A benzodiazepin típusú nyugtató, altató és szorongásoldó gyógyszerek használatáról

Hatás, mellékhatás, függőség kialakulása, gyógyszer elvonás folyamata
A múlt század 50-es éveiben fedezték fel és kezdték el alkalmazni a benzodiazepineket. Egyre szélesebb körben váltották fel a korábban elterjedt barbiturát típusú szereket. Ma már világszerte a legelterjedtebben használt nyugtatók, altatók, szorongásoldók. Elterjedésüket elősegítette, hogy – szemben a korábban használt szerekkel, – viszonylag biztonságosan adagolhatók.
A gyógyszercsoportot felosztjuk rövid-, közepes, – és hosszú hatású szerekre. A rövid-, és közepes hatásúak altatóként, a közepes és hosszú hatásúak szorongásoldóként, nyugtatóként használatosak.
Rövid hatású szerek / egyebek mellett/: Dormicum, Sanval, Stilnox, Andante
Közepes hatóidejű pl.: Xanax, Frontin, Helex, Rivotril, Grandaxin
Hosszú hatású pl: Seduxen, Eunoctin
A gyógyszercsoportra jellemző a kedvező mellékhatás profil. A kezdeti, – vagy nagy adagok mellett jelentkező – álmosságon kívül koncentrációs nehézség, ritkán gyengeség, fejfájás, szédülés, vérnyomás csökkenés jelentkezhet. Paradox hatás ritka, ez fokozódó nyugtalansággal jár. Legnagyobb kockázatot a tartós szedés során kialakuló hozzászokás, függőség jelent.
A benzodiazepinek felhasználási köre igen széles. Alkalmazzák a különböző szorongásos betegségekben: pánikbetegség, agorafóbia, szociális fóbia, speciális fóbiák, generalizált szorongás, poszttraumás stressz szindróma. Elterjedt a különböző alvászavarok és stresszes állapotok kezelésére. Használatos az alkohol- és drogfüggőség hiánytüneteinek enyhítésére. Kiegészítő terápiás lehetőség egyéb pszichiátriai betegségek és egyes epilepszia fajták esetében.
A benzodiazepinek szedése azonban néhány hét, vagy hónap elteltével hozzászokást okozhat. Ezért a terápiás időtartamot néhány hétben kell meghatározni. Ha a tünetek ez idő alatt nem rendeződnek, egyéb gyógyszeres, – vagy alternatív terápiás lehetőséget kell keresni.
A hozzászokás,- tolerancia – általában lassan alakul ki. A paciens azt tapasztalja, hogy az alkalmazott gyógyszermennyiség egyre kevésbé hatásos, illetve, egyre nagyobb mennyiség képes ugyanazt a hatást nyújtani. Így aztán kialakul egy negatív spirál, melyből a paciens egyedül nehezen tud kilépni. Folyamatos gyógyszerszedés mellett is felléphetnek már elvonásos tünetek. A szokásos bevételi időt megelőzően nyugtalanság, remegés, ingerlékenység, dekoncentráció jelentkezhetnek, melyek a gyógyszer bevételét követően megszűnnek, majd a hatás csökkenésével ismét fellépnek. Az elvonásos tünetek sokszor összemosódnak az eredeti betegség tüneteivel.
Tartós szedést követő gyógyszermegvonás súlyos testi- és lelki tünetekkel járhat.
A leggyakoribb pszichés és idegrendszeri tünetek:
• szorongás, pánikroham
• alvászavar, rémálmok
• memóriazavar, koncentrációs problémák
• hiperérzékenység az összes érzékszerv működésében
• látás, hallászavar, fülzúgás
• észlelési torzulások
• testkép torzulása
• deperszonalizációs, derealizációs élmények
• hallucinációk / látási, hallási szaglási, tapintási /
• düh, agresszió, irritábilitás
• paranoid gondolatok
A főbb testi tünetek:
• izomfeszülés, izomgörcsök
• remegés
• izzadás, kipirulás
• gyengeség, fáradtság
• fejfájás
• szédülés, bizonytalan egyensúly
• szapora szívverés
• szapora, felületes légzés
• emésztőszervi tünetek / szájszárazság, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés, étvágytalanság, fémes íz, gyomorgörcs, puffadás/
• epilepsziás roham
• vizelési nehézségek
• menstruációs rendellenességek
A fenti tünetek nem jelentkeznek mindenkinél. A kialakult függőség mértéke, időtartama és egyéni érzékenység is befolyásolják. Egyes esetekben azonban akár életveszélyes állapot is kialakulhat. A súlyos benzodiazepin megvonásos tüneteket kórházi körülmények között kell ellátni.
A benzodiazepin függőség kezelése:
A gyógyszert mindig lassan, az egyéni reakciókat tekintetbe véve kell elhagyni, lehetőleg szakember támogatásával. A csökkentés, elhagyás akár hónapokig is tarthat. Az egyes szinteken jelentkező tünetek megszűnését követően lehet újabb adagot elhagyni.
Az elvonás során jelentkező panaszok enyhítésére, kezelésére – szükség esetén – kiegészítő gyógyszerelést alkalmaznak. Ezek lehetnek antidepresszánsok, – különösen, ha depresszió is fellép a csökkentés során. Béta-blokkolók enyhíthetik a fizikai tüneteket – a szapora szívverést, verejtékezést, felületes légzést. Átmenetileg antihisztamin szerek nyugtató hatása is kihasználható.
A gyógyszeres kezelés mellett szupportív – támogató – pszichoterápiás módszerek is alkalmazhatók. Relaxációs módszerek – autogén tréning, jóga, meditáció, aromaterápia, légzéstechnikai gyakorlatok – szintén a tünetek mérséklése irányába hatnak.
Fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás, folyadék bevitel a kávé és az alkohol mérséklése.
Segít a tünetek enyhítésében a rendszeres testmozgás.

Társ- és kapcsolatfüggőség

A függőségeknek erre a típusára az utóbbi évtizedben terelődött nagyobb figyelem. Jellemzője nem annyira a másik iránti túláradó szeretet, szerelem, sokkal inkább a minden mértéken és ésszerű határon túli ragaszkodás.
A kapcsolaton belüli erőszak, az alkohol-és drogfüggő családtaggal való több éves küzdelem, a szülőről történő leszakadásra és az önálló életvitelre való képesség hiánya, a kapcsolaton belüli „megmentő” / altruista/ szerepkör, a gyerek elengedésére való képtelenség mind olyan jelenségek, melyek hátterében a kapcsolatfüggőség rendszerint fellelhető.
A függő személy önmagát kizárólag, mint a kapcsolat részét definiálja, nem érzi a határt önmaga, és a másik fél között. Önmagáról alkotott képét, önértékelését, véleményét, tetteit gyakran a másik féllel összefüggésben értékeli. Énképében meghatározó a partner és a külvilág véleménye. Hibáiért, sikertelenségeiért, kialakult betegségeiért a másik felet hibáztatja. Kész magyarázattal rendelkezik arra nézve, hogy a másikkal való kapcsolat miért nem változtatható, feladható, milyen veszélyt jelentene a másik félre nézve a kapcsolat megszűnése.
A kapcsolatfüggő személy viselkedése egyszer erőszakos és manipulatív, máskor önmagát feladó és alárendelődő. Minden eszközzel igyekszik a másikat benntartani a kapcsolatban, és rávenni őt az általa helyesnek ítélt viselkedésre. Érzelmeit sokáig elfolytja, igyekszik eltitkolni, majd ezek nagy erővel, vádaskodások közepette törnek felszínre. Jellemző a fellángoló féltékenység is. Gyakran látható, hogy a függő kapcsolatban élők körül légüres tér alakul ki. Eltávolodnak a barátok, ismerősök, megszűnnek a korábbi hobbik.
A társ- és kapcsolatfüggők családi életét sok feszültség, indulat jellemzi. A család többi tagját a viselkedés küzdelemre, vagy menekülésre készteti. A gyermekek gyakran bevonódnak, eszközzé válhatnak a szülőpár harcában.

