Az átlagéletkor emelkedésével, – az egyéb krónikus betegséggel együtt – az időskori depresszió is egyre több embert érint. A felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy a betegség aluldiagnosztizált.
Az időskori depresszióban szenvedőknek csak kis százaléka kerül szakorvoshoz, kap megfelelő ellátást. Az érintettek és környezetük sokszor az időskor természetes velejárójának tekintik a betegség tüneteit, ezért nem is keresnek segítséget. Máskor a testi tünetek, krónikus betegségek nyomják el a depresszió jeleit. A betegek sokszor maguk is szégyellik hangulatuk nyomottságát, a motiválatlanságot, a keserűséget, személyiségük megváltozását. Ez is akadálya lehet a szakember felkeresésének.
Az időskori depresszió hátterében többféle kórok állhat.
Lehet, hogy korábban meglévő, visszatérő depresszív állapot jelenik meg, immár az egyéb betegségekkel kombinálódva. Ha a kórelőzményben depresszió, vagy egyéb pszichiátriai betegségek állnak, akkor hangsúlyosan kell figyelni ezek időskori megjelenésére.
Sokféle idegrendszeri és belszervi betegség tüneteként jelentkezhet depresszió / pl. diabetes mellitus, Alzheimer kór, pajzsmirigy működés zavara, mellékvese betegség, Parkinson kór, veseelégtelenség, stb./ Előfordul, hogy elsőként a hangulati élet zavara jelentkezik, ezt követi a betegség egyéb tüneteinek jelentkezése.
Más esetben krónikus betegségek másodlagos kísérőjeként jelenik meg a depresszív állapot. Elsősorban krónikus, fájdalommal járó, az életminőséget rontó, progrediáló betegségek esetén kell erre gondolni. Az érzékszervek csökkent működése szintén hajlamosít depresszióra.
A megváltozott életkörülmények, – a nyugdíjba vonulás, a feladatok, külső elvárások csökkenése, a korábbi célok, hajtóerők megszűnése – szintén visszahúzódáshoz, feleslegesség érzéséhez, ennek talaján depresszióhoz vezethet. Idős korban halmozódhatnak a traumák, a veszteségek. Közeli hozzátartozó, jó barát súlyos betegsége, halála, baráti, rokoni kapcsolatok lazulása természetes módon szorongással, szomorúsággal, és akár depresszióval járhat együtt.
A fizikai állapot hanyatlását, az öregedés megállíthatatlan folyamatát, az közeledő elmúlás gondolatát sok idős ember éli meg a hangulat zavarával kísérve. Régebbi feldolgozatlan traumák, kudarcok, elégedetlenségek kerülhetnek a mindennapok fókuszába, keserűséget, értéktelenség érzését, depresszív hangulatot okozva.
Egzisztenciális fenyegetettség, anyagi problémák is vezethetnek depresszióhoz.
Az időskori depresszió tüneti képe eltérhet a megszokottól. Gyakran a hangulati élet zavara kevésbé jelentős, inkább csak disztímia jelentkezik. Az atípusos depresszió során felerősödhetnek azonban a lelki alapon jelentkező testi tünetek / pl. mozgásszervi, emésztőszervi panaszok/. Gyakori az inaktivitás, indokolatlan fáradtság, alvászavar, az étvágytalanság. Jellemző a koncentráció, a figyelem, a memória zavara.
A depresszió tüneteként sokszor agitáltság, irritábilitás tapasztalható. Nem ritka a fokozódó bizalmatlanság, a paranoid élményfeldolgozás, mely pszichotikus mértéket is elérhet.
Fontos tudni, hogy az időskori öngyilkossági kísérletek nagyobb arányban válnak halálos kimenetelűvé.
Az időskori depresszió kezelése, terápiája komplex. Előtérben kell állnia az életmód változásának. Ebben sokszor szociális- és orvosi segítséget is érdemes igénybe venni. Segítséggel, – vagy a nélkül, – fontos meghatározni azokat a célkitűzéseket, amelyek motivációul szolgálhatnak a változáshoz. Lehetnek ezek a napirendet érintő változások, több mozgás, séta. Emellett étrendi változások is hasznosak lehetnek. A szociális élet, a társas kapcsolatok felélesztése szintén kedvező hatású.
Fontos a testi betegségek kivizsgálása, kezelése, hiszen az ezekkel járó panaszok meghatározóak a hangulati élet alakulása szempontjából.
A betegség szakorvosi kezelése pszichoterápiából és gyógyszeres kezelésből állhat. A pszichoterápia irányulhat régmúlt események, traumák feldolgozására, átértelmezésére, illetve az aktuális panaszok kezelésére.
A gyógyszeres kezelés során fokozott óvatossággal kell eljárni, alacsonyabb dózist kell alkalmazni. A lelassult lebomlás és az egyéb gyógyszerekkel való interakció szem előtt tartása a kezelőorvos feladata. Az altatók és nyugtatók idős korban szintén könnyebben felhalmozódhatnak a szervezetben, súlyosbítva ezzel, – egyebek mellett, – a depresszió tüneteit is. A gyógyszeres kezelés beállításakor figyelemmel kell lennie a kezelőnek a gyógyszer túladagolás lehetőségére is.
Fontos, hogy az időskori depressziót gyakran a beteg környezetében élők érzékelik. Ilyenkor tanácsos beszélni erről az érintett családtaggal, baráttal. Sokszor támogatás szükséges ahhoz, hogy a beteg megtalálja a megfelelő terápiás lehetőséget.
