BetegségekPszichés működésre ható gyógyszerek

A nyugtató, altató és szorongásoldó gyógyszerek használatáról

Hatás, mellékhatás, függőség kialakulása, gyógyszer elvonás folyamata
A múlt század 50-es éveiben fedezték fel és kezdték el alkalmazni a benzodiazepineket. Egyre szélesebb körben váltották fel a korábban elterjedt barbiturát típusú szereket. Ma már világszerte a legelterjedtebben használt nyugtatók, altatók, szorongásoldók. Elterjedésüket elősegítette, hogy – szemben a korábban használt szerekkel, – viszonylag biztonságosan adagolhatók.
A gyógyszercsoportot felosztjuk rövid-, közepes, – és hosszú hatású szerekre. A rövid-, és közepes hatásúak altatóként, a közepes és hosszú hatásúak szorongásoldóként, nyugtatóként használatosak.
Rövid hatású szerek / egyebek mellett/: Dormicum, Sanval, Stilnox, Andante
Közepes hatóidejű pl.: Xanax, Frontin, Helex, Rivotril, Grandaxin
Hosszú hatású pl: Seduxen, Eunoctin
A gyógyszercsoportra jellemző a kedvező mellékhatás profil. A kezdeti, – vagy nagy adagok mellett jelentkező – álmosságon kívül koncentrációs nehézség, ritkán gyengeség, fejfájás, szédülés, vérnyomás csökkenés jelentkezhet. Paradox hatás ritka, ez fokozódó nyugtalansággal jár. Legnagyobb kockázatot a tartós szedés során kialakuló hozzászokás, függőség jelent.
A benzodiazepinek felhasználási köre igen széles. Alkalmazzák a különböző szorongásos betegségekben: pánikbetegség, agorafóbia, szociális fóbia, speciális fóbiák, generalizált szorongás, poszttraumás stressz szindróma. Elterjedt a különböző alvászavarok és stresszes állapotok kezelésére. Használatos az alkohol- és drogfüggőség hiánytüneteinek enyhítésére. Kiegészítő terápiás lehetőség egyéb pszichiátriai betegségek és egyes epilepszia fajták esetében.
A benzodiazepinek szedése azonban néhány hét, vagy hónap elteltével hozzászokást okozhat. Ezért a terápiás időtartamot néhány hétben kell meghatározni. Ha a tünetek ez idő alatt nem rendeződnek, egyéb gyógyszeres, – vagy alternatív terápiás lehetőséget kell keresni.
A hozzászokás,- tolerancia – általában lassan alakul ki. A paciens azt tapasztalja, hogy az alkalmazott gyógyszermennyiség egyre kevésbé hatásos, illetve, egyre nagyobb mennyiség képes ugyanazt a hatást nyújtani. Így aztán kialakul egy negatív spirál, melyből a paciens egyedül nehezen tud kilépni. Folyamatos gyógyszerszedés mellett is felléphetnek már elvonásos tünetek. A szokásos bevételi időt megelőzően nyugtalanság, remegés, ingerlékenység, dekoncentráció jelentkezhetnek, melyek a gyógyszer bevételét követően megszűnnek, majd a hatás csökkenésével ismét fellépnek. Az elvonásos tünetek sokszor összemosódnak az eredeti betegség tüneteivel.
Tartós szedést követő gyógyszermegvonás súlyos testi- és lelki tünetekkel járhat.
A leggyakoribb pszichés és idegrendszeri tünetek:
• szorongás, pánikroham
• alvászavar, rémálmok
• memóriazavar, koncentrációs problémák
• hiperérzékenység az összes érzékszerv működésében
• látás, hallászavar, fülzúgás
• észlelési torzulások
• testkép torzulása
• deperszonalizációs, derealizációs élmények
• hallucinációk / látási, hallási szaglási, tapintási /
• düh, agresszió, irritábilitás
• paranoid gondolatok
A főbb testi tünetek:
• izomfeszülés, izomgörcsök
• remegés
• izzadás, kipirulás
• gyengeség, fáradtság
• fejfájás
• szédülés, bizonytalan egyensúly
• szapora szívverés
• szapora, felületes légzés
• emésztőszervi tünetek / szájszárazság, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés, étvágytalanság, fémes íz, gyomorgörcs, puffadás/
• epilepsziás roham
• vizelési nehézségek
• menstruációs rendellenességek
A fenti tünetek nem jelentkeznek mindenkinél. A kialakult függőség mértéke, időtartama és egyéni érzékenység is befolyásolják. Egyes esetekben azonban akár életveszélyes állapot is kialakulhat. A súlyos benzodiazepin megvonásos tüneteket kórházi körülmények között kell ellátni.
A benzodiazepin függőség kezelése:
A gyógyszert mindig lassan, az egyéni reakciókat tekintetbe véve kell elhagyni, lehetőleg szakember támogatásával. A csökkentés, elhagyás akár hónapokig is tarthat. Az egyes szinteken jelentkező tünetek megszűnését követően lehet újabb adagot elhagyni.
Az elvonás során jelentkező panaszok enyhítésére, kezelésére – szükség esetén – kiegészítő gyógyszerelést alkalmaznak. Ezek lehetnek antidepresszánsok, – különösen, ha depresszió is fellép a csökkentés során. Béta-blokkolók enyhíthetik a fizikai tüneteket – a szapora szívverést, verejtékezést, felületes légzést. Átmenetileg antihisztamin szerek nyugtató hatása is kihasználható.
A gyógyszeres kezelés mellett szupportív – támogató – pszichoterápiás módszerek is alkalmazhatók. Relaxációs módszerek – autogén tréning, jóga, meditáció, aromaterápia, légzéstechnikai gyakorlatok – szintén a tünetek mérséklése irányába hatnak.
Fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás, folyadék bevitel a kávé és az alkohol mérséklése.
Segít a tünetek enyhítésében a rendszeres testmozgás.

Címkék

Related Articles

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Back to top button
Close