nem megy az alvás1r2
A kapcsolatfüggőség egy szorongásos jelenség. Az érintett retteg a kapcsolat elvesztésétől, az egyedül maradástól. Az érintett azt várja párjától, amit egy kisgyerek kaphat a szüleitől. Állandó, fokozott figyelmet, gondoskodást, biztonságot, visszajelzést, megerősítést.
A kapcsolatfüggőség gyakran társul egyéb szorongásos betegségekkel / pánikbetegség, fóbiák, kényszerbetegség/, vagy különböző típusú személyiségzavarokkal.
A jelenség hátterében a biztonságos kapcsolat kialakulásának gyermekkori sérülése szerepel. Ebből a szempontból az első 3 év meghatározó időszak. Egészséges fejlődés során a kisgyermek kezdetben szimbiotikus egységet él meg az anyjával. Lassan képessé válik a z anyától való távolság elviselésére, a szeparációra. A kamaszkorban az önállósodás folyamata nagy lendületet kap. Ennek lezárulásával alakul ki az autonóm, független személyiség, aki már képes szabad együttműködésen alapuló, egyenrangú kapcsolatra.
Ha ez a folyamat valamilyen okból sérül, ez biztonságvesztést, a másik személyhez történő görcsös ragaszkodást, irreális elvárásokat eredményezhet.
A jelenség felismerése még nem tesz képessé a változtatásra. Ki-ki láthatja, hogy párjával, szülőjével, gyermekével való kapcsolata a függőség jegyeit mutatja, mégis tehetetlenül vergődik a szélsőséges érzelmek és indulatok örvényében. A megoldást a személyiség érése, fejlődése jelenti, melynek során az érintett késessé válik a hiányosságok pótlására, a biztonságos énhatárok kiépítésére, stabil énkép megalkotására és egyenrangú autonóm párkapcsolat kialakítására.
A fejlődésben pszichoterápiás szakember segítséget nyújthat, akár egyéni, akár pár-, vagy családterápia keretei között.

Evészavarok, testképzavarok

 

A túlsúlyosságról általánosan elterjedt tudásunk, hogy népbetegség, melynek mértéke nagyon függ társadalmi, gazdasági tényezőktől. Másodlagos betegségek kialakítására hajlamosít. Ilyenek lehetnek a magas vérnyomás, a cukorbetegség, érrendszeri és légzőszervi megbetegedések, ízületi problémák. Mindezek jelentős hatással vannak az életminőségre és az életkorra is.
Az anorexia nervosa tünet együttese, – bár korábban sem volt ismeretlen, – az elmúlt 50 évben került a figyelem előterébe. a 60-as évektől írták le a betegséghez kapcsolódó testképzavart. Hamarosan önálló kórképként definiálták a bulimia nervosa-t.
Mára a klinikai súlyosságú evészavarok aránya az un. nyugati világban 2-3 % körül mozog. A megbetegedések száma növekszik, és ezzel egyidejűleg új, – korábban önálló betegségként nem diagnosztizált – evészavarok is elterjedőben vannak.
Anorexia nervosa-t akkor diagnosztizálunk, hogy testsúly a kívánatoshoz képest 15 %-kal csökken. Jellemzően 12-18 éves kor között jelentkezik, gyakrabban lányoknál. Jellemző a súlygyarapodástól való beteges félelem, a testképzavar. Még súlyosan lefogyott állapotban is súlyfölösleget látnak magukon az ebben érintettek. Kísérő tünetek lehetnek: a menses elmaradása, száraz bőr, hajhullás, emésztőszervi panaszok, alacsony vérnyomás, szívritmuszavarok, a testhőmérséklet csökkenése, a pajzsmirigy csökkent működése, álmatlanság, koncentrációs nehézségek, eltávolodás a valóságtól.
Megkülönböztetjük az anorexia restriktív / megszorító, diétázó/ és purgáló / hánytatás, méregtelenítés, stb./ formáját.
Az anorexia nervosa súlyos betegség. Az esetek nagy részében a pacienseknek néhány év alatt sikerül visszanyerni a testi- és lelki egyensúlyt, de jelentős számban torkollik az állapot a vészes lesoványodásba, az anyagcsere felborulásába, és halálos kimenetelű is lehet.
Az anorexiások személyisége jellemző vonásokkal leírható. Gyermekkorban ők sokszor „mintagyerekek”. A betegség megjelenésekor gyakori a teljesítményorientáltság, a perfekcionizmus / tökéletességre törekvés/. Megfigyelhető az önértékelés zavara, önmaga hibáztatására, bűntudatra való hajlam. A kortárs kapcsolatoktól rendszerint visszahúzódnak, mint ahogy a párkapcsolatoktól, a szexualitástól is. Érzelmeiket nehezen fejezik ki.

Mi okozza az anorexia nervosa-t?
Az anorexia nervosa fellépésére hajlamosító tényezők lehetnek egyéniek, örökletesek, szociokulturális hátterűek. Egyéni hajlamosító faktor lehet az alacsony önértékelés, a családon belüli súlyos konfliktusok, a túlzott szülői elvárások, de a gondoskodás hiánya, vagy elégtelen volta, a fizikai bántalmazás és a szexuális abúzus is. / Túry 2001/. A szociokulturális hatásokat elsősorban a média közvetíti. Az anorexiába hajló szépségideál, a modellek, népszerű médiaszereplők követendő mintaként szolgálhatnak. Bizonyos foglalkozások, sportok hajlamosítanak az anorexia nervosa kialakulására.
Közvetlen kiváltó tényezőkként szerepelhetnek a stressz, megterhelő élethelyzetek / pl. vizsgaidőszak, külföldi munkavállalás, munkanélküliség, stb./, depresszió. A diéta, a fogyókúra átfordulhat anorexiás tünetegyüttesbe.
Salvador Minuchin családterápiás iskolája a 60-as évektől a család strukturális modelljének elméleti keretei között értelmezte az anorexia nervosa megjelenését. Minuchin anorexiás serdülők családjával folytatott terápiái során jellemző családi mintázatot talált. Úgy látta, hogy az egyes családi alrendszerek / szülők, gyerekek, testvérek/ összegabalyodnak, egymással összefolynak. Túlzott beavatkozást érzékelt szülői oldalról. Ez megnyilvánult érzelemgazdagsággal is, de kontrolláló, önállóságot korlátozó módon is. A serdülők törekvése az önállóságra, a „szabadságra” megrengeti a korábbi családi harmóniát. Az anorexia képében megjelenő betegség visszatereli a fiatalt a családba. Új lehetőséget kínál a szülők számára a gyerekükkel való foglalkozásra, ezzel visszaállítva a korábbi családi egyensúlyi helyzetet. A serdülő korábbi önállósodási törekvése ezen túl a testsúly, a külalak, az étkezések feletti kontroll megőrzésére korlátozódik.

