Lássunk tisztábban a kényszerbetegség ügyében

A kényszerbetegség is olyan kórkép, amit sok titkolózás, szégyenérzet övez. Ha nem látványosak a tünetek, az érintettek évekig is próbálják elrejteni őket. Sokkal gyakoribb betegség, mint amennyire a köztudatban ismert, elterjedt.

A betegség két fő csoportját a kényszergondolatok és a kényszercselekedetek alkotják. Ezek többnyire kombinálódva jelentkeznek, rendszerint az egyik uralja a képet.

A betegség egy-egy tünetét szinte mindenki tapasztalta már. A feltámadó kételyre, hogy vajon bezárta-e az ajtót, kikapcsolta-e a vasalót, egy agresszív, vagy szexuális tartalmú gondolatbetörésre, – mely előtt maga is idegenül áll, – szinte mindenki emlékszik. Betegségként akkor tekintünk ezekre a tünetekre, ha intenzitásukban, gyakoriságukban, a hozzájuk kapcsolódó szorongás mértékében egy határt meghaladnak.

A kényszergondolatok / obszessziók/fő jellemzői a következők:

  • az akarattól függetlenül jelentkeznek
  • a gondolatot sajátjuknak érzik az érintettek, mégis énidegennek, irracionálisnak értékelik
  • ismétlődő jelleggel lépnek fel
  • felbukkanásuk – sokszor igen kifejezett – szorongást kelt

Tartalmilag a leggyakrabban fellépő gondolatok:

  • a piszoktól, fertőződéstől való félelem
  • agresszív gondolatok – mások megtámadásra, elpusztítására, vagy öngyilkosságra irányul
  • szexuális – néha homoszexuális, – máskor tárgyválasztásában bizarrériát mutató gondolatok
  • vallásos tematikájú kényszergondolatok
  • számolással, szimmetriával kapcsolatos kényszergondolatok, mentális rituálék / melyek a környezet számára észrevétlenek maradhatnak/

Az énidegen gondolatok sokszor folyamatosan jelen vannak, a beteg állandó törekvésétől kísérve, hogy elnyomja ezeket. Máskor gondolatbetörések, impulzusok jellemzőek – ismétlődő jelleggel. A kifejezett szorongás mellett, – ami jellemzően a gondolatok esetleges megvalósulásához kötődik, – a szégyenérzet és a megőrüléstől való félelem jellemzőek.

A kényszercselekedetek / kompulziók/ jelentkezhetnek a kényszergondolatok elhárítására irányuló törekvésként, vagy ezektől függetlenül. A gondolatok hátterében gyakran kirajzolódik egy titkos záradék. Ebben valamely félelem fogalmazódik meg, hogy a betegnek, vagy valamely szerettének súlyos baja történik, vagy esetleg meghal, ha a beteg elmulasztja megtenni a kényszercselekedetet. Ez lehet az okozója, az órákon, napokon keresztül, végeláthatatlanul gyakorolt cselekvéseknek.

depresszió4A kényszercselekedetek fő jellemzői:

  • ismétlődő jelleggel, hosszan elhúzódva lépnek fel, akár megbénítva ezzel a beteg mindennapjait
  • gyakran a kényszergondolatra válaszul lép fel, a szorongás csökkentésére irányul / pl. tisztálkodási rituálé a fertőzéstől való félelem elhárítására/
  • mértéke túlzó, irracionális

A leggyakoribb kényszercselekedetek:

  • Tisztálkodás, kézmosás, fertőtlenítés
  • Ismétlési, megszámolási kényszerek
  • Ellenőrzési kényszercselekedetek / ajtó bezárása, vasaló kihúzása a konnektorból../
  • Vallásos rituálék

Mindezeket a tüneteket akkor tekintjük betegségnek, ha rendszeresen, erős szorongás kíséretében lépnek fel, és legalább 1 órát elvesznek naponta a beteg életéből.

Kiknél jelentkezik a kényszerbetegség?

