ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL A DEPRESSZIÓRÓL
A depresszióról már mindenki hallott. Mindenkinek van valamiféle képe arról, mit is jelent számára ez a fogalom. Sokaknak van olyan rokona, ismerőse, akit a környezete depressziósként tart számon.
Mi az, ami nem depresszió?
Gyakran előfordul, hogy rossz kedvünket, bánatunkat, veszteségünket, önbizalmunk hiányát, fáradtságunkat, alvászavarunkat valamiféle címkével látjuk el, – nem ritkán depressziósnak minősítve magunkat.
Pedig a fenti érzések, hangulatok az egészséges lelki működés részei lehetnek.
Egy szeretett személy elvesztése felett érzett fájdalom természetes módon hordozhat magában önvádlásokat, bűntudatot, a megmásíthatatlanság élményét.
Kapcsolati sikertelenségünket, teljesítménybeli kudarcainkat gyakran kísérik önértékelési zavarok, levertség, visszahúzódás a társas kapcsolatoktól.
Hosszan lehetne sorolni azokat az állapotokat, melyek, – bár nem vágyott, – mégis természetes részei lelki életünknek.
Az átmenet az egészséges lelki folyamatok és a betegség között nem éles. Így a tartós lehangoltság már elérheti azt a mértéket, melyet már joggal tekinthetünk depressziós állapotnak.
A depresszió mind megjelenési módját, mind kórokát tekintve igen színes kórkép.
Valószínűleg a leggyakoribb lelki betegség.
Mi a depresszió?
Rendszerint a vezető tünet a hangulati élet zavara. A depressziós ember nyomott hangulatán igen nehéz, vagy lehetetlen változtatni. Érdeklődését nem ragadja meg semmi, nem lát reményt a változásra. Élete örömtelenné válik, mindent sötét színben lát, szorong.
Emellett jellemző a lelki- és fizikai gátoltság. A depresszióban szenvedő fáradt, képtelen koncentrálni, gondolkodása megnehezül, teljesítménye lecsökken. A mozgása is lelassul, darabossá válik. Megváltozik, – rendszerint csökken – az étvágy, alvászavar jelentkezik.
Súlyos esetekben a depresszióhoz téveszmék társulhatnak, hallucinációk jelentkezhetnek. Máskor erős öngyilkossági késztetések lépnek fel. Ilyen esetekben feltétlenül indokolt kórházi kezelést igénybe venni.
A depresszióhoz gyakran társulnak testi tünetek. Gyakori a mellkasi- nyaki szorítás érzése, fejfájás, székrekedés, gyomor-bélpanaszok, gerincfájdalom, légúti panaszok.
Az állapot jellegzetes napszaki ingadozást mutathat. Jellegzetesen reggel erősebbek a tünetek, és a nap előrehaladtával oldódik a nyomottság. Az alvászavar és a szexuális élet zavarai is gyakori jelenségek.
A depresszió azonban nem mindig mutatja a fent leírt, jellegzetes képet. Gyakran más tünetek által elfedve jelentkezik.
Leggyakoribb a típusos változat az, mikor a normális hangulati, lelki jelenségek megtartottsága mellett a fent említett testi tünetek az uralkodóak. Ilyenkor természetesen a fizikai kivizsgálás kerül előtérbe, mely vizsgálati eredmények negativitása hívja csak fel esetleg az orvos figyelmét a háttérben csendben meghúzódó hangulati nyomottságra.
Külön csoportot képez az a tünet együttes, melyben enyhe hangulatzavar mellett domináló a szorongás, mely rohamok formájában is jelentkezhet.
A napi ritmus is megváltozhat. Nem-típusos esetben délután-este kifejezettebb a hangulati nyomottság.
Alvászavar helyett túlzott aluszékonyság jelentkezhet.
Az étvágytalanság helyett féktelen evés lehet a meghatározó.
Nem ritka, hogy a depresszió jelentkezése évszaki ingadozást mutat. Minden érzékelhető ok nélkül, minden év egy adott időszakában felüti a fejét.
Máskor a depressziót indokolotlan feldobottság, felhangoltság váltja, a két állapot egymást válthatja, akár hónapokon keresztül.
Gyakran tapasztaljuk, hogy a depresszió másodlagosan, egyéb lelki, vagy fizikai betegségek kísérőjeként lép fel. Krónikus fájdalom mellett előbb-utóbb elkerülhetetlenül fellép a depresszió.
Alkohol- és drogbetegség hátterében szintén állhat krónikus depresszió, mely – talán sok évvel korábban – arra késztette a beteget, hogy ezekkel a szerekkel próbáljon enyhíteni hangulati nyomottságán.
Szoros a kapcsolat a táplálkozási zavarok / étvágytalanság, anorexia nervosa, bulimia/ és a depresszió között is.
Egyre több vizsgálat igazolja a szenvedélybetegségek és a depresszió szoros kapcsolatát.
A depressziós gyermek
TerápiaA depresszió nem mindig szorul kezelésre. A kiváltó tünet, jelenség, konfliktus, vagy egyéb probléma elmúltával rendez?dik a hangulati élet zavara is.Kinek-kinek meglehet a maga jól bevált módszere depressziója oldására. Pihenés, a stresszes, vagy szorongató helyzetek elkerülése, testedzés, zene hallgatás, életritmus, életmód változtatása, stb. mind segítség lehet a kóros hangulati nyomottság kezelésére.Van azonban, hogy úgy érezzük, magunk már nem bírunk megküzdeni a helyzettel, próbálkozásaink nem vezetnek eredményre. Ilyenkor érdemes segítséghez fordulni, új eszközöket bevetni.
Megint különbözhetünk a tekintetben, merre is indulunk el a segítségkérés útján.
Van aki a jóga, a meditáció, relaxáció felé veszi az irányt. Mások csoportos pszichoterápiás helyzetet keresnek / pszichodráma, csoportos dinamikus terápia/.
Megint mások pszichológusok, vagy pszichiáterek egyéni terápiás segítségét keresik.
Itt megint válaszút elé kerülhetünk. Már szakember segítségével dönthetjük el, hogy a gyógyszeres, – vagy pszichoterápia , vagy a kettő kombinációja hozza legkielégítőbb változást. A pszichoterápiák között is kereshetünk hozzánk közel állót.
Ha gyermekeken veszünk észre „ gyanús” tüneteket, szintén érdemes szakemberhez fordulni. Annál is inkább, mert az ? esetükben a fellép? lelki jelenségek, panaszok megfejtése nehezebb lehet, mint felnőttek esetében.
Azt javaslom, semmiképpen ne fogadjuk el a depressziós állapotot, ne süppedjünk bele. Gondoljuk végig, dolgozzunk ki egy tervet arra nézve, mit tehetünk állapotunk, hangulatunk, közérzetünk jobbá tétele érdekében. Ha megvan a terv, könnyebb már ez elindulás ezen az úton….
Dr. Pálvölgyi Rita
www.harmoniamuhely.hu
palvolgyirita(@)upcmail.hu