A bulimia nervosa jellemzően néhány évvel később jelentkezik / 17-25 éves korban/. Ez esetben is megjelenik a testkép zavara, a testsúly azonban lehet normális. Megőrzött a normális nemi működés. A betegséget a testsúly csökkentésére irányuló manipulációk jellemzik. / hánytatás, hasmenés előidézése, vízhajtás/. Ezt sokszor falásrohamok előzik meg. Szemben az anorexiásokkal, ők sokszor szociálisan nyitott, erős kontrollra törekvő személyiségek. A bulimiához társulhatnak különböző függőségek / alkohol, drog, stb./
Az anorexia és a bulimia nervosa keveredését is gyakran láthatjuk.
Az elmúlt években további, önálló egységként jellemezhető étkezési zavarokat írtak le.
A következőket emelném ki, dr.Túry Ferenc és munkatársai írására http://www.matud.iif.hu/2010/11/04.htm/ támaszkodva:

 

B.A.21

Újonnan jelentkező evési zavarok:
Multiimpulzív anorexia nervosa és bulimia nervosa. Az alapbetegség tünetei mellett jellemzőek az impulzuskontroll zavarai. Gyakran borderline / érzelmileg labilis/ személyiségzavar talaján lép fel. Jellemző rá az önsértő magatartás, az alkohol- és drog abuzusok, promiszkuitás, kleptománia.
Falászavar: Rohamokban jelentkező túlevés jellemzi a bulimiára jellemző tisztító manőverek nélkül. A túlsúlyosak 30%-a tartozik ebbe a betegségcsoportba.
Purgáló zavar: A bulimia nervosától eltérően nincsenek falásrohamok, jellemző viszont a rendszeresen visszatérő tisztítás / hánytatás, hashajtózás, vízhajtás stb./.
Orthorexia nervosa esetében „egészségesétel-függőség”-ről beszélhetünk. Az étel elkészítését kényszeres procedúrák kísérik, szigorú szabályok alakulnak ki az étkezésre vonatkozóan. A hangsúly nem a bevitt élelem mennyiségén, hanem annak minőségén van. Kóros mértékű szelekció figyelhető meg az egészségesnek, vagy károsnak ítélt ételek között. A megkülönböztetést kiterjedt hiedelem rendszerekkel támasztják alá. Kínosan kerülnek károsnak ítélt adalékanyagokat / színezék, tartósítószer/, az étel esetleges fertőződésének lehetőségét. Kiszorítják az étrendből az egészségtelennek minősített zsírokat, a genetikailag módosított élelmiszereket, a túl sok sót, cukrot, stb. Mások csak bioélelmiszereket fogyasztanak.
A tünetegyüttes hátterében gyakran egy testi betegség / gyomor-bélrendszeri elváltozás, allergia/ áll, melyet diétával próbál orvosolni a paciens.

 

B.A.26

Modern testkép zavarok:

Testdiszmorfiás zavar esetén az érintett elégedetlen valamely testrészével, ennek megváltoztatására, elrejtésére törekszik. Az ezzel való foglalatosság mértéke túlzó, a testrész megítélése kórosan negatív. A tünetegyüttes kórosan befolyásolja az életminőséget, szélsőséges cselekedetekbe torkollhat.
Izomdiszmorfia esetén az anorexia nervosa tüneteinek ellentétével találkozunk. A végletekig hajszoltan izmos, kisportolt testüket látják az érintettek soványnak, gyengének. Rendszerint a férfiak szenvednek ettől a testképzavartól.
Testépítő típusú evészavar a nők esetében jellemző. Fő törekvésük a test zsírarány csökkentése. Az étkezés szigorú menetrend és összetétel alapján történik. A fő törekvés a test zsírarányának csökkentése. Ha a tervezett étkezést valami megzavarja, a kényszerbetegeknél tapasztalható szorongást élnek át.
A nem hagyományos női nemi szerep estén elutasítják, a társadalmi konvenció szerinti női szerepeket, de nemükkel elégedettek. Férfias tevékenységeket végeznek, férfiasan öltözködnek, férfias munkakört választanak.
A testedzés függőség egyre elterjedtebb, mindkét nem esetében megjelenő addikció. Nem az étkezés, hanem a túlhajszolt edzés áll a tünetek előterében. Az érintett minden egyéb tevékenységet, kapcsolatot alárendel az edzéseinek, súlyos konfliktusokat is vállalva. A tevékenységre vonatkozóan függőség alakul ki, elmaradásával megvonásos tünetek jelentkeznek. Az érintett szociális élete az edzőteremre korlátozódik, érdeklődési köre szintén erre szűkül, az életmód a mindennapi életében súlyos konfliktusokat generál.
Apotemnofília: a testkép integritásának sérülése. Az érintettek egyik – egyébként egészséges – testrészüket idegennek élik meg, és minden áron meg kívánnak szabadulni tőle, mindent megtesznek azért, hogy amputáltassák az adott testrészt.
Pregorexiának nevezik a terhesség során tapasztalható, túlzásba vitt fogyókúra jelenségét. Az ebben szenvedők nem tudják elfogadni a plusz kilók megjelenését, szigorú diétával és túlhajszolt edzéssel próbálják megőrizni alakjukat. A pregorexia mielőbbi pszichoterápiás kezelést indokol, hiszen az anya egészsége mellett veszélyezteti a magzat fejlődését, tápanyagellátását is.
A fentieket kiegészíteném egy speciális fóbiával. A hányásfóbia / emetofóbia/ – szintén közvetlenül hat az étkezésre. Az érintett állandó félelme, hogy olyan helyzetbe kerül, hogy hánynia kell, vagy a környezetében lévő ember elhányja magát. Emiatt életvitele, életminősége súlyosan korlátozott lehet. Az étkezésében is erős megszorításokkal él, kis mennyiségeket fogyaszt egyszerre. Az ételek összetételét, szavatosságát nagy körültekintéssel vizsgálja. Csak friss ételt fogyaszt kerül minden táplálékot, aminek a frissességéről nem tud meggyőződni. http://harmoniamuhely.hu/hanyasfobia-emetofobia/ cím alatt részletesen írtam erről a fóbiáról.
Az étkezési és testkép zavarok egyéb lelki problémákkal szövődhetnek. Gyakran tapasztalni társuló depressziót. Az öngyilkossági gyakoriság magasabb ebben a betegségcsoportban. Szintén az átlag feletti a kényszerbetegség és szenvedélybetegség megjelenése. Megfigyelték a hiperaktivitással való gyakoribb együttes megjelenését. A családban a hangulati zavarok nagyobb arányú előfordulását találták a kutatók a vizsgálatok során.

 

B.A.27

A terápiás lehetőségek:
Az evési- és testképzavarok elsősorban pszichoterápiával gyógyíthatók. A különböző módszerek közül a következőket emelném ki:
• dinamikus, feltáró terápia, pszichoanalízis
• kognitív-behavior terápia
• családterápia
• különböző – akár a problémára fókuszáló – csoportterápiás módszerek
• mozgásos terápiák / pl. táncterápia/
Emellett fontos lehet a pszichoedukáció / tájékoztatás, képzés/ és az önsegítő csoportok szerepe.
A gyógyszerek terápiák közül az antidepresszív szerek hatásosak lehetnek bulimia esetében, de anorexia nervosa esetén kevéssé hatékonyak. A szorongás- és feszültségoldók kiegészítő terápiaként alkalmazhatók. Hosszabb távon a hozzászokás veszélyével járnak.
Az anorexia nervosa súlyos eseteiben feltétlenül szükséges a belgyógyászati és pszichiátriai kezelés összehangolása.

A tavaszi fáradtság – szervezetünk változása az évszakok függvényében

Jól ismert, és sokak által megszenvedett jelenség, tünetegyüttes. Nem betegség, mégis jelentős fizikai, lelki és mentális panaszokat okoz, akár heteken keresztül.

Biztosan szerepet játszanak genetikai faktorok is, jelentkezését – általános vélekedés szerint, – mégis elsősorban a vitamin- és ásványi anyag készletek kimerüléséhez, az immunrendszer téli legyengüléséhez kötjük.