A kényszerbetegség a lakosság 2.5-3 %-át érinti az élete egy időszakában, visszatérően, vagy tartósan.

A férfiak és a nők kb. egyenlő arányban érintettek, de a férfiak esetében már korábban felléphetnek a tünetek. A nők jellemzően a 20-as éveik elején, gyakran szülés után betegszenek meg, a szorongással teli gondolat pedig arra irányulhat, hogy kárt tesznek a gyermekükben. Gyermekkorban is felléphet, kb. 0.5 %-os gyakorisággal. A tünetek jelentkezhetnek lassú fokozódást mutatva, de betörhetnek ijesztő váratlansággal is.

A társadalmi helyzet, iskolázottság, intellektus nem befolyásolja a tünetek jelentkezését.

Mi okozza a kényszerbetegséget?

A különböző iskolák, elméletek eltérő magyarázattal szolgálnak:

  • A betegség családon belüli halmozódást mutat. Az ikerkutatások is megerősítik a betegség genetikai hajlamosítottságát.
  • Az agyállomány műszeres vizsgálatával egy meghatározott terület működészavarát találták.
  • A tünetek hátterében– az agyban folyó ingerület átviteléért felelős – szerotonin rendszer alulműdödése is igazolást nyert.
  • A hormonális változás kóroki szerepét szintén valószínűsítik / pl. szülést követően, pubertáskor/.
  • A különböző pszichológiai iskolák eltérő pszichés kóroki tényezőket feltételeznek:
depresszio44

A pszichoanalitikus elmélet a betegség eredetét a tisztaságra szoktatás idejére teszi. A pszichoszexuális fejlődés elakadást, fixációját feltételezik a későbbi tünetek mögött. A pszichoszexuális fejlődés genitális szakaszában fellépő trauma, – amely lehet az erőszakos szobatisztaságra szoktatás, – a fejlődés elakadását, anális szintre történő regresszióját okozza. A későbbiekben hormonális változás, aktuális pszichés trauma hozhatja felszínre a tüneteket.

A viselkedésterápiás elméletek azt vallják, hogy a kényszeres viselkedés egy hibás tanulási folyamat eredménye. A kényszergondolat elhárítására fellépő viselkedés a szorongás csökkentésén keresztül megerősítő jelleggel bír.  A kedvező tapasztalat miatt a reflexes kapcsolat megerősödik, a kényszeres viselkedést akár extrém mértékűvé fokozva.

Összefoglalva megállapítható tehát, hogy a kényszerbetegség eredetéről még nincs pontos tudásunk. Vélhetően genetikai, neurobiológiai, hormonális hajlamosító tényezők mellett kisgyermekkori traumák, hibás tanulási folyamat, és aktuális pszichés stresszorok járulhatnak hozzá a tünetek fellépéséhez.

Együttes előfordulás más pszichés betegségekkel

Tapasztaljuk, hogy a kényszerbetegség mellett egyidejűleg egyéb mentális betegségek is gyakran megjelennek. Leggyakrabban a depresszióval, pánikbetegséggel, fóbiákkal, generalizált szorongással társul a kényszerbetegség. Emellett tic és Tourette szindróma – akaratlan gyors mozgások, hangadások, káromkodások jellemzik – is gyakrabban szövődik kényszerekkel, mint az statisztikailag indokolt volna.

Kényszeres személyiségzavar tünetei hasonlóak a kényszerbetegség tüneteihez. Jellemzően a pedantéria, takarékosság és makacsság / rigiditás/ uralják a kényszeres személyiséget. Ebben az esetben azonban hiányzik a betegségtudat, a beteg a kényszeres gondolatait énazonosként éli meg, helyesnek tartja, nem akar tőlük szabadulni. Így a konfliktus inkább a paciens és a környezete között feszül.

Az evési zavarok / bulimia, anorexia nervosa/ és az impulzuskontroll zavarok közé sorolt kórképek / ilyenek a kóros játékszenvedély, internetfüggőség, pirománia, kleptománia, kényszeres vásárlás, trichotillománia – a haj és a szőrzet kényszeres tépegetése -, a testedzéshez és az egészséges étkezéshez való szélsőséges, kényszeres ragaszkodás szintén mutatnak olyan jellegzetességeket, mely a kényszerbetegség tüneteire emlékeztet.

