A túlsúlyosságról általánosan elterjedt tudásunk, hogy népbetegség, melynek mértéke nagyon függ társadalmi, gazdasági tényezőktől. Másodlagos betegségek kialakítására hajlamosít. Ilyenek lehetnek a magas vérnyomás, a cukorbetegség, érrendszeri és légzőszervi megbetegedések, ízületi problémák. Mindezek jelentős hatással vannak az életminőségre és az életkorra is.
Az anorexia nervosa tünet együttese, – bár korábban sem volt ismeretlen, – az elmúlt 50 évben került a figyelem előterébe. a 60-as évektől írták le a betegséghez kapcsolódó testképzavart. Hamarosan önálló kórképként definiálták a bulimia nervosa-t.
Mára a klinikai súlyosságú evészavarok aránya az un. nyugati világban 2-3 % körül mozog. A megbetegedések száma növekszik, és ezzel egyidejűleg új, – korábban önálló betegségként nem diagnosztizált – evészavarok is elterjedőben vannak.
Anorexia nervosa-t akkor diagnosztizálunk, hogy testsúly a kívánatoshoz képest 15 %-kal csökken. Jellemzően 12-18 éves kor között jelentkezik, gyakrabban lányoknál. Jellemző a súlygyarapodástól való beteges félelem, a testképzavar. Még súlyosan lefogyott állapotban is súlyfölösleget látnak magukon az ebben érintettek. Kísérő tünetek lehetnek: a menses elmaradása, száraz bőr, hajhullás, emésztőszervi panaszok, alacsony vérnyomás, szívritmuszavarok, a testhőmérséklet csökkenése, a pajzsmirigy csökkent működése, álmatlanság, koncentrációs nehézségek, eltávolodás a valóságtól.
Megkülönböztetjük az anorexia restriktív / megszorító, diétázó/ és purgáló / hánytatás, méregtelenítés, stb./ formáját.
Az anorexia nervosa súlyos betegség. Az esetek nagy részében a pacienseknek néhány év alatt sikerül visszanyerni a testi- és lelki egyensúlyt, de jelentős számban torkollik az állapot a vészes lesoványodásba, az anyagcsere felborulásába, és halálos kimenetelű is lehet.
Az anorexiások személyisége jellemző vonásokkal leírható. Gyermekkorban ők sokszor „mintagyerekek”. A betegség megjelenésekor gyakori a teljesítményorientáltság, a perfekcionizmus / tökéletességre törekvés/. Megfigyelhető az önértékelés zavara, önmaga hibáztatására, bűntudatra való hajlam. A kortárs kapcsolatoktól rendszerint visszahúzódnak, mint ahogy a párkapcsolatoktól, a szexualitástól is. Érzelmeiket nehezen fejezik ki.
Mi okozza az anorexia nervosa-t?
Az anorexia nervosa fellépésére hajlamosító tényezők lehetnek egyéniek, örökletesek, szociokulturális hátterűek. Egyéni hajlamosító faktor lehet az alacsony önértékelés, a családon belüli súlyos konfliktusok, a túlzott szülői elvárások, de a gondoskodás hiánya, vagy elégtelen volta, a fizikai bántalmazás és a szexuális abúzus is. / Túry 2001/. A szociokulturális hatásokat elsősorban a média közvetíti. Az anorexiába hajló szépségideál, a modellek, népszerű médiaszereplők követendő mintaként szolgálhatnak. Bizonyos foglalkozások, sportok hajlamosítanak az anorexia nervosa kialakulására.
Közvetlen kiváltó tényezőkként szerepelhetnek a stressz, megterhelő élethelyzetek / pl. vizsgaidőszak, külföldi munkavállalás, munkanélküliség, stb./, depresszió. A diéta, a fogyókúra átfordulhat anorexiás tünetegyüttesbe.
