Ma már jelentős és egyre elterjedtebb pszichoterápiás irányzat. Az ötvenes években vette kezdetét az USA-ban. Európában lassabban, a hetvenes, nyolcvanas években vált jelentős elméletrendszerré és kezelési módszerré.
A családterápia maga sem egységes. Az egyes műhelyek különböző elméleti bázisról kiindulva dolgozták ki terápiás gyakorlatukat.
Az elmúlt évek világszerte az un. rendszerszemléletű családterápiák megerősödését hozták. Ennek egyik elméleti bölcsőjét azok a palo-altoi kutatások jelentették, melyek a közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségeit vizsgálták. Egy kóros kommunikációs mintát demonstráló kutatási eredményük, – a „double bind” / kettős kötés / elmélete – széles körben elterjedt. A másik elméleti alapot a rendszerelmélet jelentette. Ennek hatására a rendszerszemléletű családterapeuták a családot, mint egységes és nyitott szociokultúrális rendszert kezelik, mely állandó változásban, fejlődésben van, és melyben minden változás hat az egész rendszerre, miközben az fenntartja folyamatosságát, viszonylagos állandóságát is.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármely családtag változása, a családon belüli, vagy külső esemény a rendszer, – a család – szintjén fejti ki a hatását. A család minden változásra a saját belső szabályai szerint reagál. Ezek lehetnek rugalmas, a helyzethez jól alkalmazkodó , vagy éppen merev, rigid, a változások útjában álló szabályok. Diszfunkcionális családokra jellemző, hogy ellenállnak azoknak a változásoknak, melyek a család életciklusának szükségszerű velejárói lennének. A gyermekek születése, vagy éppen leválása, az anya ismételt munkába állása, , a nagyszülőkről való gondoskodás feladata vagy a szülők nyugdíjba menetele, napjainkban az önálló vállalkozói karrier indítása az alkalmazotti státusz helyett pl. olyan tipikus változások, melyek az egészséges kapcsolati rendszerrel bíró családokat is megterhelhetik. Rejtett, vagy manifeszt kapcsolati zavarok esetén gyakori, hogy ilyen életciklusbeli változás szükséglete kapcsán borul fel a családi egyensúly, és jelentkeznek a tünetek valamely családtagnál.
A családterapeuta tehát ebből a megközelítésből vizsgálja a legkülönbözőbb lelki zavarokat / szorongást, depressziót, drog fogyasztást, skizofrén tünet együttest stb. / éppúgy, mint a gyermek magatartás zavarát, tanulási nehézségét, vagy valamely családtag lelki hátterű testi megbetegedését. Úgy tekint ezekre a jelenségekre, mint a rendszer megbomlott egyensúlyi állapotának jelzőire, mely ugyanakkor a már kórossá vált egyensúlyi állapotban segíti a rendszert a fennmaradásban / pl. a súlyos konfliktusokkal küzdő házaspár gyakran a gyerek problémássá vált viselkedése miatt kerül terápiás helyzetbe /. Igyekszik megérteni, hogy szimbolikus szinten milyen üzenetet hordoz egy adott tünet és mi az a családi patológia, ami a jelenséget kitermelte. A felajánlott tünet, probléma újradefiniálásával / „újracímkézésével” / segíti a családot abban, hogy az megváltozott módon tekintsen családtagjára és annak tünetére.
Feladata, hogy segítse a családot a megbomlott egyensúlyi helyzet helyre állításában, a család szerkezetének újra struktúrálásában. Ezek a változások a tünethordozó családtag viselkedésbeli változásához is vezetnek.
Előfordul ma már, hogy a pszichoterápiás rendelőben már család,- vagy párterápiás igénnyel jelentkeznek az ez irányú döntést magukban kiérlelő, a terápiára érzelmileg is felkészült családtagok. Ez azonban a ritkább eset. Rendszerint a probléma és a családi élethelyzet megismerése után a terapeuta ajánlja fel a családterápiás lehetőséget. Máskor egyéni terápiás üléseket váltják fel átmenetileg családterápiás ülések, majd a kitűzött cél elérése után lezárul a terápia, vagy esetleg folytatódnak az egyéni ülések.
A családterápiás ülés optimális esetben meghatározott óraszámban, előzetes szerződés kötést követően, az egész család részvételével történik. A család minden tagjának tudnia kell, mi az a cél, melyet el kívánnak érni. Egyes esetekben indokolt lehet a tágabb család egy-egy tagjának bevonása / pl. a családdal együtt élő nagymama /. Egyes terapeuták a családhoz közel álló egyéb személyeket / pl. háziorvos, gyámügyi referens / is meghívnak az ülésekre.
Rendszerint két terapeuta vesz részt az üléseken. Egyikük aktív részvétele mellett a másik számára lehetőség nyílik a családi dinamika, folyamatok megfigyelésére. Nem ritka az un. „reflektív team” részvétele a terápia során. Ennek tagjai egy egyirányú tükör segítségével figyelik az eseményeket, – természetesen a családdal történt előzetes egyeztetés után -, és kívülállóként fogalmazzák meg észrevételeiket.
A családterápia egy- egyre elterjedtebb – változata a párterápia. Házaspárok, vagy élettársak problémás élethelyzetben, visszatérő és megmerevedő konfliktusok esetén, fontos döntési helyzetben kérhetik szakember segítségét az elakadás feloldásához, a döntés meghozatalához.
A párterápiás ülések is előre tervezettek, a kitűzött célokat, az óraszámukat és időtartamukat illetően egyaránt. Párterápiás ülések zajlanak egy terapeuta részvételével is.
Nem ritka, hogy a közbeeső időszakra feladatokat adnak a terapeuták a család számára, melynek teljesítését a következő ülés elején megbeszélik.
A kitűzött cél elérésével a terápia lezárul, vagy esetleg egyéb probléma megoldására szerződnek a résztvevő felek.
Dr. Pálvölgyi Rita
palvolgyirita(@)upcmail.hu
