Betegségek

A depresszióval gyakran együtt járó betegségek

A (major) depresszióval együtt járó betegségek, komorbiditás

A komorbiditás kutatása a múlt század második felében vette kezdetét.  Komorbiditásról beszélünk, ha egynél több specifikus betegség áll fenn egy betegben egy meghatározott időszak alatt. / Feinstein 1970/.

Egyrészt a komorbiditás jelentkezhet pszichiátriai betegségek kapcsán. Másrészt a pszichiátriai betegségek gyakran társulnak más, szomatikus betegségekkel.

A felmérések szerint a felnőtt lakosság 60 %-a szenved valamilyen testi betegségben. Az érintettek 30 %-ánál valamilyen pszichiátriai zavar is kimutatható. A teljes népesség negyede szenved valamilyen mentális betegségben, közöttük 68%, akiknél testi betegség is diagnosztizálható.

A betegségek együtt járásának – komorbiditásának- lehetősége körültekintést, alapos vizsgálatot igényel. Ennek hiányában a társbetegség megléte diagnosztizálatlan, kezeletlen maradhat, teret nyitva a késői szövődmények, újabb betegségek megjelenéséhez.

A társbetegségek felléphetnek egyidejűleg, de időben akár jelentősen eltolódva is.

Előfordul, hogy két betegség csak véletlenszerűen jelentkezik egyszerre, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a ritkább lehetőség. Az esetek többségében az egyes betegségek kölcsönösen hatnak egymásra, befolyással vannak a komorbid betegség időtartamára, lefolyására, annak terápiás lehetőségeire.

A közelmúlt kutatásai, vizsgálati eredményei pedig azt mutatják, hogy a komorbid betegségek gyakran kimutatható egy közös biológiai alap, amely az együtt járó betegségek bázisát képezi. Ez a biológiai alap genetikai és környezeti faktorokat is magában foglal. Az örökletes hajlamosító tényezők és az életút folyamán jelentkező környezeti hatások együttesen válnak a mentális és testi betegségek okozójává.

A környezeti tényezők lehetnek függetlenek az egyéntől, pl. genetikai tényezők, természeti katasztrófák, társadalmi traumák, balesetek, fertőzések, stb. Vannak azonban olyanok, melyekre közvetlen hatással lehetünk, pl. életmód, táplálkozás, fizikai aktivitás, stressz mértéke.

Egy adott inger különböző módon és mértékben hat az egyes emberekre. Az eltérő hatást több ok magyarázhatja. A személyiségtípus, a pszichés és biológiai érzékenység /vulnerábilitás/, a megelőző traumák, az életmód, a stressz mértéke, az aktuális lelki állapot, stb. Ha a megküzdő / koping/ mechanizmusok megfelelően működnek, kisebb a valószínűsége akár pszichés, akár testi betegség fellépésének.

A stressz önmagában is súlyos rizikófaktornak tekinthető. Központi idegrendszeri hatásai pszichés megbetegedéseket okoznak, perifériás hatásai a hipofízis-hipothalamus-mellékvesekéreg tengelyen keresztül az immunrendszert, endokrin működést, és az autonóm rendszereket károsítva  vezetnek szomatikus betegségek megjelenéséhez.

 

A pszichés  és testi betegségek komorbiditása

Major depresszió és cukorbetegség /diabétes mellitus/

A depresszió előfordulása diabeteszes paciensekben háromszor gyakoribb, mint az átlag lakosság körében. Ma úgy látjuk, hogy a depresszió és a cukorbetegség kölcsönösen hatnak egymásra. A depresszió hajlamosít a diabetes kialakulására, egy kutatás adatai szerint 60%-kal növelve annak esélyét. A cukorbetegség fennállása pedig hajlamosít depresszió megjelenésére.

Egyes elméletek a cukorbetegség krónikus jellegéből fakadó tartós stresszre, az életminőség ezzel járó romlására hívják fel a figyelmet. Ezek a hatások hosszútávon depresszió kialakulását okozhatják.

Más elméletek szerint a depresszió megjelenése az elsődleges, ami bizonyos biokémiai folyamatokon keresztül vezet az inzulin rezisztencia, majd a diabétesz megjelenéséhez.

 

Kardiovaszkuláris betegségek és depresszió

E két betegségcsoport vezető megbetegedési-, és halálokként szerepel a modern társadalmakban. A depresszió, – mint ahogy a tartós stressz és a szorongás is, – a kardiovaszkuláris betegségek rizikófaktorának tekinthető. Jelentős mértékben közrejátszik a magas vérnyomás, az érszűkület, a stroke, a miokardiális infarktus kialakulásában. A két betegségcsoport esetén közös biológiai alapot feltételeznek, mely hajlamosít ezek együttes fellépésére. A szerotonin a központi idegrendszerben a hangulati életet, szorongásszintet szabályozza /más, hasonló transzmitter anyagokkal együtt/. A periférián, a véráramban pedig a trombociták működésére, – ezeken keresztül az érrendszeri megbetegedésekre – hat. A szerotonin tehát a pszichés, és szomatikus betegségek komorbiditásának egyik központi szereplője.

Régi tapasztalat, – és szintén a komorbid betegségek meglétét igazolja, – hogy különböző személyiségtípushoz eltérő érrendszeri betegségek társulhatnak.

Depresszió és daganatos betegségek kölcsönösen hatnak egymásra. A rosszindulatú betegségek súlyos terhet jelentenek a paciensre, lelki és testi szinten egyaránt. Daganatos betegségekben sokkal gyakoribb a depresszió megjelenése, mint az átlag népességben. A depresszió megléte rontja a túlélési esélyeket daganatos betegségekben. Másrészről depressziós betegekben szintén magasabb arányban tapasztalták a daganatos betegségek megjelenését.

