alapját az autogén tréning, a Leuner-féle katathym imagináció és aCoué féle autoszuggesztív módszer képezik. Nagy lendületet adott a módszer fejlődésének Carl Gustav Jung, a neves svájci analitikus munkássága.

A terápiás gyakorlat iskolánként eltérő.  Közös azonban, hogy a módosult tudatállapotban, hívóképek segítségével történik a tudattalan, koragyermekkori tartalmak, traumák szimbolikus, érzelemtelített megidézése, terápiás feldolgozása.

A módszer alkalmas a korai sérülések, személyiségdeficitek talaján létrejövő késői tünetek / szorongásos betegségek, hangulatzavarok, sérült személyiségstruktúrák, szomatikus tünetképzés, stb./ terápiájára.

 

NLP / Neuro-Lingvisztikus Programozás/

Az NLP egy széles körben alkalmazott, kommunikáció elméleti alapokra épülő rendszer, melynek pszichoterápiás felhasználása is kidolgozásra került.

A módszer alapjait a 70-es évektől kezdődően két amerikai pszichológus, – John Grinder és Richard Bandler – fektette le Kaliforniában, Santa Cruzban. Nagy hatású pszichoterapeuták terápiás sikereinek magyarázatát igyekeztek feltárni kommunikáció elméleti módszerekkel. Azt állították, hogy a sikerek leírhatóak, elemezhetőek, reprodukálhatóak. Erre alapozva építettek ki egy kommunikációs rendszert, mellyel a „tökéletes kommunikáció” elérése irányába törekedtek. Az elkövetkező évtizedekben, – melynek során több neves kutató csatlakozott hozzájuk, később pedig éles belső konfliktusok tagolták az elméleti és gyakorlati munkát, – megteremtették az NLP gyakorlatát, kidolgozták fő alkalmazási területeit. Ezek a területek a következők:

• Hatékony, hiteles kommunikációs gyakorlat, technikák elsajátítása
• Személyiségfejlesztés és önismeret erősítése
• Képzés, oktatás
• Üzleti életben történő alkalmazás / pl. hatékony időgazdálkodás, célkitűzések meghatározása, sikeres marketing tevékenység, tárgyalástechnika, prezentáció, stb./
• Pszichoterápiás- gyógyító célú – alkalmazás
• Kapcsolati problémák – párkapcsolat, gyermeknevelés, konfliktuskezelés, stb.

Az NLP módszer képzések, tréningek során elsajátítható. Használata nem kötött szakmai előélethez, végzettséghez. A jogosítványokat az adott képző intézmények, központok állítják ki.

Az NLP pszichoterápiás alkalmazása végzettséghez, pszichoterápiás képzési előírásokhoz kötött. A kognitív-behavior terápia, tanuláslélektan, bio-pszicho-szociális modell elemeivel kombinálva egyéni, csoportos és párterápiás keretek között is alkalmazható. Imaginatív technikaként és éber tudatállapotban is hatékony.

Az NLP terápiás felhasználása segítséget jelent – a fókuszba helyezett – hibás viselkedések korrekciójában, elakadások oldásában, hibás inger-válasz mintázatok megszüntetésében. A módszer célja elsősorban a viselkedés szintű korrekció, nem a mögöttes lelki történések feltárása, megjelenítése, vagy a személyiség rekonstrukciója. Megfelelően működő személyiséggel, elégséges motivációval és énerővel rendelkező paciensek terápiás módszere.

 

Ego state / én-állapot/ terápia /EST/

Hatékony hipnoterápiás feltáró technika. Elméletét Federn alapozta meg, majd Helen és John Watkins dolgozták ki a módszer részleteit. A módszer alapstruktúrája emlékeztet a Gestalt terápiában és a Tranzakció Analízisben /TA/ alkalmazottakhoz, azokhoz hasonlóan én-állapotokkal dolgozik a terapeuta és paciense.

Federn ismerte fel, hogy a személyiség nem pusztán érzékelések, gondolatok, érzések, indulatok összessége, hanem ezek meghatározott én-állapotokba szerveződnek, és a személyiségen belül önálló egységeket alkotnak. Federn, Freud libido elméletét elvetve, attól eltérő mozgató energiákat fogalmazott meg. Ezeket az energiákat ego cathexis / én-megszállás/, és object cathexis /tárgy-megszállás/ névvel illette. Az elmélet szerint, mikor egy kisgyerek magába építi a számára fontos személyek viselkedési mintázatát, ez két különböző módon rögzülhet a személyiségstruktúrában. Ha ego chatex energiával telítődik, szereppé, viselkedési mintázattá válik. Ha pedig object cathex energiához kapcsolódik, belső tárgyakká válnak, melyek tudattalanul fejtik ki hatásukat a személy működésében, ilyen módon tovább képviselve a szülői attitűdöt.                                                                                                  Ezen én-állapotok elméletét fejlesztette tovább Helen és John Watkins. Elméletük szerint ezek a – személyiségen belül önálló egységet képező – én állapotok gyakran egymásnak ellentmondó üzeneteket közvetítenek a paciens számára, egymással konfliktusba kerülnek, mentális, vagy pszichoszomatikus tünetet eredményezve.  A terápia során a kezelő kapcsolatba lép az egyes én-állapotokkal, ezek hatását, működését befolyásolni képes.

