A pszichés betegségek azon csoportjába tartozik, amely nehezen kerül felismerésre. A paciensek már belszervi, neurológiai, reumatológiai kivizsgálások sorozatán lehetnek túl. Az ismétlődő negatív eredmények, a háttérben fennálló tartós érzelmi konfliktusok, elhúzódó, megterhelő élethelyzetek terelik a szakemberek figyelmét a pszichés eredet irányába.
A fájdalom egy-, vagy akár több területet érinthet. A háttérben nem diagnosztizálható testi betegség, vagy ha van is, az semmiképp nem indokol ilyen mértékű fájdalmat, és ezzel együtt járó szenvedést. A tünetek akarattal nem befolyásolhatóak.
A szomatoform fájdalomzavarként a leggyakrabban jelentkező tünetek: fej- / és arc/fájás, hát-, és derékfájás, egyéb reumatológiai tünetek, izomfájdalmak, alhasi panaszok.
Jellemző, hogy a fájdalomcsillapítók hatástalanok, vagy hatásuk nem kielégítő. Emiatt a betegek már sokféle szert kipróbáltak, és nem ritka, hogy függőség alakult ki a fájdalomcsillapító szerekre. Más pacienseknél másodlagos depresszió lép fel. A kialakuló alkohol- és nyugtatószer függőség sem ritka jelenség, mivel az érintettek igyekeznek fájdalmukat ezekkel a szerekkel enyhíteni.
A feltáró interjúk során a háttérben különböző pszichés kórokok kerülnek felszínre. Ezek lehetnek:
- elhúzódó pszichotrauma / gyász, válás, súlyos betegség a családban stb./
- a személyiség pszichés sérülékenysége
- elfojtott indulatok, düh, agresszív késztetések
- fokozott dependencia szükséglet – a krónikus fájdalommal együtt járó betegségelőny, fokozott figyelem, törődés az egészségügyi ellátó rendszer és a család részéről egyaránt
- szexualitáshoz kapcsolódó tudattalan konfliktusok,
- pszichoszociális stresszorok, stb.
A gyógyuláshoz vezető út a felismeréssel veszi kezdetét. Gyakran a háziorvos az, akinek a kezében összefutnak a negatív vizsgálati eredmények, és aki számára – mivel jól ismeri a pacienst, – a lelki okok először kirajzolódnak. A fenti összefüggéseket azonban a paciensnek is fel kell ismernie.
A terápia lehet gyógyszeres-, vagy pszichoterápia, vagy ezek egyidejű kombinációja. A gyógyszerek közül az antidepresszánsok részesítendők előnyben, hiszen a nyugtatókhoz gyakran már kialakult a hozzászokás, de ha nem is szedte korábban a beteg, hosszú távú kezelésre nem javasolhatók.
A sokféle pszichoterápiás módszer közül megemlítendők a dinamikus feltáró terápiák, melyek a pszichés tényezők felismerésében és feldolgozásában segítenek. Emellett közvetlen lelki támogatást nyújtanak a paciensnek.
A pszichoedukáció segít a hibásan rögzült tanulási folyamatok korrekciójában, a pszichoszociális stresszorok felismerésében és csökkentésében. A családtagok bevonásával közvetlenül csökkentheti a környezeti faktorokat, illetve a hozzátartozók számára is lehetőséget teremt a tünetek korábbiaktól eltérő kezelésére.
A relaxációs technikák, – mint az autogén tréning, joga, meditáció – hasznos segítséget nyújthatnak a tünetek oldásában, a pszichés feszültség, szorongás megszüntetésében.