 

A demenciák és depresszió

A demencia organikus neurológiai betegség. Tünetei részben kognitív működést érintik, mint a memória, figyelmi funkciók, koncentrációs képesség, pszichés tempó, stb. Emellett az esetek többségében megjelennek a depresszióra jellemző pszichés tünetek is. Az örömképesség elvesztése / anhedónia/, az akarati- és érzelmi élet hanyatlása, az érdeklődés visszavonása a külvilágról tipikus depressziós tünetek.

A gyulladásos folyamatok szintén biológiai bázisát jelenthetik a komorbid mentális és testi betegségeknek.

A metabolikus szindróma magas vérnyomással, elhízással, inzulin rezisztenciával, az LDL koleszterin és a vérzsírok emelkedésével jár. Ez szomatikus szinten érrendszeri problémákhoz, szívbetegséghez, diabétesz, pajzsmirigy betegség kialakulásához vezethet. Komorbid betegségként pedig megjelenhetnek a pajzsmirigy alul működésének mentális tünetei és a depresszió.

Komorbiditást igazolt a COVID-19 betegség és a pszichiátriai kórképek között egy friss vizsgálat: ismert pszichés betegségben szenvedők között nagyobb a koronavírus-fertőzés gyakorisága, míg a COVID-19 betegek között nagyobb az új pszichés betegségek kialakulásának kockázata, mint az átlagpopulációban.

A Lancet Psychiatry folyóiratban publikált tanulmányban több, mint 62 ezer COVID-19 beteg kórtörténetét hasonlították össze más, akut betegség lefolyásával. és Azt tapasztaták, hogy COVID-19 lezajlása után duplájára emelkedett az új pszichiátriai diagnózisok száma az újonnan igazolt testi betegségekhez képest.  A leggyakoribb diagnózisok a szorongás, depresszió és az alvászavarok voltak.
Azok között, akiknél korábban már felállítottak pszichiátriai diagnózist 65%-kal magasabb volt a COVID-19 diagnózisának előfordulása, mint azok körében, akiknek nem volt pszichiátriai alapbetegsége.

Mindezek alapján a kutatók a pszichiátriai kórelőzményt a COVID-19 önálló rizikófaktorának tekintik.

Hosszútávon várható, hogy a COVID-on átesett paciensek egy részénél poszttraumás stressz szindróma /PTSD/ tünetei fejlődnek ki.

 

Depresszió és pszichiátriai betegségek komorbiditása nehezebben vizsgálható, mert a tünetek gyakran összefolynak, atípusosak, változékonyak.

Depresszió és szorongásos betegségek komorbiditásának különböző megnyilvánulási formáját tapasztalhatjuk. Ha egyszerre jelentkeznek, de egyik tünet együttes sem domináns a másikhoz képest, „Kevert szorongásos és depressziós zavar”-ról beszélünk /BNO 4120/.

Elhúzódó szorongásos betegségek /pánikbetegség, agorafóbia, kényszerbetegség, generalizált szorongás, szociális fóbia, poszttraumás stressz zavar/ tartós fennállása másodlagosan vezethet depresszióhoz a megküzdő mechanizmusok /koping/ gyengülésekor. Ilyenkor fontos az alapbetegség felismerése, kezelése.

A major depressziónak a szorongás meghatározó tünete lehet.

 

Depresszió és szenvedélybetegség

A depresszió 20-25%-ban szövődik alkohol- és drogfüggőséggel. A szerhasználat rövidtávon enyhít a megterhelő tüneteken. Gyakran tapasztaljuk, hogy mikorra a paciens kezelésbe kerül, már a szenvedélybetegség tünetei a meghatározóak, elfedik az alapbetegséget.  Az alkohol és kábítószer fogyasztásról történő leálláskor ismét előtérbe kerülnek a depresszió tünetei.

Elvonásos tünet együttes megjelenése esetén, – az ismert fizikai és mentális tünetek részeként – a depresszió is megjelenik.

 

Depresszió és személyiségzavarok 10-15%-ban társulnak egymással.

Egyes személyiségzavaroknak a depresszió meghatározó tünete. Más esetben a szociális alkalmazkodás, a magánélet, a szakmai életút kudarcai vezetnek depresszív állapothoz, ezzel tovább rontva a kilátásokat és a javulás esélyeit.

Skizofrénia is társulhat hangulati zavarokkal. A két tünet együttes egyidejű fennállásakor skizoaffektív zavarról beszélünk. Ez esetben a skizofrén jellemzők mellett mániás és depressziós ciklusok váltakoznak. A skizofréniát másodlagosan is követheti major depresszió.

Minden felsorolt esetben fontos, hogy a betegség felismerése és a kezelésbe vétel minél korábban megtörténjen, hiszen a komorbid betegségek kölcsönösen negatívan hatnak egymásra, és a kor előrehaladtával romlanak a gyógyulás esélyei.

Idős korban a komorbid betegségek egyre gyakrabban fordulnak elő. A kezelést megnehezíti, hogy a tünetek elfedik egymást. Emellett a gyógyszer interakciókkal is számolni kell, melyek beszűkítik a választható szerek számát. Számolni kell azzal, hogy a gyógyszerek lebomlása lassabb lehet, ezért óvatosan, alacsony adagokkal szabad csak kezdeni a kezelést.

 

 

 

Related Articles

Back to top button
Close