A tavaszi fáradtság tünetei jellemzően a következők:

  •         Ólmos fáradtság, meglassultság fizikai és mentális értelemben egyaránt
  •         Kedvetlenség, borús hangulat, ingerlékenység
  •         Koncentrációs problémák
  •         Gyakori a fokozott alvásigény, amely azonban nem jár együtt felfrissüléssel. Máskor   alvászavarok jelentkeznek
  •         Étvágyunk fokozódhat
  •         Könnyebben válunk ismétlődő fertőzések áldozatává

B.A.35

Az évszakok váltakozását sokszor és sokan átkozták, és magasztalták. Nem kétséges azonban, hogy a jelenség hatással van szervezetünk működésére.

Még a XX. század elején is – mikor mesterséges fényforrások nem nyújtották meg a napunkat, – természetes volt a pihenés a sötétség beálltával. A természet visszahúzódott, a mezőgazdasági munkák elfogytak. A tél a pihenés, a regeneráció, az energia gyűjtésének időszaka volt. 

Ma már a mesterséges fény, az elektronikus média, az internet, a fogyasztói társadalom lehetőségei jelentősen megváltoztatták életvitelünket a téli hónapok során, korlátlan lehetőséget kínálva számunkra, hogy éljünk, – és visszaéljünk – szervezetünk tartalékaival.

Máig – a régmúlt teleket idéző módon – jellemző ugyanakkor, hogy ezekben a hónapokban kalóriadúsabb ételeket fogyasztunk. Ennek evolúciós magyarázata van. A tél ősidőktől fogva a nélkülözés, az éhezés és hideg időszaka. Erre szervezetünk lassuló anyagcserével, energia felhalmozással és tápláló ételek fogyasztásával reagál.

A téli- tavaszi ünnepek / Karácsony, Szilveszter, Farsang, Húsvét/ kizökkentenek minket a monoton mindennapokból, ugyanakkor az ilyenkor jellemző túlzott étel és italfogyasztás szintén ronthatja általános fizikai és mentális állapotunkat.

Kevesebb télen a szervezetbe kerülő természetes vitaminok és ásványi anyagok mennyisége. A vitaminraktárak kiürülnek.

A természetes fény, a napsütéses órák számának csökkenése kedvezőtlenül hat hangulatunkra és a szervezetünkben termelődő D-vitamin mennyiségére is.  

A fizikai aktivitásunk is csökken téli hónapokban. Kevesebb időt töltünk a szabadban, nehezebben vetjük alá magunkat komolyabb fizikai megterheléseknek. Az alvással töltött órák száma máig több a téli hónapokban.

Az immunrendszer gyengülésével gyakran együtt járnak enyhébb, súlyosabb betegségek.

A természet tavaszi megújulását így sokszor egy meglassult, fásult, hiányállapotokkal és fölösleges kilókkal terhelt állapotban fogadjuk. Hiába hosszabbak a nappalok, több a napsütés, emelkedik a hőmérséklet, szervezetünk még nem tud reagálni a külső változásra. A külső megújulás néha még hangsúlyosabban láttatja velünk testünk és lelkünk elnehezültségét.

Hetekbe telhet, míg szervezetünk leveti magáról a „téli bundát”. Addig azonban, – eltérő mértékben – megszenvedjük a tavaszi fáradtság fent leírt tüneteit.

B.A.55

Mit tehetünk a tavaszi fáradtság elkerülésére, enyhítésére?

  •         Próbáljunk minél több időt tölteni a szabadban, különösen, ha kisüt a nap. Sétáljunk, kocogjunk, fussunk, túrázzunk.
  •         Fordítsunk figyelmet a rendszeres testmozgásra.
  •         Igyekezzünk változtatni étkezési szokásainkon. A kalóriadús, zsíros, vagy szénhidrátban gazdag ételek helyett könnyű, jól emészthető, vitaminban gazdag táplálékot fogyasszunk. A gabonaalapú ételek közül a teljes kiőrlésűeket részesítsük előnyben. Fehérjeforrásként sovány húsokat és tejet fogyasszunk. Omega 3 zsírsavaknak pedig kitűnő forrásai a tengeri halak. Jól beválnak az – akár otthon – csíráztatott biomagvak. A csíráknak magas a természetes vitamin- és a nyomelem tartalma. A D-vitamint májból, tojásból, tengeri halakból, tőkehalmájból tudjuk pótolni.
  •         Csökkentsük, vagy iktassuk ki az alkoholos italok fogyasztását. Az alkohol kalóriatartalmán túl megterheli a szervezetet, rontja az alvás-ébrenlét ciklust.
  •         Fogyasszunk sok folyadékot, / legalább 1.5-2 litert/, gyümölcsleveket, ásványvizet. A tavasz alkalmas időpont komolyabb diéták, léböjt kúrák beiktatására is. Ebben legyünk mérsékletesek, körültekintőek.
  •         A masszázs és a szauna szintén hatékonyan segítheti a szervezet regenerációjának és méregtelenítésének folyamatát, felpezsdíti a vér-és nyirokkeringést, serkenti az immunrendszert.

Emellett fontos a tudat, hogy a tavaszi fáradtság nem betegség. Úrrá tudunk lenni rajta, mi magunk is tehetünk a tünetek megszüntetéséért. Ha pedig egy alkalommal erősen megterhelte szervezetünket a természet változása, legközelebb már felkészülhetünk, és akár meg is előzhetjük a jelentkezését.

 

VÁLTOZÓKOR A NŐKNÉL ÉS A FÉRFIAKNÁL

 

A változó kor egy komplex fizikai, lelki, mentális változásokkal járó, éveken át tartó folyamat, mely mindkét nem esetében, egyénileg változó mértékben jelentkezik.

A nők esetében jellemzően 45 és 60 év között zajlanak le azok a változások, melyeket klimaxnak is hívunk. A nők életének ma már egy harmada a változó kor utánra esik. 55-75%-ra teszik a jelentős változókori tünetek megjelenésének arányát a nők körében.

A menstruáció 40 éves kor előtt jelentkező elmaradása kivizsgálást igényel. A háttérben korai menopauza, vagy korai petefészek kimerülés szindróma állhat.

A változókor a petesejtek érésének megszűnésével veszi kezdetét. A kialakuló hormonális változások – az ösztrogén és a progeszteron szintjének csökkenése – az egész szervezetre hatással vannak. A tüntetek súlyossága és időtartama egyénileg eltérő.

A jellemző tünetek a következők:

  • ·         A vérzés rendszertelenné válása, majd elmaradása
  • ·         Hőhullámok, kivörösödés, izzadás – gyakran éjszakai – jelentkezése
  • ·         Hangulat ingadozása, feszültség, irritabilitás
  • ·         Depresszió
  • ·         Alvászavar
  • ·         Koncentrációs nehézségek
  • ·         Gyakori fejfájás
  • ·         Szívdobogásérzés
  • ·         Libidó csökkenése
  • ·         Hüvely szárazság

A menopauzát, – az utolsó vérzés időpontját- követően jelentős biológiai változások zajlanak le a nő szervezetében. A lehetséges változások közül a legjelentősebbek:

  • ·         A bőr- és az izomzat szerkezete megváltozik
  • ·         Súlygyarapodás
  • ·         Csontritkulás
  • ·         Szív-érrendszeri elváltozások
  • ·         Hólyag záróizom működése elégtelenné válik
  • ·         Trombózis készség fokozódik
  • ·         Nő az emlőrák megjelenésének kockázata
  • ·         2-es típusú cukorbetegség
  • ·         Alzheimer kór

A nők egy részénél a fizikai tünetek, másoknál a pszichés panaszok állnak előtérben. Ettől függően menopauza- vagy pszichiátriai ambulanciákon lehet segítséget kérni.

A tünetek csökkentése gyógyszeres úton, vagy alternatív gyógymódok segítségével történhet.

A gyógyszeres kezelés szintetikus készítmények adásával, vagy természetes, növény alapú szerekkel történhet.

