A depressziónak ebben a típusában nem feltétlenül a hangulati nyomottság játssza a vezető szerepet. Bár általában megfigyelhető a hangulati nyomottság, jellemző ennek reaktivitása. Kedvező külső hatásra átmenetileg javulhat a hangulat, a paciens élénkebbé, vidámabbá válik. Emellett jellemző, hogy a – a tipikus depressziótól eltérően, – fokozott étvágy és alvásigény jelentkezik, ami általában hízással jár.
Jellemző a nappali fáradékonyság, álmosság, a figyelmi- és memóriazavarok, koncentrációs nehézség. Gyakori a bénultság érzése, mely sokszor a végtagokban jelentkezik. Gyakoriak a szorongások, melyek akár pánikroham formájában is jelentkezhetnek. A teljesítmény, a terhelhetőség a munka – és tanulás terén egyaránt lecsökken.
A fenti tünetek mellett tipikus személyiségjegyek figyelhetők meg. A paciens – a típusos depresszióban szenvedőtől eltérően – fogékony a külső környezeti ingerekre. A pozitív irányú kilendülés mellett a negatív hatásokra is intenzíven reagál. Gyakori a sértődékenység, túlérzékenység, a külvilági ingereknek való fokozott kiszolgáltatottság. Jellemzőek az önértékelési zavarok, önvádlások, bűntudat. Sok paciens számol be reménytelenség,- kiúttalanság- és tehetetlenség érzésről, a jövőkép negatív irányba mozdul. A társadalmi kapcsolatok beszűkülnek, a párkapcsolatok, – a szexuális érdeklődés is – sérülnek.
A pszichés tünetek, személyiségjegyek mellett gyakoriak a testi panaszok is. Fejfájás, szédülés, bizonytalan mellkasi tünetek, emésztőszervi problémák mellett jellemzőek a mozgásszervi panaszok, gerincfájdalmak.
A betegség tartós fennállása másodlagosan alkohol- és/vagy nyugtatószer függőséghez vezethet. A paciensek fokozottan veszélyeztetettek lehetnek öngyilkosság irányában.
Az atípusos depresszió hátterében, – megegyezően több más mentális betegséggel, – gyakran kerülnek felszínre korai lelki sérülések. Egyszeri súlyos gyermekkori trauma, szeretett személy elvesztése, sérült anya-gyermek kapcsolat, a szülők, gondozók lelki betegsége, pszichoszociális stresszorok, tartós elszakítottság, izoláció egyaránt a személyiség pszichés sérülékenységének fokozódásával járhat.
Az atípusos depresszió kezelése szintén gyógyszeres, – és pszichoterápiás úton történhet.
A gyógyszerek közül előnyben kell részesíteni az antidepresszánsokat a nyugtatók adásával szemben. Ezzel nem csak hatékonyabb terápiás beavatkozást lehet elérni, de el lehet kerülni nyugtatók, altatók adásával előbb-utóbb kialakuló függőséget is.
Többféle pszichoterápiás módszer közül lehet választani. Ebben meghatározók lehetnek a tünetek, a paciens személyisége, és affinitása valamelyik irányzat iránt, a kora gyermekkori sérülés elszenvedése. A módszerek közül kiemelném a dinamikus-, feltáró pszichoterápiát, a kognitív-behavior módszereket és a relaxációs technikákat.
Gyakran a gyógyszeres-, és pszichoterápia kombinációja kínálja a legeredményesebb megoldást.