Salvador Minuchin családterápiás iskolája a 60-as évektől a család strukturális modelljének elméleti keretei között értelmezte az anorexia nervosa megjelenését. Minuchin anorexiás serdülők családjával folytatott terápiái során jellemző családi mintázatot talált. Úgy látta, hogy az egyes családi alrendszerek / szülők, gyerekek, testvérek/ összegabalyodnak, egymással összefolynak. Túlzott beavatkozást érzékelt szülői oldalról. Ez megnyilvánult érzelemgazdagsággal is, de kontrolláló, önállóságot korlátozó módon is. A serdülők törekvése az önállóságra, a „szabadságra” megrengeti a korábbi családi harmóniát. Az anorexia képében megjelenő betegség visszatereli a fiatalt a családba. Új lehetőséget kínál a szülők számára a gyerekükkel való foglalkozásra, ezzel visszaállítva a korábbi családi egyensúlyi helyzetet. A serdülő korábbi önállósodási törekvése ezen túl a testsúly, a külalak, az étkezések feletti kontroll megőrzésére korlátozódik.
A bulimia nervosa jellemzően néhány évvel később jelentkezik / 17-25 éves korban/. Ez esetben is megjelenik a testkép zavara, a testsúly azonban lehet normális. Megőrzött a normális nemi működés. A betegséget a testsúly csökkentésére irányuló manipulációk jellemzik. / hánytatás, hasmenés előidézése, vízhajtás/. Ezt sokszor falásrohamok előzik meg. Szemben az anorexiásokkal, ők sokszor szociálisan nyitott, erős kontrollra törekvő személyiségek. A bulimiához társulhatnak különböző függőségek / alkohol, drog, stb./
Az anorexia és a bulimia nervosa keveredését is gyakran láthatjuk.
Az elmúlt években további, önálló egységként jellemezhető étkezési zavarokat írtak le.
A következőket emelném ki, dr.Túry Ferenc és munkatársai írására http://www.matud.iif.hu/2010/11/04.htm/ támaszkodva:
Újonnan jelentkező evési zavarok:
Multiimpulzív anorexia nervosa és bulimia nervosa. Az alapbetegség tünetei mellett jellemzőek az impulzuskontroll zavarai. Gyakran borderline / érzelmileg labilis/ személyiségzavar talaján lép fel. Jellemző rá az önsértő magatartás, az alkohol- és drog abuzusok, promiszkuitás, kleptománia.
Falászavar: Rohamokban jelentkező túlevés jellemzi a bulimiára jellemző tisztító manőverek nélkül. A túlsúlyosak 30%-a tartozik ebbe a betegségcsoportba.
Purgáló zavar: A bulimia nervosától eltérően nincsenek falásrohamok, jellemző viszont a rendszeresen visszatérő tisztítás / hánytatás, hashajtózás, vízhajtás stb./.
Orthorexia nervosa esetében „egészségesétel-függőség”-ről beszélhetünk. Az étel elkészítését kényszeres procedúrák kísérik, szigorú szabályok alakulnak ki az étkezésre vonatkozóan. A hangsúly nem a bevitt élelem mennyiségén, hanem annak minőségén van. Kóros mértékű szelekció figyelhető meg az egészségesnek, vagy károsnak ítélt ételek között. A megkülönböztetést kiterjedt hiedelem rendszerekkel támasztják alá. Kínosan kerülnek károsnak ítélt adalékanyagokat / színezék, tartósítószer/, az étel esetleges fertőződésének lehetőségét. Kiszorítják az étrendből az egészségtelennek minősített zsírokat, a genetikailag módosított élelmiszereket, a túl sok sót, cukrot, stb. Mások csak bioélelmiszereket fogyasztanak.
A tünetegyüttes hátterében gyakran egy testi betegség / gyomor-bélrendszeri elváltozás, allergia/ áll, melyet diétával próbál orvosolni a paciens.
Modern testkép zavarok:
Testdiszmorfiás zavar esetén az érintett elégedetlen valamely testrészével, ennek megváltoztatására, elrejtésére törekszik. Az ezzel való foglalatosság mértéke túlzó, a testrész megítélése kórosan negatív. A tünetegyüttes kórosan befolyásolja az életminőséget, szélsőséges cselekedetekbe torkollhat.
Izomdiszmorfia esetén az anorexia nervosa tüneteinek ellentétével találkozunk. A végletekig hajszoltan izmos, kisportolt testüket látják az érintettek soványnak, gyengének. Rendszerint a férfiak szenvednek ettől a testképzavartól.