A gyógyszeres terápiás lehetőségek:

·         Hagyományos hormonpótló terápia – ennek előnye, hogy hatása kiterjedt, a mellékhatások széles spektrumában hatékony. Kockázatot jelent, hogy adásával megnő a trombózis-és infarktusveszély, az emlő- és méhnyálkahártya daganat kockázata fokozódik. Ezen veszélyek progeszteron egyidejű adásával csökkenthetők. Kifejezett panaszok esetén a legkisebb hatékony adagban, a legrövidebb ideig javasolt.

·         Ösztrogén tartalmú krém, mely a hüvelypanaszok / szárazság, atrófia, viszketés, visszatérő fertőzések/ esetén adható.

·         Szelektív ösztrogén receptor modulátor /SERM/ – nem hormon, de az ösztrogén receptorokhoz kötődik. Erősíti a csontokat, csökkenti a hőhullámokat. Kedvezően befolyásolja vér koleszterin szintjét. Csökkenti az emlő- és a méhnyálkahártya daganat kockázatát.

·         Szövet-szelektív ösztrogén aktivitás regulátor /STEAR/– kedvező hatású a csontokban, idegrendszerben, hüvelyben. Nem hat az emlőben és a méhben.

·         Amennyiben a lelki tünetek / feszültség, ingerlékenység, szorongás, depresszió, alvászavar, koncentrációs nehézségek/ állnak előtérben, feszültségoldók és antidepresszánsok adhatók. A feszültségoldók függőséget okozó hatása miatt csak rövid ideig javasolhatók.

·         Gyógynövény alapú, gyógyszerként forgalmazott készítmények – ilyen a Remifemin és Remifemin plusz, – melyek hatása enyhébb, de szedésük nem jár a fenti kockázatokkal. A Remifemin plusz orbáncfüvet tartalmaz, mely napérzékenységet okozhat. Elsősorban a pszichés- és vazomotoros tünetek / izzadás, hőhullám, kipirulás/ esetén ajánlott.

·         Fontos a Calcium, D-vitamin, és egyéb vitaminok megfelelő szintje

Gyógynövények alkalmazása – gyengébb hatás, mellékhatások, kockázat nélkül:

·         Fitoösztrogének – bizonyos növényi anyagok ösztogénszerű hatást mutatnak, kötődnek az ösztrogén receptorokhoz. Ezek közül legfontosabb a vöröshere, szója, lenmag. Korán kezdve, és tartós alkalmazás esetén várható jó eredmény.

·         A változó kor kezelésében használható, – tüneti terápiát nyújtó- egyéb növényi hatóanyagok: indiánasszony gyökér, orbáncfű, barátcserje, kankalin, valeriana, komló, Ginseng

·         Bizonyos növények fogyasztása jótékonyan hathat a tünetek jelentkezésére. Ezek például: bab, csicseriborsó, káposzta, brokkoli, fokhagyma.

Egyéb – nem gyógyszeres – terápiás lehetőségek:

·         Relaxációs módszerek elsajátítása / meditáció, autogén tréning, jóga, stb/.

·         Pszichoterápia a pszichés tünetek előtérben állásakor és változó korral együtt járó lelki problémák feldolgozási nehézsége esetén

·         Akupunktúra és akupresszúra

Életmódbeli tanácsok, melyek kedvezően befolyásolhatják a tüneteket:

·         Rendszeres mozgás, fizikai aktivitás

·         Megfelelő étrend, a testsúly karbantartása

·         Megfelelő szellemi aktivitás

·         A stressz faktorok minimalizálása

KZ8 

A férfi változókor:

A férfiaknál szintén felléphetnek a változókor tünetei. Ezek azonban mértékükben, lefolyásukban rendszerint enyhébbek, mint a nőknél tapasztaltak. Ugyanakkor a teljesítőképesség, – ezen belül a szexuális teljesítőképesség – csökkenése, a változókorral együtt járó fizikai változások, a memória- és koncentrációs problémák jelentős szorongásokat, önértékelési problémákat, majd következményes depressziót okozhatnak, tovább rontva ezzel a férfi klimax tüneteit.

A férfiak változókori tünetei destabilizálólag hathatnak a családi életükre, párkapcsolatukra is. Nem ritkán láthatjuk, hogy a klimax időszakába lépő férfi a fellépő panaszokat új kapcsolat keresésével igyekszik ellensúlyozni.

A tünetek, panaszok hátterében az áll, hogy az 50-es évekre a here tesztoszteron termelésének folyamatos csökkenése olyan mértékűvé válik, hogy megjelennek az ezzel járó panaszok.

A fizikai tünetek közül a legjelentősebbek:

  • ·         A nemi vágy- és a szexuális teljesítőképesség csökkenése
  • ·         Hőhullámok, izzadékonyság
  • ·         Az izomzat tömegének csökkenése
  • ·         Csontritkulás
  • ·         Alzheimer kór fellépésének kockázata nő
  • ·         Prosztata megnagyobbodás

    A leggyakoribb pszichés tünetek:

  • ·         Csökkenő szexuális érdeklődés
  • ·         Ingerlékenység
  • ·         Alvászavar, álmatlanság
  • ·         Koncentrációs készség csökkenése
  • ·         Hangulati labilitás, depresszió
  • ·         Önértékelési zavar

A férfi változókor gyógyszeres terápiás lehetőségei:

  • ·         Tesztoszteron hormonpótló kezelés
  • ·         Szelektív androgén receptor modulátor, mely a receptor érzékenységet befolyásolja
  • ·         A lelki tünetek dominanciája esetén feszültég- és szorongásoldók, antidepresszánsok

 

Az alternatív, – vagy kiegészítő terápiás lehetőségek megegyeznek a női klimax esetén javasolhatókkal:

  • ·         Pszichoterápia a pszichés panaszok leküzdésére, és az új egyensúlyi állapot megteremtésének segítésére
  • ·         Relaxációs módszerek elsajátítása / meditáció, jóga, autogén tréning/
  • ·         Akupunktúra, vagy akupresszúra

Emellett fontos:

  • ·         A rendszeres mozgás, sportolás
  • ·         A testsúly karbantartása
  • ·         Egészséges étrend, vitaminok fogyasztása
  • ·         A stressz faktorok csökkentése, az új egyensúlyi helyzetnek megfelelő életmód kialakítása

                                                         

Felhasznált irodalom:

Dr. Csécsei Károly: „Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények”, mint a HPK alternatívái

MNT Észak Nyugat dunántúli Szekciójának tudományos ülése, 2005, Esztergom

 

Pszichés zavarok kezelése a terhesség és a szoptatás során

Pszichés zavarok kezelése a terhesség és a szoptatás során

 

A gyermekvállalásról történő döntés meghozatalát nagyban nehezítheti, ha az érintett nő aktuálisan pszichés betegséget él át, vagy élettörténetében ilyen szerepel.

 

A terhesség és a szoptatás időszakában a nők többsége sérülékenyebb, fokozott kiszolgáltatottságot él meg, növekszik az igénye a külső- és belső biztonságra egyaránt. Az ilyenkor fellépő pszichés zavart a tünetek elszenvedői fokozott szorongással élhetik meg. Sürgetőbben, erőteljesebben merül fel a kérdés: hogyan lehetne megszabadulni a tünetektől, úrrá lenni ezeken.

A nők többsége, – tapasztalatom szerint- igyekszik elkerülni a gyógyszerek szedését a terhesség és szoptatás során még akkor is, ha korábban voltak pozitív tapasztalatai ezek hatásával kapcsolatosan.

Mások, – az erős tünetektől és szenvedéstől tartva, – inkább megnyugtatást keresnek arra nézve, hogy születendő gyermeküknek nem okoznak gondot a gyógyszer szedésével.