Az ego-state terápia megváltozott tudatállapotban zajló feltáró, – hipnoanalitikus – módszer. Segítségével a személyiség mély rétegei, korai élményei, sérülései és ezek késői hatásai / szorongások, depresszió, agresszív impulzusok, függőségek, stb. / összekapcsolhatók és a tudatos működés számára hozzáférhetővé tehetők.

Ericksoni hipnoterápia

Milton H. Erickson – Az arizonai Phönixben dolgozó neves pszichiáter, hipnoterapeuta – volt az egyike azoknak a karizmatikus terapeutáknak, akiknek munkásságát John Grinder és Richard Bandler, az NLP elméletalkotói behatóan vizsgálták.

Ericsson közel 60 éven keresztül folytatott terápiás tevékenységet. Ez alatt terápiás módszere jelentősen megváltozott, és munkásságát dokumentálva jelentős elméleti és gyakorlati tudást hagyott maga mögött 1980-ban bekövetkezett halálakor. Módszerét széles körben oktatják, alkalmazzák a terápiás munkában. A hipnoterápia nagy megújítójaként tartjuk őt számon.

Kezdetben ő is a hagyományos, – tekintélyelvű – hipnoterápiát alkalmazta. Az évek során azonban technikája mindinkább indirekt, megengedő irányba terelődött. Nem alkalmazott szuggessziókat a transz állapot elérésére. Azt tartotta, hogy a transz a létezéssel együtt járó, természetes állapot, mely a terápiás ülés során is fluktuáló módon jelen van. Nem igyekezett legyőzni paciensei ellenállását, hanem inkább azokat igyekezett a terápiás munka szolgálatába állítani. Terápiás eszköztárába tartozott a paradox instrukció, a lezáratlan szuggesszió. Hosszan mesélt történeteket terápiás praxisából, saját életéből. Gyakran alkalmazott történetekbe beágyazott leírásokat és utasításokat. Kettős kötést tartalmazó instrukcióival meghagyta a választás lehetőségét paciense számára. Az ellentétek alkalmazásával, a megengedő tagadással igyekezett paciense számára a kontroll megnyugtató érzését meghagyni. A „nem tudás” és „nem cselekvés” megengedésének szuggessziójában a paciens számára új megvilágításba helyezte a korábban rigiden tagadott tudást és cselekvési lehetőséget.

A terápia végén közösen értékelték a történteket. A pozitív változások direkt utasítások nélkül, az ellenállást megkerülve, részben tudattalanul történnek a z ericksoni terápia hatására.

Erickson módszere ma – széles körben alkalmazott, – elsősorban rövidterápiás technika, mely jól funkcionáló személyiség, énerő és kellő motiváció esetén alkalmazható neurotikus és szorongásos tünetek, elakadások, kapcsolati zavarok esetén.

 

A pszichoterápiás kereteken túl, széles körben elterjedt relaxációs, imaginációs technikákat ismerünk, melyek különböző arányban támaszkodnak keleti filozófiákra és gyógyító módszerekre. Ezeknek a módszereknek – egyebek mellett, – szintén terápiás hatásuk van. A teljesség igénye nélkül, néhány ezek közül:

• Meditáció
• Meditációs mozgásterápiák / pl. tai chi/
• Jóga
• Agykontroll

Jóga és meditáció

Közel tízezer évre tehető megjelenése Ázsiában. Kiteljesedése Indiában valósult meg, indiai jógik és bölcsek fejlesztették ki, tanítványaiknak adva tovább az ősi bölcsességet.                  .

A jóga és meditáció tanításait mesterek továbbítják tanítványaiknak, segítve őket a választott úton történő előre jutásban.

 

Agykontroll

José Silva dolgozta ki a módszert az 50-es években. Szintén merít a keleti meditációs technikák gyakorlatából.

A relaxációt az agykontroll során az un. alfa állapot elérésére használják, mely szintén megváltozott tudatállapotot jelent. Hangsúlyt helyeznek a jobb agyféltekei működések erősítésére.  Agyi kapacitásunk nagyobb kihasználását igyekeznek elérni az alfa állapotban történő gyakorlatokkal.  Az intrapszichés / belső, lelki/ történéseken túl a kapcsolati elemekre is erősen fókuszálnak.  A módszer segítségével történő gyógyítást, másokkal történő spirituális kapcsolat megvalósítását, egymás tudattalan tartalmainak felszínre hozását tűzik ki célul.