Testépítő típusú evészavar a nők esetében jellemző. Fő törekvésük a test zsírarány csökkentése. Az étkezés szigorú menetrend és összetétel alapján történik. A fő törekvés a test zsírarányának csökkentése. Ha a tervezett étkezést valami megzavarja, a kényszerbetegeknél tapasztalható szorongást élnek át.
A nem hagyományos női nemi szerep estén elutasítják, a társadalmi konvenció szerinti női szerepeket, de nemükkel elégedettek. Férfias tevékenységeket végeznek, férfiasan öltözködnek, férfias munkakört választanak.
A testedzés függőség egyre elterjedtebb, mindkét nem esetében megjelenő addikció. Nem az étkezés, hanem a túlhajszolt edzés áll a tünetek előterében. Az érintett minden egyéb tevékenységet, kapcsolatot alárendel az edzéseinek, súlyos konfliktusokat is vállalva. A tevékenységre vonatkozóan függőség alakul ki, elmaradásával megvonásos tünetek jelentkeznek. Az érintett szociális élete az edzőteremre korlátozódik, érdeklődési köre szintén erre szűkül, az életmód a mindennapi életében súlyos konfliktusokat generál.
Apotemnofília: a testkép integritásának sérülése. Az érintettek egyik – egyébként egészséges – testrészüket idegennek élik meg, és minden áron meg kívánnak szabadulni tőle, mindent megtesznek azért, hogy amputáltassák az adott testrészt.
Pregorexiának nevezik a terhesség során tapasztalható, túlzásba vitt fogyókúra jelenségét. Az ebben szenvedők nem tudják elfogadni a plusz kilók megjelenését, szigorú diétával és túlhajszolt edzéssel próbálják megőrizni alakjukat. A pregorexia mielőbbi pszichoterápiás kezelést indokol, hiszen az anya egészsége mellett veszélyezteti a magzat fejlődését, tápanyagellátását is.
A fentieket kiegészíteném egy speciális fóbiával. A hányásfóbia / emetofóbia/ – szintén közvetlenül hat az étkezésre. Az érintett állandó félelme, hogy olyan helyzetbe kerül, hogy hánynia kell, vagy a környezetében lévő ember elhányja magát. Emiatt életvitele, életminősége súlyosan korlátozott lehet. Az étkezésében is erős megszorításokkal él, kis mennyiségeket fogyaszt egyszerre. Az ételek összetételét, szavatosságát nagy körültekintéssel vizsgálja. Csak friss ételt fogyaszt kerül minden táplálékot, aminek a frissességéről nem tud meggyőződni. https://harmoniamuhely.hu/hanyasfobia-emetofobia/ cím alatt részletesen írtam erről a fóbiáról.
Az étkezési és testkép zavarok egyéb lelki problémákkal szövődhetnek. Gyakran tapasztalni társuló depressziót. Az öngyilkossági gyakoriság magasabb ebben a betegségcsoportban. Szintén az átlag feletti a kényszerbetegség és szenvedélybetegség megjelenése. Megfigyelték a hiperaktivitással való gyakoribb együttes megjelenését. A családban a hangulati zavarok nagyobb arányú előfordulását találták a kutatók a vizsgálatok során.
A terápiás lehetőségek:
Az evési- és testképzavarok elsősorban pszichoterápiával gyógyíthatók. A különböző módszerek közül a következőket emelném ki:
• dinamikus, feltáró terápia, pszichoanalízis
• kognitív-behavior terápia
• családterápia
• különböző – akár a problémára fókuszáló – csoportterápiás módszerek
• mozgásos terápiák / pl. táncterápia/
Emellett fontos lehet a pszichoedukáció / tájékoztatás, képzés/ és az önsegítő csoportok szerepe.
A gyógyszerek terápiák közül az antidepresszív szerek hatásosak lehetnek bulimia esetében, de anorexia nervosa esetén kevéssé hatékonyak. A szorongás- és feszültségoldók kiegészítő terápiaként alkalmazhatók. Hosszabb távon a hozzászokás veszélyével járnak.
Az anorexia nervosa súlyos eseteiben feltétlenül szükséges a belgyógyászati és pszichiátriai kezelés összehangolása.