Megint mások- a súlyos pszichiátriai zavarban szenvedők, – számára a gyógyszer elhagyása a betegségbe történő visszaesés vállalhatatlan kockázatát jelenti.

 

Tudni kell, hogy – eltérően az általános vélekedéstől, – a terhesség állapota nem véd a hangulati zavaroktól. A terhes nők 5-13 %-a él át súlyos, vagy mérsékelten súlyos depressziót.

A kutatások szerint ennek nagyobb a kockázata, ha a terhes nő

  • korábban már volt depressziós 
  • bizonytalan a gyermek vállalását illetően
  • a terhesség alatt negatív életeseményt él át
  • a közvetlen családtagok között volt depressziós
  • a szociális támasz nem megfelelő
  • a kismama fiatal és/vagy egyedülálló
  • kapcsolata partnerével konfliktusos
  • a kismama dohányzik

 

A vizsgálatok a szorongásos kórképek, / pánikbetegség, fóbiák, generalizált szorongás/, a pszichotikus zavarok, és kényszerbetegség tüneteinek egyaránt rosszabbodását észlelték a terhesség során.

Amennyiben pszichés zavar már korábban is fennállt, célszerű ezt a kérdést tisztázni, alternatívákat felállítani, szakemberrel konzultálni már akkor, mikor a gyermek vállalásának lehetősége felmerül.

Az esetek jelentős részében a pszichoterápia a gyógyszeres kezelés reális alternatíváját jelenti. Enyhe tünetek, illetve első alkalommal jelentkező panaszok esetén a pszichoterápia önmagában javasolható. Pszichoterápiás kezelést lehet kezdeni már a családtervezés időszakában, megerősítve és védettebbé téve ezzel a személyiséget a tünetek újbóli jelentkezésével szemben.

A pszichoterápiás technikáknak ma már széles tárháza hozzáférhető. Érdemes tájékozódni, melyik az a terápiás technika, amely legközelebb áll az érintetthez.

A teljesség igénye nélkül:

  • ·         feltáró pszichoterápiás technikákat,
  • ·         relaxációs- imaginatív – hipnoterápiás módszereket,
  • ·         meditációt,
  • ·         jógát,
  • ·         kognitív-viselkedésterápiás műhelyeket
  • ·         gyermekvállalásra felkészítő csoportokat

találhat, melyek mindegyike lehet  jó választás.

B.A.44

Kezelés szükségessége felmerülhet váratlanul is, ha a terhesség során, vagy a szülést követően depresszió, vagy intenzív szorongásos tünetek lépnek fel.

Döntést kívánó helyzet, az is, ha pszichés működésre ható szert szedő nő váratlanul teherbe esik, ill., ha folyamatos gyógyszerszedés mellett tervezett terhesség történik.

Vannak olyan helyzetek és pszichiátriai betegségek, melyekben a pszichoterápia nem hozzáférhető, vagy önmagában elégtelennek bizonyul. Súlyos, vagy visszatérően jelentkező tünetek esetén gyógyszer adása válik szükségessé.

 Ha a gyógyszerszedés megkezdéséről, vagy folytatásáról születik döntés, tekintettel kell lenni az anya, és a magzat egészségére egyaránt. Pszichiáter mellett érdemes konzultálni nőgyógyásszal, gyerekgyógyásszal.

A súlyos, nem kezelt depresszió, vagy intenzív szorongás komoly veszélyt jelent anyára, magzatra egyaránt. A terhesség alatt átélt depresszió közvetlen hatása a magzat fejlődésére nem igazolt. Ugyanakkor közvetett hatások léphetnek fel: az egészségi állapot elhanyagolása, étvágytalanság, alkohol, drog, dohányzás, öngyilkosság veszélye.

A depresszív hangulat, a szorongások, a pánikszerűen megjelenő testi és lelki tünetek ronthatják a terhesség megélését, az anyának a magzatához fűződő érzelmeit, gyengíthetik a kialakuló kötődését, negatív indulatokat kelthetnek a gyermek irányába.

Másik oldalról tudható, hogy a pszichés működésre ható szerek átjutnak a méhlepényen, bekerülnek a magzati keringésbe, szoptatás idején pedig az anyatejbe. A gyógyszer károsító hatásainak több ponton történő jelentkezésével kell számolni.

  • Okozhat-e a gyógyszer fejlődési rendellenességet?
  • Jelentkeznek-e a gyermekben mérgezéses tünetek a terhesség során, vagy a szülést követően?
  • Fokozódik-e a szülés körüli komplikációk kockázata?
  • Jelentkeznek-e gyógyszermegvonásos tünetek a születő gyermeknél?
  • Kimutatható-e esetleges hosszú távú magatartásbeli, intellektuális, érzelmi, vagy funkcionális károsodás a gyermekben?

 

A fenti kérdések megválaszolására az elmúlt 40 évben történtek kísérletek. Kevés, – sokszor ellentmondó – vizsgálati eredmény áll rendelkezésre.

Az USA-ból származik a publikációk többsége. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Főhatóság /FDA, Food and Drug Administration,/ mostanig nem hagyta jóvá egyetlen pszichotróp / pszichés működésre ható/ szer alkalmazását sem a terhesség és a szoptatás során.

Az egyes szereket különböző / számokkal jelölt/ kategóriába sorolták a magzati-vagy születési rendellenességek megjelenésének kockázatát jelezve ezzel. Jelenleg tehát teljes biztonsággal nem zárható ki a pszichés működésre ható gyógyszerek magzatot károsító hatása.

Tudható, hogy a terhességnek az első harmada, – a magzat szerveinek kialakulása, – fokozott kockázatú időszak. A fogamzást 2 héttel követően kialakul a méhlepény, melyen keresztül bekerül a gyógyszer a magzati keringésbe.

Az utolsó harmadban szedett gyógyszerek a szülés körüli komplikációk kérdését és a megvonásos tünetek megjelenését érinthetik súlyosabban.

A terhesség előre haladásával szükségessé válhat a gyógyszer mennyiségének emelése is. Ezt a terhességgel együtt járó fiziológiai, biokémiai változások indokolják.

Az egyes – pszichés működésre ható gyógyszerek alábbi főbb csoportjait vizsgálták:

·         antidepresszánsok

·         benzodiazepinek / nyugtatók, feszültségoldók fő csoportja/

·         hangulatstabilizálók

·         neuroleptikumok / pszichotikus állapotok kezelésekor használatos/

 

Röviden összefoglalnám az általam áttekintett, idevágó közléseket:

A terhesség időszakában

1.      Antidepresszánsok

A vizsgálatok többsége nem talált veszélyt az SSRI / szerotonin visszavételét gátló / antidepresszánsok szedésével kapcsolatosan. Összesített adatok szerint a magzatot a sertralin teszi ki a legkisebb gyógyszerhatásnak, a fluoxetin és a citalopram pedig a legnagyobbnak.

Néhány esetben megrövidült terhességi időt, és a szülést követő átmeneti funkcionális zavarokat írtak le a gyermeknél.

Más tanulmányok a fejlődési rendellenességek 1%-ról 3%-ra történő emelkedését írták le SSRI készítmények szedését követően. Ismét mások paroxat szedése esetén szívfejlődési rendellenesség gyakoribbá válását találták.

 A triciklikus antidepresszánst szedő anyák megszülető gyermekein átmeneti megvonásos tüneteket tapasztaltak. A gyógyszercsoportra jellemző mellékhatásokat figyeltek meg egyes esetekben / vizeletürítési nehézség, bélelzáródás/

MAO bénítók / monoaminooxidáz bénítók/ esetében ellentmondásosak az eredmények, szedésük a terhesség során a nem javasolt.

Venlafaxinnal kapcsolatosan kevés adat, ellentmondásos eredmények találhatók a szakirodalomban. A terhesség első harmadban történő szedését összefüggésbe hozták fejlődési rendellenességgel.