A betegség lefolyása

Különböző lefolyást mutathat a kezeletlen kényszerbetegség. Előfordul, hogy egyszeri fellángolás után nem ismétlődik többet. Máskor hullámzó lefolyást mutat, akár az aktuális életeseményektől függetlenül is. A krónikussá válás mégis komoly kockázatot jelent ennek a betegségnek az esetében. Kezeletlenül jelentős megterhelést ró a paciensre, és sokszor annak környezetére is. Az elhúzódó, – sokszor eltitkolt – szorongások korlátozzák a mindennapi életvitelt, az előrelépést magánéleti, szakmai és egzisztenciális téren egyaránt. Másodlagos betegségként pedig megjelenhet a depresszió, az elkerülő viselkedés, akár az alkoholfüggőség.

Terápiás lehetőségek

A kényszerbetegség kezelésére ma már célzott és hatékony technikákat alkalmazunk. Az esetek túlnyomó többségében a pszichoterápia és a gyógyszeres terápia, illetve ezek kombinációja bizonyul eredményesnek.

A pszichoterápiás módszerek közül a dinamikus, feltáró terápia és viselkedésterápia hatékonysága kiemelhető.

A dinamikus, feltáró terápia során a paciens és pszichoterapeutája közösen igyekszik feltárni a kora gyermekkori traumákat, sérüléseket. A terápia nyújtotta biztonságos közegben lehetségessé válik tudatosítani a kapcsolatot a régmúlt eseményei és az aktuális tünetképzés, személyiségbeli jellemzők, stresszorok között. A tünetek lelki funkciója értelmezhetővé válik.

A viselkedésterápia hatékonyságát már több vizsgálatban igazolták. Különböző technikákat alkalmaznak a terápia során, együttesen, vagy egymást követően. a leggyakoribbak ezek közül:

  • ingerexpozíció, majd ezt követő válaszmegelőzés – a pacienst kiteszik egy szorongató, kényszergondolatokat és cselekedeteket provokáló helyzetnek / pl. szennyezett tárgy érintése/, majd megakadályozzák a válaszreakciót / a tisztálkodást/
  • túlceremónizálás – a szokásos rituálékat még intenzívebben, hosszasabban végeztetik
  • paradox intenció– a paciens szokásos kényszereit a megszokottnál nagyobb számban írják elő
  • habituációs tréning – a kényszergondolatok leírása annyiszor, mikorra már nem vált ki szorongást
  • gondolat stop – a felidézett kényszergondolat megállítása stop utasítással

A pszichoterápiás módszerek és technikák mellett fontos a pszichoedukáció, a paciens és hozzátartozóinak tájékoztatása, felvilágosítása a betegség jellegéről, a várható lefolyásról, terápiás lehetőségekről.

A gyógyszeres terápia során a szerotonin visszavételt gátló antidepresszánsok közül érdemes elsőkét választani. Emellett kiegészítő kezelést jelenthetnek a szorongás- és feszültségoldók. Az alkalmazott antidepresszánsok hatástalansága esetén kettős támadáspontú / szerotonin- és noradrenalin visszavételt gátló/ antidepresszánsokat, vagy antipszichotikumokat adhatunk.

A gyógyszeres és/vagy pszichoterápia sikertelensége esetén végzett műtétek sikeréről számolnak be a szakirodalomban. A túlaktivált idegpályák egyes pontjait lézeres technikával roncsolják, ezzel elősegítve a biokémiai egyensúly megteremtését.

A betegség lefolyása szempontjából fontos és meghatározó a mielőbbi terápiás beavatkozás, hiszen a krónikussá váló tünetek kezelése már nehezebb, és a személyiség alakulására is károsan hat az elhúzódó szorongás, titkolózás, izoláció.

 

 

 

Cikk címkék