A depresszió komplex mentális betegség, szerteágazó tünetegyüttes. Hatása érvényesül a lelki és testi folyamatokban, a szociális kapcsolatokban, a tanulás és munkavégzés, és az életminőség egyéb területein.
A vezető pszichés tünetek a következők: a hangulat nyomottsága, kedvetlenség, a motiváció hiánya, örömtelenség, szorongások, alvászavar, önértékelési zavarok, gátoltság, indulatosság, reménytelenség érzés, öngyilkossági fantáziák, majd ezek talaján kialakuló öngyilkossági kísérletek.
A testi tünetekben a táplálkozás zavara, / étvágytalanság, vagy túlzott táplálékbevitel, elhízás/, a testi higiéné elhanyagolása, pszichoszomatikus betegségek megjelenése, az immunrendszer meggyengülése lehetnek a vezető tünetek.
Depresszió már gyermek- és kamaszkorban is felléphet. Ebben az időszakban a depresszió megjelenése még a felnőttekétől eltérő tünetekkel járhat. Figyelmetlenség, a teljesítmény romlása, társas kapcsolatok beszűkülése, elutasító, bezárkózó magatartás, alvászavar, rémálmok jelentkezése.
Gyermek- és kamaszkorban különösen fontos, hogy a fiatal környezetében élő felnőttek / szülők, tanárok, háziorvos/ tájékozottak legyenek a tüneteket illetően, és felismerjék a depresszió tünet együttesét. Ebben a korban még nehezen azonosítják a fiatalok betegségüket, vonakodnak segítséget kérni.
Máig a depressziós felnőttek és fiatalok jelentős része ellátatlan, nem kerül megfelelő szakorvosi kezelésbe. Ez a tény súlyosan rontja a betegek életminőségét, lehetőségeit és fokozza az öngyilkosság kockázatát.
A kezelésbe került depressziós betegek terápiája gyógyszeres, és/vagy pszichoterápiás kezelésből állhat. Optimális eredmény a két módszer kombinációjától várható.
A gyógyszeres kezelés az esetek többségében szorongásoldó és hangulatjavító kezelésből áll. Az előbbit átmenetileg, – a lehető legrövidebb ideig – a szorongásos tünetek, alvászavar oldódásáig adjuk, szem előtt tartva a hozzászokás lehetőségét.
Az antidepresszánsok hosszútávon adható készítmények. Fontos, hogy elhagyására csak a teljes gyógyulást követően, szoros szakorvosi felügyelet mellett kerüljön sor.
Ideális esetben a gyógyult beteg időszakos kontrollja szükséges. Ezek során fel lehet tárni az esetleges maradvány tüneteket, – mint pl. örömtelenség érzése, öngyilkossági fantáziák fennmaradása, elakadás a személyiségfejlődés, vagy a társas kapcsolatok terén. A tartós örömtelenség állapota fokozza az öngyilkosság kockázatát. Ha ezekkel a tünetekkel találkozunk, szükséges lehet az ismételt szorosabb kontroll, vagy terápiába vétel.
A nemzetközi és hazai kutatások egyöntetűen és egyértelműen megerősítik az antidepresszív terápia eredményességét a depresszió összes tünetének oldódása, az öngyilkossági fantáziák, – és öngyilkossági kísérletek – visszaszorulása, az életminőség javulása terén kamasz és felnőttkorban egyaránt.