Mirtazapin – kevés, ellentmondásos adat áll rendelkezésre.

Orbáncfű kivonat – 2001, Berlinben zajlott kongresszuson konszenzus alakult ki a szer biztonságossága tekintetében.

Bupropion / nálunk Wellbutrint/  a FDA / Food and Drug Adminisztration / a többi antidepresszánsnál kedvezőbb, B kategóriába sorolta.

 

2.      Hangulatstabilizálók

A líthium, a valproát és a carbamazepin esetében egyaránt fokozódó kockázatot írtak le a súlyos fejlődési rendellenességek, elsősorban a velőcső záródási zavarok terén. Az újabb irodalom a líthium kockázatát kisebbnek találja a szívfejlődési rendellenességek terén, mint ez korábban elterjedt.

A lamotrigin esetében nem áll rendelkezésre elegendő adat.

Amennyiben feltétlenül szükségesnek látszik a fenti gyógyszerek szedése, fólsav pótlása javasolt.

3.      Benzodiazepinek

Az első három hónapban szedve, – kismértékben ugyan, de – megnövelheti a szájpad hasadék kockázatát. A szülést megelőzően szedve mérgezéses és megvonásos tüneteket is kimutattak.

4.      Neuroleptikumok

A hagyományos készítmények között egyesek / un. kispotenciálú szerek/ összefüggést mutattak fejlődési rendellenességekkel. A készítmények mellékhatásait észlelték a csecsemőkön.

 Összefoglalva: A pszichés működésre ható szerek terhesség során történő szedése egyedi mérlegelést, és folyamatos pszichiáteri kontrollt igényel. Az SSRI antidepresszánsok szedése igen alacsony kockázatot mutat. A triciklusos antidepresszánsok esetén a megvonásos tünetek, mellékhatások jelentkezése várható.

A, hangulatstabilizálóké / főleg anticonvulzív szereké/ veszélye valamivel nagyobb.

A benzodiazepinek szedése lehetőleg kerülendő a terhesség alatt, különösen az első három hónapban.

Az új, / II. generációs/ neuroleptikumokra vonatkozóan kevés az adat. A régebbi / első generációs/ készítmények közül a nagypotenciálú szerek szedése javasolt.

A feltétlenül szükséges gyógyszerelés beállításával lehetőleg várni kell a harmadik hónap végéig. Monoterápiára / egy fajta gyógyszer szedésére/ kell törekedni.

 B.A.47

 

A szoptatás során

A gyermek születését követően nagy változások zajlanak a család működésében, szerkezetében. Jelentősen változik a szülőpár kapcsolata. Változnak a szerepek, feladatok, a figyelem középpontjába az újszülött kerül. Az egészséges csecsemő megszületésével sok szorongás oldódhat, de újabbak jelentkezhetnek helyette.

Emellett a szülést követő időszak a jelentős neurohormonális változás időszaka. Mindez, – különösen az első gyermek születésekor, – jelentős megterhelést jelent az anya számára.

A szülést követő átmeneti lehangoltság, szorongás, enerváltság / post partum blues/ a szülőnők 51-75 %-ban megjelenik bizonyos mértékben.  Ez rendszerint oldódik az első 2 hétben. Az anya fokozott támogatása, segítése a csecsemő ellátásában, rendszerint elégségesnek bizonyul.

A szülés utáni depresszió a nők 5-10 %-át érinti. Az esetek jelentős részében megjelenik már a szülést követő 6 hétben.  Életviteli nehézségek, negatív életesemény, párkapcsolati probléma fokozhatják a megjelenés kockázatát. A szülést követő időszakban növekedést mutattak ki az egyéb pszichés zavarok megjelenésében is.

A pszichoterápia és/vagy a gyógyszeres kezelés kérdése ismét felmerülhet. Amennyiben gyógyszer válik szükségessé, ez megjelenik az anyatejben és a gyermek keringésében is kimutatható. A szoptatásról való lemondás adódik, mint lehetőség. Az anyák nagy része azonban ragaszkodik a szoptatáshoz.

Az érzelmi szempont mellett további számos érv szól a szoptatás fenntartása mellett:

  • 1.      Erősíti az anya és gyermeke közötti kapcsolatot
    2.      Segíti az anya-szerep kialakulásának folyamatát
    3.      Ideális, természetes táplálék
    4.      Erősíti a csecsemő védettségét a fertőzésekkel szemben
    5.      Az anya gyorsabb fogyását segíti
    6.      Természetes védelmet nyújt a túl korai ismételt teherbe eséssel szemben
    7.      A szoptatás során megemelkedett prolactin szint negatív korellációban áll a szorongás mértékével
    8.      Az szoptatott csecsemők nyugodtabbak

Egyik, vagy mindezen szempontok mérlegelése után megfogalmazódhat az igény – szoptatás mellett – egyes pszichotróp gyógyszerek szedésére. A szoptatás alkalmával is igaz, hogy minden eset egyedi elbírálást, és pszichiátriai, illetve gyermekgyógyászati kontrollt igényel.

A gyógyszerek mindegyike megjelenik az anyatejben, de koncentrációjuk igen eltérő lehet. Tudni kell, hogy a máj kiválasztó tevékenysége 3 hónapos korra, a vese kiválasztó működése 2-5 hónapos korra fejlődik ki a csecsemőben. A kezdeti időkben még fejletlen vér-agy gát miatt a gyógyszer eljuthat a gyermek központi idegrendszerébe is.

A kevés, és néha egymásnak ellentmondó adatok rövid összefoglalása:

1.      Antidepresszánsok:

SSRI készítmények:

A paroxetin és a sertralin az elsőként javasolható választás. Szedése esetén a gyermek vérében nem tudták kimutatni.

Fluoxetin 10% fölött jelent meg. Szedésekor a gyermekben találtak mellékhatást, – a testsúly kisfokú csökkenését.

Citalopram esetén az anyai dózis 3-6%-a jelent meg a csecsemő keringésében.

MAO- bénítók esetén nem találtak mellékhatást

Venlafaxin – anyatejben a koncentrációja jelentős, de a csecsemő vérében alacsony – nem találtak mellékhatást

Orbáncfű –az anyatejben 1%. a fényérzékenység fokozódásával nem kell számolni, egyéb mellékhatás sincs.

2.      Antimániás szerek és fázisprofilaktikumok

 Lítium – kimutatott zavarok – szoros monitorozás, a szükséges minimális mennyiség adása javasolt.  Az AAP /American Academy of Pediatric/ ellenzi a szedését szoptatás alatt

Carbamazepin – magas szérumszint, ellentmondásos adatok, a szakmai szervezetek támogatják a szedését szoptatás mellett

Valproát – lassú a kiürülés – a három közül a legkisebb a kockázat. Más eredmények szerint biztonságos

Lamotrigin – magas szérumszint, ellentmondásos adatok. Nem javasolt a szedése

3.      Antipszichotikumok

Clozapin – magas koncentráció, aluszékonyság, nyugtalanság, görcskészség. Szoptatás alatt nem alkalmazható

Olanzapin – kevés adat áll redelkezésre

Risperidon – kevés adat alapján rendellenességet nem írtak le.

 4.     Benzodiazepin  

Mérgezéses tünetek jelentkezhetnek. Ez esetben a gyógyszerszedést, – vagy a szoptatást – le kell állítani.

Összefoglalva a kezelés főbb szempontjait:

A szoptatás során jelentkező depresszív és szorongásos tünetek esetében is egyedi mérlegelés, illetve folyamatos pszichiátriai és gyermekgyógyász kontroll szükséges. Enyhébb, vagy első ízben jelentkező panaszok esetén a pszichoterápiák valamelyik módja javasolt. Súlyosabb, vagy ismétlődő tünetek esetén gyógyszer szedése indokolt a pszichoterápiás kezelés mellett, vagy a nélkül is. Elsőként a már korábban bevált SSRI készítményt célszerű választani. Ha az anya a terhesség alatt szedett antidepresszánst, és az bevált, érdemes azt folytatni. Egyéb esetekben a pszichiáternek törekedni kell a legbiztonságosabb szer kiválasztására, és azt a szükséges minimális mennyiségben javasolt adnia.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiégés – burnout

 

 

KIÉGÉS – BURNOUT

 

A fogalmat évtizedek óta ismerjük. Tapasztaljuk szélesebb körű alkalmazását, – ebben a szóhasználatban a kifáradás, kimerülés megfelelőjeként alkalmazzák.

A valódi burnout fogalmát Herbert J. Freudenberger, német pszichoanalitikus alkotta meg, immár 40 éve. Az ő értelmezésében a burnout egy jellegzetes fizikai, mentális és érzelmi területen egyaránt jelentkező, jól körülírható tünet együttes. Az érzelmi kiégés jelenségét azóta sokan vizsgálták, kiterjedt szakirodalma van, és a terápiás lehetőségek száma is gyarapszik.

Freudenberger meghatározása szerint: “A szindróma krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.”  A jelenséget segítő foglalkozásúak körében, önsegítő közösségek munkatársainál, krízisintervenciós és egészségügyi területen dolgozóknál írta le.

A későbbiekben a jelenséget további területeken is megfigyelték. Jellegzetesen a társadalmi szintű segítő foglalkozások gyakorlói veszélyeztetettek, akik mások érdekében fejtenek ki tartós, intenzív, érzelmileg megterhelő tevékenységet. Jellemzően ilyen foglalkozás a pedagógusé, szociális munkásé, egészségügyi dolgozóké, lelkészeké, pszichológusoké/, de megfigyelték rendőrök, politikusok, médiában és felső vezetői munkakörben dolgozók között is.

A jelenség fő okaként a tartós stresszt, a túlzott megterhelés melletti fokozott felelősséget, az / anyagi és erkölcsi / elismerés, motiváció és visszajelzés hiányát, a személyes fejlődés, karrierlehetőségek korlátozott voltát, az aránytalan adminisztrációs terheket figyelhetjük meg.

KZ2

A külső körülmények, feltételek mellett meghatározó faktor az érintett személyisége. Ennek már a hivatás megválasztásában is nagy szerep jut.

Schmidbauer 1977-ben írta le a helfer szindrómát, a „kényszeres segítés” tünet együttesét, mely kora gyermekkori sérülés következtében léphet fel. Ennek lényege, hogy a segítő a saját pszichés problémái elől menekül a segítésbe. Mások nehézségeinek kezelése, megoldása, a velük való kényszeres foglalkozás lehetővé teszi az érintett számára, hogy elkerülje a szembesülést saját sérüléseivel, konfliktusaival, vagy a belső üresség érzésével. Ebben az esetben a segítő személyesen érdekelt a segítő-segített viszony fenntartásában. Nem célja a segített önállóságának, autonómiájának támogatása. Belső bizonytalanságát a külső megerősítés, a hasznosság tudata ellensúlyozza. A segítő attitűd kiterjed a magánélet területére is, ellehetetlenítve a szimmetrikus társas- és párkapcsolatok kiépítését.

Az érzelmi kiégés folyamata jellegzetes stádiumokra tagolható. Ezek a következők:

1.      Az idealizáció, a lelkesültség, a „megszállottság” időszaka. Nagy energia bevitel, irreális célok kitűzése jellemzi ezt az időszakot.

2.      A realizmus fázisában csökken a lelkesültség, a segítő reálisabban látja saját lehetőségeit, képességeit, korlátait, szembesül korábbi céljainak irreális voltával.

3.      A kiábrándulás szakaszában elveszik a munka öröme, csökken a motiváció, az empátiás készség, a munka monotonná, rutinszerűvé válik.

4.      A frusztráció fázisában a szakember ingerlékennyé válik, megjelennek a fizikai, mentális és pszichés tünetek, a terhelhetőség meredeken csökken.

5.      A fásultság időszakában már az élet egyéb területén is nyilvánvaló gondok jelentkeznek. A család, a párkapcsolat, a személyes szféra egyaránt súlyosan megterhelődik. Ez az időszak évekig elhúzódhat, változás, segítség hiányában krónikussá válhat.

A burnout tünetei:

·         Fáradtság, kimerültség, alvászavar

·         Fizikai tünetek, gyakori betegeskedés megjelenése

·         Koncentrációs problémák, memória gondok

·         Kényszeres teljesítés és megfelelés a munkahelyen és a magánéletben, a kettő közötti határ megszűnése

·         A személyes szükségletek elhanyagolása

·         Az empátiás készség csökkenése, ingerült, frusztrált, cinikus viselkedés

·         Visszahúzódás a társas kapcsolatokból, közöny, fásultság, túlérzékenység

·         Belső üresség érzése, önmagával való azonosság érzésének megszűnése / deperszonalizáció/

·         Depresszió, az örömképesség elvesztése, távlati célok eltűnése, destruktív fantáziák megjelenése

·         Alacsony önértékelés, csökkenő teljesítmény, az énkép negatív irányú változása

·         Másodlagos pszichés jelenségek / alkohol-, gyógyszer-, internet-, drogfüggőség, játékszenvedély, stb. / megjelenése

Az érzelmi kiégés megelőzése és kezelése történhet egyéni és csoportos, munkahelyi keretek között is.

Fontos volna, hogy azokon a munkahelyeken, ahol a kiégés veszélye jelentős, a munkahelyi kultúrába szervesen beilleszkedjen a prevenció, a megelőzés eszköztára. Ilyenek a személyes elismerés és motiváció biztosítása, a túlterheltség, a fokozott stressz oldása, előrejutási, hosszú távú szakmai fejlődési lehetőségek együttes megtervezése, biztosítása. Átgondolt szakmai támogató rendszerek, – stáb- és esetmegbeszélések, szupervízió, továbbképzések, konzultációs lehetőségek – szervezése.

KZ5

Emellett a veszélyeztetett munkakörben dolgozó maga is sokat tehet a burnout megelőzéséért. Ennek alapját helyzetének tudatosítása jelentheti. Fontos, hogy maga is törekedjen személyes és szakmai fejlődésére. Az önismeret, az önreflexivitás fokozásával, személyes motivációinak tisztázásával elkerülheti a munkakörrel együtt járó kockázatokat. Törekedni kell a munkahelyi- és személyes élettér különválasztására, ebben a helyes arányok megteremtésére, a saját szükségletek kielégítésére.

A tünetek megjelenésekor szükséges mielőbbi lépéseket tenni ezek megszüntetésére. A munkahelyen a kialakult helyzet nyílt kommunikációja sokat segíthet. A felettesek és a kollégák partnerül szegődhetnek a kialakult helyzet megszüntetésében, a stressz, a túlterheltség oldásában, a lehetséges feladatok újragondolásában.

Az érintett maga is aktívan felléphet a panaszok megszüntetése érdekében.

Fontos:

·         a személyes szféra erősítése, a munkahelytől történő elválasztása.

·         az örömforrások és a privát segítő kapacitások megtalálása, újraélesztése. 

·         a relaxációs módszerek alkalmazása, szükség esetén újak elsajátítása.

·         a hosszú távú szakmai tervek újra fogalmazása, mely akár pályakorrekciót is eredményezhet.

·         egészséges életmód, étkezés, sportolás megvalósítása.

·         ha az egyéni erőfeszítések nem vezetnek eredményre, pszichoterápiás szakember segítségét lehet igénybe venni.